Ki vigyáz rájuk? - WATCHMEN: AZ ŐRZŐK (2009) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2017-03-02 | Nagy Attila

...Ez az összetett, sokrétegű, izgalmas kalandfilm egy másik Amerikában játszódik, 1985-ben, amikor a jelmezes szuperhősök részei a társadalom mindennapi szövetének, és a „Végítélet Óra” - amely az USA és a Szovjetunió közötti feszültséget méri - folyamatosan éjfél előtt öt percen áll. Amikor az egyik egykori társukat meggyilkolják, a kimerült, de még elszánt álarcos igazságosztó, Rorschach (Haley) elhatározza, hogy leleplezi az összes múltbéli és jelenlegi szuperhős megölésére és lejáratására szőtt konspirációt. Amint kapcsolatba lép egykori bűnüldöző csapatával - nyugdíjas szuperhősök szedett-vedett bandájával, akik közül csak egynek van igazi szuper ereje -, Rorschach egy széleskörű és sokkoló összeesküvésre bukkan, amely kötődik a hősök közös múltjához és katasztrofális következményei vannak a jövőre nézve. A küldetésük, hogy őrizzék az emberiséget... de ki őrzi az Őrzőket?...

A DC univerzum megfilmesítési kísérletei nem csak mostanában korbácsolnak fel jelentősebb indulatokat, évekkel ezelőtt is készültek már megosztó alkotások. Zack Snyder nem csak most, de akkor is javában játszott a rajongók idegeivel. És tette mindezt akkor, amikor Nolan előrukkolt minden idők legjobb szuperhősfilmjével, a "Sötét Lovag"-gal. Erre ő meg előjön egy ilyen izével...

...Ez az izé pedig az egyik legnehezebben emészthető/értelmezhető képregényadaptáció amit valaha láttam. És nem azért mert bárgyú, vagy sz*r, hanem mert rettentő bonyolult a hozzá tartozó világkép. Képzeljünk el egy olyan hidegháborús helyzetet, ahol tapinthatóan csak egy paraszthajszálnyira vagyunk egy nukleáris katasztrófától, és ráadásul nagyjából mindenki egy komplett szociopata. Ez a két fontos tényező egy olyan lesúlytó és morbid sztaniolpapírba csomagolja a kapcsolatokat és a motivációkat, hogy igazi kihívást jelent nézőként megállapítani azt, hogy vajon mi itt a jó és mi nem? Erre az agyalásra pedig én sem számítottam a moziban, elsőre nem is tetszettek a rétestésztaként nyúló mélázások. Nem csoda így, hogy a popkornt zabáló, kevés agysejtes kikapcsra vágyó publikum sem kímélte a művet.

A "Watchmen - Őrzők" filmes élményének megfelelő átéléséhez mindenképpen meg kell ismerni az alapjául szolgáló képregényt, amit Alan Morre és Dave Gibbons 1986-87 között készített el. A korántsem egyszerű kiolvasást követően számomra egyből kristálytisztává vált a kép és kvázi egyből átestem a ló túloldára, annyira magával ragadott ekkor már a film is. Ezáltal pedig pár dolog bizonyítottá vált a rendezéssel kapcsolatban: Zack Snyder nem magától kreálta ilyen különcre ezt az egészet, nem ő fogalmazta meg a nehezen kihámozható de brilliáns lényeget, viszont vizuális látásmódjával mégis sikerült megjeleníteni a történetet a vásznon. Sok vélemény szerint egyébként annyira jó az alapanyag, hogy nem sikerült még neki sem elrontania. Nézőpont kérdése...

A végeredmény egyébként nem egy hagyományos szuperhősfilm, inkább egy novellikus szerkezetbe ágyazott összetett karakterdráma, ahol a cselekmény ülőgumókat nem kímélő csordogálása mellett inkább a szereplőket ismerjük meg jó alaposan, mindenféle pátoszt mellőzve. Az alaposságot itt most tényleg szó szerint kell érteni, mivel a beteg alapszitu mentén tényleg egy fertő fog a szemünk elé tárulni és bizonyos tekintetben itt fogjuk megszeretni (avagy megutálni) a filmet. A Komédiás (helló Negan :D) bemutatásával indul a sztori, aki beteges látásmódján keresztül talán a legjobban tudja érzékelni a valós történéseket, melynek felismerésébe végül beleroppan. A meggyilkolását (nem nagy spoiler, így indul a film) követően Rorschach kíméletlenül nyomoz, de valójában maga is egy beteg igazságosztó ebben a beteg világban. A számomra egyébként Dr. Manhattan a legérdekesebb karakter, mivel lényegében ő az egyetlen igazi szuperhős a csapatban. Kozmikus tudata annyira távol pozícionálja őt a többiektől, hogy lényegében már képtelen felfogni az emberiség (és párja) normál értékeit és egy pacifista őrültté válik. Melléjük csatlakozik fel a fejét inkább a homokba dugó Nightowl, illetve a relytélyes milliárdos Ozmandias. A köztük lévő szövevényes haló fejlődése adja lényegében magát a tanulságot, ami szerintem itt jóval fontosab mindenféle -egyébként itt sem mellékes- világmegmentő hókuszpókusznál. Ez a merőben földhözragadt és valóságos mivolta teszi számomra igazi kuriózummá a filmet. 

Szóval lehet hogy ezért meg fogtok kövezni és Ned Star-ként egy karón fog fityegni a kobakom, de a "Watchmen" számomra -éppen a különlegessége miatt- ott van a legjobb adaptációk között. Tényleg rettentően nehéz befogadni, alaposan bele lehet ásítani a tetűlassan alakuló történetbe, de mély mondanivalója miatt nekem mindig is egy kivételes mozgóképes alkotás lesz.