Szipiszuperhős família - A HIHETETLEN CSALÁD (2004) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2018-07-01 | Christian

Manapság nincs hónap, hogy valamilyen szuperhősfilm ne kerülne a nagyközönség szeme elé a gyöngyvásznon. A Marvel évről évre több filmet dob ki kedvenc hősinkkel a főszerepben, néhanapján a Warner/DC páros is megörvendezteti a nagyérdeműt egy-egy mozival, illetve Deadpool barátunkkal vagy az X-Menekkel is összefuthatunk két évente. Képregényes múlttal nem rendelkező szuperhősőkkel azonban csak ritkán találkozni, de Brad Bird direktor egy ilyen animációs alkotást hozott el nekünk 14 évvel ezelőtt, amikor elkészítette A hihetetlen család első kalandját.

Filmjére joggal lehet büszke a Mission: Impossible- Fantom protokoll rendezője, hiszen olyan rajzolt csodát rakott össze, melynek minden eleme tökéletes egészet alkot. Bár filmje animáció és egyes elemeit sok más filmből is ismerhetjük, mégis egy olyan darabbal bővítette a filmes világot, melynek képében elmondhatjuk, hogy Marvel ide vagy oda, de a 2000-es évek legjobb szuperhősfilmje a The Incredibles. Bird ugyanis baromira ért a karakterekhez, és a filmje egyik legfontosabb eleme kétséget kizáróan ez a tényező. Egy főként gyermekeknek szóló történetet képes volt olyan mértékű karakterábrázolással elmélyíteni, ami egy élőszereplős filmnek is a becsületére válna.

Filmjét, a gyermekeken túl a felnőtt nézők pontosan azért tudják maradéktalanul élvezni majd, mert míg a kisebbek elvannak a látványos jelenetekkel, addig az idősebbek is egy komplexebb és kidolgozottabb történetet látnak peregni a vásznon.

A hihetetlen család narratívája elképesztő részletesen kidolgozott, semmi nyoma logikátlanságoknak, és ami számomra a legfontosabb, hogy szereplők vállait a "való" élet súlya nyomja. Olyan problémákkal kell szembesülniük, melyeket a való életben kell egy átlagembernek megélni, mellette persze hihetően hozza a hihetetlen szuperhős vonalat. 

További érdemei a filmnek, hogy rendkívül jó ötleteket látunk a játékidő egésze során, ügyesen kihozza szereplőiből a maximumot a rendező, motivációkat ad nekik, és ezek nem csak amolyan mondvacsinált részek, hanem kőkemény emberi drámák. Bird képes arra, hogy ezeket a szereplőket a maguk gyengeségeivel együtt ábrázolja, de közben figyel arra is, hogy a humor állandó kelléke legyen a jeleneteknek.

A hihetetlen család első része még annak a kornak a szülötte, amikor még nem készült évi 3-4 szuperhősfilm. Úgy tudott szórakoztatni, hogy nem kellett hozzá bevezetni egy külön szereplőt sem, és univerzum építés nélkül is megállta a helyét. Sokkalta több műgonddal épített karaktert láthatunk benne, akik sokkalta nagyobb problémákkal küzdöttek, mint a mai szuperhősmozik szereplőinek nagy része. Bird filmje 14 év távlatából mára már egy örökérvényű klasszikussá vált, melynek minden darabja a helyén van, de legfőképpen a szíve....

A Mafab oldalán további információkat találtok.