Kis varázsló, nagy kalandok – Harry Potter és a bölcsek köve+ Harry Potter és a titkok kamrája (kritika)

Klasszikus / Elfeledett | 2016-10-19 | Faragó Tamás

Az idő 1997. Ebben az évben jelenik meg egy munkanélküli tanárnő első regénye. A hölgy egy bizonyos Joanne Rowling, a könyv pedig a Harry Potter és a bölcsek köve.
Az ifjú varázslótanonc kalandjait elindító történet meglepő gyorsasággal fogalja el az eladási listák első helyét. Sokan a ciklust a modern gyermekirodalom legfontosabb könyvének tartják. Ezzel persze lehet vitatkozni, de az megkerülhetetlen tény, hogy több millió fiatalnak ezek regények szolgáltak kapuként az olvasás világába.

Maga a történet nem találja fel a spanyolviaszt. Van egy nehéz sorsú hős, enyhe messiás beütéssel, aki bejárja a klasszikus utat, vagyis kalandok sokaságán túl jutva beteljesíti végzetét. Rowling felhasználta az klasszikus mesemotívumokat, összegyúrta és teremtett mellé egy érdekes világot. 
Habár azt még mindenképp érdemes megemlíteni, hogy hat évvel korábban jelent meg a DC kiadónál, Neil Gaiman, Book of Magic című képregénye. Ebben egy szemüveges árva fiú, akinek van egy baglya, varázslónak tanul. A plágium eléggé egyértelmű, Gaiman mégsem indított pert, sőt nagyon is dicsérte a Potter könyveket.
Az Bölcsek kövét még három könyv követte mire eljutottunk az első filmváltozatának bemutatójáig.

Harry Potter és bölcsek köve

 

Nem hiszem, hogy a történetről sokat kell írni, hisz nincs olyan, aki ne ismerné. De fussunk át rajta gyorsan. Harry Pottert az árván maradt csecsemőt, magához veszi nagynénje és annak családja. A rokonság nem igazán jó szándékból, inkább külső nyomásra teszi ezt. Így az amúgy sem túlzottan emberbarát család, különösen nehézzé teszi Harry gyermekkorát. Mígnem 11. születésnapján egy seregnyi bagoly és egy kedves óriás (pontosabban fél-óriás) közbenjárásával megismeri a valódi múltját. Harry megtudja, hogy nem egyszerű ember, sőt éppen felvételt nyert a Roxfort varázsló és boszorkányképző szakiskolába. Az iskolába tartó vonatúton ismerkedik meg Hermionéval és Ronnal, kikkel barátok lesznek, együtt fedezik fel a világot és harcolnak a gonosz ellen. De ne szaladjunk ennyire előre. 

Harryvel sok kaland történik a varázslatos iskolában. Megmenti Hermionét egy trolltól, sztárjátékos lesz a kviddicsben, a varázslók kedvenc sportjában, megtalálja Edevis mágikus tükrét és végül szembeszáll a visszatérni készülő gonosszal.
Persze a történet boldog véget ér, lehetőséget adva a folytatásra.
A Warner Brothers biztosra ment. A film rendezőjének Chris Columbust kérték fel, aki már olyan filmekkel bizonyított mint a Reszkessetek, betörők vagy a Mrs. Doubtfire. A családi filmek öreg rókájaként biztos kézzel vezette végig a filmet. Megalapozta a képi világot. A későbbi filmek apró módosításokkal, de mind az általa teremtett vizualitást vitték tovább.

