”Hozzám beszélsz?” Igen! Még 40 év után is. Avagy, amit a TAXISOFŐR (1976) című filmről tudni érdemes!

Klasszikus / Elfeledett | 2016-05-10 | Christian

Speciális vendégszerző: Pavlics Tamás

Martin Scorsese most 40 éves klasszikusát sokan, sokféleképpen elemezték már az elmúlt évtizedekben így a most következőkben nem tervezem – meg úgy egyébként sem – hogy megmondjam róla a tuti frankót. Már csak azért sem, mert nem lehet, hiszen mind a befejezése, mind a tartalma fényében számtalan értelmezést rejt magában. Vietnam kudarcát feldolgozni próbáló társadalomkritika, vagy az emberi elmagányosodás jegyzete? Esetleg egy sajátos értelmezése az egyén amoralitásának? Kicsit mindegyik, és valahol egyik se, és a Taxisofőr pont ezért megkerülhetetlen mérföldköve a filmtörténelemnek mind a mai napig. 
Travis Bickle kálváriája ugyanis több egyszerű korlenyomatnál. Nem egy a háborúból hazatért veterán fokozatos leépülését láthatjuk – még ha van egy ilyen értelmezése is – hanem betekintést enged egy éra gondolatiságába, kiábrándultságába és érzelemmentességébe. Travis azt szemlélteti, hogy mennyire képes elszakadni az ember a valóságtól, mennyire érdektelen, erkölcsök nélküli az őt körülölelő világ (ezt támasztja alá a pornómozis randevú is) és hogy ebből mennyire nem találni a kiutat. Mert mind aközben, hogy Travis egy amorális személyiség, meg van az ebből fakadó naivitása, hogy nincs tisztában azzal, hogy mi a jó és mi a rossz. Ezért alakul ki benne egy torz képzet, amit úgy gondol, képes lenne érvényesíteni.
Paul Schrader forgatókönyve főhőse miatt is annyira tűpontos korrajz, mert mindezeket maga az író is megélte és a benne felgyülemlett keserűség hatására írta meg a Taxisofőrt. Nem keveset merített Dosztojevszkijből és a westernekből, hiszen főhőse éppúgy rendet kíván tenni a bűnös nagyvárosban, mint egy magányos cowboy, miközben – és itt beköszönnek a noir elemei is – pszichésen is fokozatosan darabjaira hullik.
Megváltást persze ezúttal is a nők jelenthetnének a hős számára: Betsy jelképezi a menekülést a normális életbe, míg a fiatal prostival, Irisszal a saját életét igyekszik szimbolikusan megmenteni, de a véres finálé nyilvánvalóvá teszi, hogy ehhez – tegyen akármit is a sajátos értékítélete szerint – már túl késő. A befejezés ennek fényében éppúgy hathat feleslegesnek, mint elgondolkodtatónak (Schrader az utóbbi mellett döntött), amely Travis bomlott elméjét és a rendszer züllöttségét tükrözi.
A fiatal Robert DeNiro élete egyik legjobb alakítását nyújtja talán legkarizmatikusabb szerepében, ehhez pedig Scorsese nyers, de a legkevésbé sem öncélú rendezése, valamint élete utolsó munkájával Bernard Hermann lágy, jazzes dallamai is hozzájárulnak. Tudom, közhely, de a Taxisofőr egy megkerülhetetlen mestermű az egyén helykereséséről (és annak meg nem találásáról) a világban, ami miatt mindig releváns marad. Ez pedig az igazi klasszikusok sajátja. 

 

A filmről:

Diszpécser: Miért akar taxizni?
Travis Bickle: Nem tudok aludni.
Diszpécser: Ezért vannak a pornómozik.

 

Schrader részben önéletrajzi elemeket használt fel a Taxisofőr megírásához, történt ugyanis, hogy idegösszeomlást kapott míg Los Angelesben élt. Barátnője elhagyta, egy válás közepén volt, és kirúgták az AFI-tól (American Film Institute). Mindeközben sorra járta a pornófilmszinházakat és fegyverrel kapcsolatos rögeszméje alakult ki. Egy étteremben dolgozott ételkihordóként és elmondta, hogy annyit ült a kocsijában mint egy taxis. Ezt a fajta elszigeteltséget tudta beleírni a könyvébe. A magány szerinte már “patológikus magánnyá” alakult, mikor arra jött rá, hogy az ember ezen a szinten már tudatosan zárja el magától az embereket. Martin Scorsese azt mondta, hogy a folyosói telefonbeszélgetés alkalmával ezt a fajta gyötrelmet szerette volna kifejezni a a kamera lassú mozgatásával.  Schrader 10 nap alatt hozta össze a könyvet. Motíváció és inspiráció gyanánt egy töltött fegyvert tartott az íróasztalán. A producerek a rendezői székre Brian De Palma-t is esélyesnek tartották, de mikor látták az Aljas utcákat már Scorsese-ben gondolkodtak, ám a rendező csak abban az esetben vállalta el a direktori megbízatást, ha hozhatja kedvenc színészét De Niro-t. Scorsese elött ugyanakkor még Tony Bill rendezőt is megkeresték, aki korábban TV-s produkciókat rendezett csupán. Bill elküldte Schrader forgatókönyvét Al Pacinonak is, aki visszadobta a szerepet.  Késöbb azonban Julia Phillips producer nem tudta már biztosan miért is tette ezt, szerinte vagy nem tetszett neki a forgatókönyv vagy Tony Bill rendezővel nem akart együtt dolgozni. A producerek a casting során megkeresték az akkori Hollywood férfiszínészeinek krémjét, így szóba került Travis Bickle szerepére Jeff Bridges, Jack Nicholson, Dustin Hoffman, Warren Beatty, Burt Reynolds, Ryan O’Neal, Peter Fonda, Al Pacino, Jon Voight, Robert Blake, David Carradine, Richard Dreyfuss, Christopher Walken, Alain Delon, James Caan, Roy Scheider, Paul Newman, Marlon Brando, Martin Sheen, Elliott Gould, Alan Alda és George Hamilton is.

