Vége a mesének – HARRY POTTER ÉS A HALÁL EREKLYÉI 1. + 2. rész

Klasszikus / Elfeledett | 2016-11-12 | Faragó Tamás

Az ifjú varázsló utolsó kalandját két részre bontva kaptuk meg. Az első részt 2010. novemberében a másodikat pedig rákövetkező év Júliusában. Igaz, hogy a regény eléggé hosszú, de hogy ez a mennyiség indokolt volna két filmet, az viszont kérdéses.

Első rész

Dumbledore halála után a Főnix rendje próbálja megvédeni Harry-t a rátámadó Halálfalóktól. Habár sikerül biztonságba helyezni, a veszteségek hatására hősünk barátai társaságában megszökik, és a Voldemort legyőzéséhez létfontosságú Horcruxok felkutatásába kezd. Miközben a gonosz varázsló Harryt keresteti, ő maga, a rejtélyes mágikus tárgyak, a halál ereklyéinek keresésébe kezd. Harry szép lassan egyre közelebb kerül a Sötét nagyúr legyőzésének megoldásához és közben megismeri Dumbledore múltját, melyben nyomokra lelhet.

A közhiedelemmel ellentétben, nem a stúdió akarta a filmet kettévágni, hanem az író Steve Kloves. Állítása szerint nem akarta a forgatókönyvét megvágni, mivel minden elemet fontosnak érzet.
A stúdió persze belement, hiszen egy három órás filmnél kevesebb a vetítés, ergo kevesebb a bevétel. Persze szintén fontos és ideköthető szempont, hogy ha egy népszerű franchise-ban több a film, akkor szintén több a pénz. Biztos, hogy csak az anyagiak lebegtek a producerek szeme előtt, mert, ha olvasták a forgatókönyvet, nagyon jól tudhatták, hogy Kloves érvei nem igazán állnak biztos lábakon.

A film nagyon gyenge. Az ötödik rész szintjét sem tudja megütni. Persze vannak benne izgalmasabb részek, amik működnek, mint a bankrablás vagy a betörés a Minisztériumba, de a játékidő nagy része vontatott. 
A lendületes kezdés után, hamar leül a történet. A három főszereplő magára van utalva és folyamatosan kínos és erőtlen párbeszédeket adnak a szájukba. Az elnyújtott játékidőt gyengén felépített konfliktusokkal próbálják kitölteni, amik súlytalanságát növeli, hogy szó szerint varázsütésre oldódnak meg.
Habár a színészek tényleg próbálnak mindent kihozni és bizonyos drámai jelenteknél látszik is mennyit fejlődtek az évek alatt, a gyengén megírt szöveget sajnos ők sem tudják feldobni.

Korábban dicsértem Kloves fejlődését és növekedő bátorságát az írás terén. Itt viszont sikerült rendesen visszaesnie. Ha egy kicsit merészebb lett volna, áthelyezhette volna a fókuszt az eddig hat részen keresztül szempont karakterként mozgatott Harryről más szereplőkre is. Bemutathatta volna a többiek harcát, vagy Voldemortból láthattunk volna többet, de helyette kapunk egy csomó annyira elnyújtott párbeszédet és lassú történet mesélést, hogy még Tarr Béla is elismerően biccenthet.

Ami megmenti a filmet az egyedül, a rendező széket harmadjára is elfoglaló David Yates apokaliptikus képi világa és látványos akció jelenetei.
Sikerül neki visszaadni a harc kilátástalanságát és próbálja a forgatókönyv ürességét hasonlóan szürke tájakkal kiegészíteni. Habár nem biztos, hogy ez jó koncepció volt.
A végére viszont magára talál a film és kapunk egy izgalmas, szinte már Indiana Jonest idéző bankrablást, aminek a végét sikerül egy igazán szívbemarkoló drámai jelenttel lezárni. Itt mikor már igazán kezd újra Harry Potteressé válni a film vége és stáblista. Ha a stratégia az volt, hogy adjanak a nézőknek egy rossz filmet annak az ígéretével, hogy a folytatás jó lesz, akkor ez működik. Ha viszont ez egy saját lábán megálló önálló alkotás, akkor nagyon el lett baltázva.