Colombus remek érzékkel vezényel le egy tökéletes gyermeki kalandfilmet, hűen végigvezetve a regény eseményeit és ez ami legfőbb hibája is a filmnek.
Egy vallomással tartozom. Amikor először láttam a művet moziban sikeresen el is aludtam rajta. Ezt akkor még az előtte lévő hajnalig tartó dorbézolásnak tudtam be, egészen a mostani újranézésig. 
Félre értés ne essék a film egyáltalán nem rossz, de miután túl van az ember a lebilincselő látványon, a történet semmi újdonsággal nem szolgál. Kisebb változtatássokkal ugyan, de ledarálja a könyvet mint én iskolásként a Newton törvényeket egy fizika órai feleléskor, az egész esti magolás után. Nincsenek arányok, nincs kivágva a felesleg. Ez egy üres, de nagyon szép szív nélküli váz. 
Columbus meg sem próbál eltérni mesefilm alaptól. Sötétebb, esetleg karakter központú megközelítés fel sem merül benne. Persze ez betudható annak, hogy az első könyvek még kifejezetten gyerek barátabbak, könnyű nyelvezettel, egyszerű történetvezetéssel és ezt pontosan adja vissza a film is. 
Habár én magam ezt hátrányként éltem meg, de ennek köze lehet a későbbi filmek minőség javulásának emlékéhez is. Önmagában nézve ez egy kellemes fantasy kalandfilm gyerekeknek, fantasztikus trükkökkel, lélegzetelállító díszletekkel, korrekt rendezéssel és legfőképp nagyon jó színészekkel. Pontosabban felnőtt színészekkel.

A Harry alakító Daniel Radcliffen és a Dracot játszó Tom Feltonon kívül egyik gyerekszínésznek sem volt filmes tapasztalata. Ez sajnos érezni is. Kicsit suták. Inkább felolvassák a szövegüket pár rendezői utasítást követve és ne érzik, nem játsszák azt. Szerencsére a felnőtt gárda mellettük elég erős ahhoz, hogy kompenzálja őket. Sokáig lehetne sorolni a neves kompániát, amit felvonultat a film, de akit mindenképp meg kell említeni az az idén elhunyt Alan Rickman. Mondhatni ő a film, sőt az egész sorozat igazi sztárja. Minden megmozdulásával ellopja a showt. Ha Harry kivágnák, a filmek címe Piton professzor kalandjai lehetne. Rickman nagyszerű választás a kemény és szőrös szívű, de a valójában a saját frusztrációinak fogságában szenvedő karakter szerepére. 
Természetesen nem maradhat ki a sorból Maggie Smith sem, aki szinte ragyog a szigorú, de igazságos McGalagony professzorként.

Végül aki megalapozta az egyik legsunyibb, de egyszerre a legbölcsebb varázsló figuráját Richard Harris, akit olyan filmekben láthattunk mint a Navarone ágyúi vagy a Gladiátor. A Golden Globe díjas színész nagyon szépen hozza meg ezt a misztikummal teli nagyapa figurát, aki igazán szerethető és sugározza magából a jóindulatot. Michael Gambonnak mondhatni könnyű dolga volt, miután Harris halála után átvette a szerepet. Az minden apró gesztust hanghordozást kidolgozott, hogy egyedivé tehesse a figurát.
Amit külön ki kell még emelni az a zene. A Warner itt sem kockáztatott és John Williamst kérte fel. A zeneszerző nem is volt rest és ismét lerakott egy olyan emlékezetes főtémát, amit bárki képes felismerni akár egy tehetségtelen füttykórus előadásban is. De a többi zene is nagyszerűen illeszkedik a film bájos, gyermeki hangulatához. A mester nem hazudtolta meg önmagát és igazán maradandót alkotott. 
Összességében egy kellemes, de nem túl merész film lett a Harry Potter és a Bölcsek köve, ami viszont egy családi mozizáshoz bármikor előkapható.

 

Harry Potter és Titkok kamrája

 

Nem kellett sokat várnunk a folytatásra. A második részt 2001ben kezdtékl forgatni , nem sokkal az első rész bemutatója után.
A történet egy évvel később veszi fel a fonalat. Harry visszatér a Roxfortba, de folyamatosan furcsa balesetek érik. Közben az iskolában is egyre nagyobb a riadalom, ami egy sorozatos kővé dermesztési „járványnak” köszönhető. Harry és barátai persze nekilátnak a nyomozásnak, ami ismét közelebb viszi hősünket, a gonosz Voldemort, múltjának megismeréséhez és a furcsa pechsorozatának a rejtélye is megoldódik.