Travis Bickle: Tizenkét órát dolgoztam és még mindig nem bírok aludni. A napok csak jönnek egymás után, egyik épp olyan mint a másik. Úgy tűnik, mintha sosem lenne vége. Aztán jön egy változás.

Jodie Foster 12 éves volt a film forgatása idején, így azon jelenetekben, melyekben testiség szerepel a 19 éves nővérét használták. Foster 250 lány közül kapta meg Iris szerepét. Riválisai között olyan színésznők voltak mint Carrie Fisher, Mariel Hemingway, Bo Derek, Kim Cattrall, Rosanna Arquette, Kristy McNichol vagy Michelle Pfeiffer. Brian De Palma idejében még Linda Blair alakította volna Iris-t, később ez Scorsese-nek nem jött át, és azt mondta, hogy csak Jodie Foster volt képes hihetően alakítani a fiatal prostituáltat. John Hinckley, Reagan elnök merénylője saját bevallása szerint azért lőtt rá az egykori államfőre, hogy imponáljon a fiatal színésznőnek.

Travis Bickle: Egyszer majd jön egy nagy eső, és elmossa az összes szemetet az utcákról.

A forgatáson elfogadott volt az improvizáció, így Albert Brooksnak is megengedték, hogy ehhez folyamodjon karakterével kapcsolatban, de a híres “Hozzám beszélsz?” is egy ilyen lehetőségnek volt köszönhető. Történt ugyanis, hogy a forgatókönyvben annyi volt, hogy “Travis tükörbe néz. “. Vagy a jelenet, melyben maga Scorsese is megjelenik egy feleségét meggyilkolni kívánó utas szerepében. George Memmoli alakította volna az utast, de a színész egy korábbi filmje forgatásán megsérült, így ugrott be a helyére a rendező. A producerek egy Cybill Shepherd- szerű színésznőt akartak a film női főszerepére, de nem találtak megfelelőt. Erre szóltak nekik, hogy “Miért nem kéritek fel magát Cybill Shepherd-et?”. Harvey Keitel-nek Tom szerepét szánták, akit végül Albert Brooks játszhatott el. Keitel annak ellenére ragaszkodott Sport szerepéhez, hogy a szkriptben fekete volt és kb. 5 sor jutott neki, valamint egy igazi strici segített elmélyülni a szerepében.

Iris Steensma: Apám, te tiszta hülye vagy!
Travis Bickle: Hé, nem én vagyok a hülye, hanem Te, érted? A szarban gázolsz egész nap, aranyom. Mi a faszról beszélsz? Az a sok degenerált vadbarom folyton ott ólálkodik körülötted, te meg bagóért árulod a lyukad csak azért, hogy egy pöffeszkedő faszkalap stricinek legyen pénze. Én vagyok a hülye? Te vagy az! Nem fekszem össze mindenféle gyilkossal és narkóssal, mint te. Honnan szalajtottak?

 

Robert DeNiro-nak már magasabb fizetést kellett volna adni, hiszen a színész ekkor már Oscar-díjas volt a Keresztapa 2-ben nyújtott alakításáért. Azonban csak 35000 dollárt kért, így nem kellett megnövelni az amúgy is csekély 1.3 millió dolláros költségvetést fél millió dollárral. Ennyit kérhetett volna ugyanis De Niro Travis Bickle szerepéért. A fáma szerint a színész a szerepre való felkészüléskor napi 15 órát dolgozott sofőrként egy hónapon keresztül. Eközben mentális állapotát is figyelték. A Betsyvel közös éttermi jelenetben Travis almás pitét eszik ömlesztett sajttal. Amikor annak idején a rendőrség letartóztatta Ed Geint, a híres sorozatgyilkos részletes vallomásért cserébe szintén almás pitét kért a rendőröktől ömlesztett sajttal.

Travis Bickle: 12 órát melóztam, és még mindig nem tudok aludni. Bassza meg! A napok meg csak telnek és telnek. Végeláthatatlanul.

 

A Taxisofőr volt az utolsó film, melyben a gyártó Columbia Pictures utoljára használta klasszikus logóját, a fáklyát tartó nőalakot. A filmet 1.3 millió dollárból forgatták, melyre több mint 28 milliót $-t sikerült hoznia. A filmet 4 Oscar-díjra- köztük Robert De Niro-t és Jodie Fostert, nem mellesleg a Legjobb film díjára- is jelölték.  Az IMDb-n 8.3 csillagon áll valamivel több mint 494000 szavazó jóvoltából, minden idők 81. legjobb filmjeként. A Rottenen 99%-on áll, ami egészen elképesztő! Amerikában 1976. február 8-án, Magyarországon 1988. május 8-án mutatták be. A Taxisofőr idén 40 éves, nézzük újra ezt a filmklasszikust!