A gyerek színészekről már volt szó. Itt már egy csapat, tanult, felkészült profi van a vásznon, talán egy kicsit kevesebb karizmával ahhoz, hogy elvigyék a hátukon a gyenge szkriptet. 
Új arcokként kapunk olyan neveket mint a miniszterelnököt játszó Bill Nighy vagy Domhnall Gleeson Bill Weasly szerepében, sőt Rhys Ifans alakítja Xenophilius Lovegoodot. Viszont ezek a nagyszerű színészek, mind annyira nyúlfarknyi időt kapnak, hogy nem tudják igazán kibontani a karakterüket. Egyedül, talán Ifans az aki egy hosszabb jelentben meg tudja mutatni tehetségét, de összességében ez még mindig elég kevés.

A Halál ereklyéi első része bele esik az összes hibába amit egy ketté vágott film bele tud. Persze lehet úgy kezelni mint egy nagyobb egész első fele, de sajnos az élvezeti értékén nem növel. Számos példa van amikor filmeket egyben forgattak és mégis önállóan megállja a helyét a két fél. Legjobb ilyen a Vissza a Jövőbe, ahol a második rész egy igazán jó folytatás, habár van a végén cliffhanger, mégis kerek egésznek érezni. Viszont a Harry Potter sorozat hetedik része, egy unalmas, teljesen felesleges időhúzás.

Második rész

Az első rész ellentmondásos felvezetése után megkapjuk végre a lezárást amit igazán megérdemel a sorozat.
Harry, Hermione és Ron az utolsó Horcrux után kutatva visszatérnek a Roxfortba, ahol jelenleg Piton professzor az igazgató. Pár lázadó diák és tanár segítségével visszaveszik az irányítást, de mielőtt kutakodni kezdenének, megérkezik Voldemort és felszólítja hőseinket a megadásra. A „nagylelkű” ajánlat visszautasítása után a Halálfalók megkezdik ostromukat az iskola ellen és a történet megállíthatatlanul rohan a végső összecsapás felé.

Minden amit negatívumként felmerült az első rész kapcsán itt kiegyenlítődik. Tökéletes lezárást kapunk. A történet nem olyan sokrétű, de még így is tartogat fordulatokat. A látvány elképesztő, az akciók dinamikusak, az egész film egy hatalmas csata, mégse válik monotonná. 
Habár a szereplők szálai más irányokba ágaznak, mégis mindenki megkapja a maga idejét. 
Hermione és Ron kutatása ugyanolyan izgalmas mint Potteré. Neville hőssé válása pedig igazán törvényszerű, hisz így lényegében mindketten valóra váltják a jóslatot melynek közösen szereplői Harryvel.
Habár a végső párbaj Voldemorttal tényleg kreatív és kaotikusan lehengerlő, a film csúcspontja mégsem ez. Az a pillanat, mikor Harry rájön az igazságra, mikor megérti a saját, Piton és Dumbledore szerepét az egész tervben az ami igazán fantasztikus. Radcliffe játéka itt a legerősebb. Nem kell megszólalnia, mert minden az arcára van írva. A felismerés, a döbbenet a félelem és a harag mindez egy pár másodpercben. Ha valakinek eddig voltak még kétségei tehetségét illetően, itt megkapott minden bizonyítékot az ellenkezőjére.

Ralph Finnes elkeseredett Voldemortja talán még ijesztőbb mint eddig. Igazi jutalomjáték ez a színésznek, mindent belead, hogy a maszkon keresztül is lássuk mi járhat a sötét nagyúr fejében.
Alan Rickman pedig utánozhatatlan. Piton érzelmi palettáinak sokasága ebben a részben mutatkozik meg leginkább. A színész igazán közel engedi figurájához a nézőket, hogy méltó búcsút vehessünk a karaktertől.