Chris Columbus visszatér rendezőként, a forgatókönyvet pedig ismét Steve Kloves jegyzi. Így a film pontosan ugyanazt a problémát hordozza magában mint az első rész. A szolgai hűséget. Habár pár jelentben már sokkal merészebbek és hajlandók egy kis horror elemet is belevinni a történetbe, ez még mindig egy kisebbeknek készült gyerekfilm.

Ami viszont erősebb az a történet. Rowling bevallotta, hogy ehhez a könyvhöz Agatha Christie munkásságát vette alapul és ezt érezni is. Egy egész kellemes krimit kapunk, csavaros történettel és ravasz megoldással. 
A gyerek színészek játékán sajnos még nem érezni nagy változást, de sokkal magabiztosabban mozognak a szerepükben. A felnőttek változatlanul nagyszerűek és kapunk egy újonnan érkezőt is Kenneth Branagh képében aki Gilderoy Lockhartot alakítja. Branagh lubickol a nagyképű, de szerencsétlen sztárvarázsló szerepében. Gesztusaival és tenyérbe mászó vigyorával mintha lelépet volna a könyv lapjairól. Nagyszerű választás és már csak miatta érdemes végignézni a filmet.

Zeneszerzőként John Williams ismét rátesz egy lapáttal a maga alkotta palettára. Sok újdonságot nem halhatunk, de azok mind remekül illeszkednek a krimisebb hangulathoz. Mintha a Gyilkosság az Orient expressen keveredne az Elveszett Frigyláda fosztogatóival.

Folytatásként megint kaptunk egy kellemes családi filmet, időnkét megvillanó sötétebb tónussal, de a merészebb megközelítésre még mindig várnunk kell…

 

 

Érdekességek:

- A Bölcsek köve rendezőjének eredetileg Steven Spielberget akarták felkérni, de a stúdió is nagyon megkötötte volna a kezét, ezért dobta a projektet.
- Az írónő ragaszkodott hozzá, hogy csak angol színészek játszanak a filmekben. Csak Richard Harris és a Madam Hoocht alakító Zoe Wanamaker esetében volt hajlandó engedni.
- Hedviget a baglyot három madár játssza. Név szerint: Ook, Gizmo és Sprout.
- Richard Harris csak akkor fogadta el Dumbledor szerepét, amikor unokája megfenyegette, hogy nem áll vele szóba, ha nem játssza el a varázslót.

- A Flitwick professzort játszó Warwick Davist láthatjuk a Bölcsek kövének elején, mint a Gringotts koboldja.
- A filmek producere David Heyman egy előadás után, ahol a közönség soraiban meglátta Daniel Radcliffet, felhívta a színész szülei felajánlva Harry szerepét. Azt nem tudta, hogy Columbus már megelőzte, de őt visszautasították. Heymannak viszont sikerült meggyőzni a családot.

- A Hagridot játszó Robbie Coltrane testdublőre, a visszavonult világhírű angol rögbijátékos, Martin Bayfield.
- A filmben Harry sebhelye nincs a homloka közepén, mégpedig J.K.Rowling kifejezett kérésére. A könyvborítót rajzoló grafikus miatt sokan úgy képzelik, hogy a heg középen helyezkedik el. A regényekben viszont soha nem esik szó arról, pontosan hol is sebezte meg Harry homlokát Voldemort.
- A Titkok kamrájában feltűnő, tinédzserként meghalt Hisztist Mirtillt alakító Shirley Henderson, a forgatáskor 37 éves volt .
- A filmekben látható összes varázspálca teljesen egyedi. Külön személyre szabottan, a karakterekhez készültek. Nincs köztük két egyforma sem.