A zeneszerző mindkét filmnél Alexandre Desplat volt. Dallamai kellően nyomasztóak és epikusak. Nagyon jól illeszkednek a filmek egyre depressziósabb hangulatához. Érezteti dallamaival, hogy a vidám gyermekéveknek vége. A zene a szereplőkkel együtt felnőtt.

A mozi lezárása könnyen fordulhatott volna giccsbe. Ezt nagyon ügyesen elkerülik. A befejezés, habár érezni a felszabadultságot mégis eléggé melankolikus. Nem kapja meg a néző a fennköltséget, habár tudatja mekkora győzelem történt, nem felejt el emlékeztetni arra sem, hogy milyen áron. Az utolsó jelent talán kicsit soknak hat, de viszont szükséges, hogy érezhessük, az élet nem állt meg. Mindenki visszatért a maga varázslatos szürkeségébe és a világ rendje helyre állt és talán ez egy új kezdet előképe is.
Összegzéskép a Halál ereklyéi második része egy nagyon jól sikerült és szép lezárása a sorozatnak. Izgalmas, látványos és drámai. Ha nem csúfítaná az összképet az a nyamvadt első rész akkor szinte tökéletesnek mondanám.

Harry Potter franchise a XXI. század egyik legmeghatározóbb popkult jelensége. Voldemort helyett foglal olyan gonoszok mellett mint Szauron vagy Palpatine. Maga Harry pedig egyenértékű Luke Skywalkerrel vagy a manapság divatos szuperhősökkel. Lehet, hogy a könyvek és a filmek hullámzó minőségűek, viszont az ifjúsági irodalomra és a kalandfilmekre gyakorolt hatásuk megkerülhetetlen. Zenéje és karakteri könnyen felismerhetőek bárhol. A Roxfort és diákjai, sokak gyermekkorának része. Semmi kép se bánom ezt az emlék frissítő maratont. Sok mindent új megvilágításba helyezett és át kellet értékelnem sok új részletet. Ezek után izgatottan várom a Potter univerzum legújabb darabját.

Érdekességek:

- Amikor a trió Londoba érkezik egy kávézóba a háttérben az Equus film plakátja látható. A film alapjául szolgáló színdarabban játszott korábban főszerepet Daniel Radcliffe. 
- Ez az első film ahol apa és fia, a Rémszemet játszó Brendan Gleeson és Bill Weasley alakító Domhnall Gleeson együtt játszanak.
- Rhys Ifans elismerte, hogy habár soha nem olvasta a könyveket, mégis sokat lobbizott Lovegood szerepéért. Nem akarta kihagyni a lehetőséget, hogy egy ilyen sztárgárdával dolgozhasson együtt.

- M. Night Shyamalan és Guilermo Del Toro is szerette volna megrendezni az utolsó részeket.
- A jelenet amikor Bellatrix Hermionét kínozza annyira intenzív lett, hogy nagy részét ki kellet vágni a korhatár besorolás miatt. Miután leforgatták Helena Boham Carter megkereste Emma Watsont, hogy megkérdezze még mindig jó-e a viszonyuk. 
- A mozdulat amikor Voldemort megöleli Dracot nem volt előre megírva. Ralph Finnes improvizált. Tom Felton reakciója pedig a meglepetéséből fakadt, de annyira illett a karakterekhez, hogy a rendező benne hagyta.

- Daniel Radcliffe állítólag 80 pálcát tört az egész sorozat alatt, mivel folyton dobverőnek használta azokat.
- Julie Walters kedvenc mondata Molly Weasleytől a „Not my daughter you bitch!” ( A szinkronos verzióban a „A lányomat nem bántod, te szajha!”) 
- Az utolsó jelentben mikor az új generációval elindul a vonat, felcsendül a ’Leaving Hogwarts’ ami ugyanaz a zene, amire e Bölcsek Kövében Harry elindul Roxfortba. A kör bezárult.