Örök háború – MENNYEI KIRÁLYSÁG (2005) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2018-11-12 | Faragó Tamás

1187 szeptember 20-án Szaladin szultán megkezdte a keresztény fennhatóság alatt álló Jeruzsálem ostromát. Mivel korábban a hattini csatában elpusztította a megállítására kivonult királyi sereget, nem számított nagy ellenállásra a városból. A védelmet Ibelini Balián vezette, aki tudta, hogy nem győzhet, a célja az volt, hogy minél kisebb váltságdíjat csikarjon ki a szultánból azért, hogy elengedje a város lakóit. Ehhez az kellett, hogy meggyőzze Szaladint arról, kevesebb veszteséggel jár ha elenged mindenkit. Mindkét vezér mestere volt a hadvezetésnek és ezt tudták egymásról, nem is becsülték alá a másik képességeit. Ez egy igazán felemelő és szomorú történet egyszerre, mely nem csoda, hogy Ridley Scottot is megihlette, aki mindig is vonzódott a nagyszabású történelmi filmek iránt. Persze nem Scottról lenne szó, ha nem nyúlt volna bele annyira, hogy történelmi tényeket félredobva kénye kedvére formálja az amúgy is izgalmas sztorit.   

A filmben Balián egy egyszerű kovács, aki nemrég vesztette el a családját, sőt felesége öngyilkos lett, ami még jobban megnöveli a fiatal normann szenvedéseit. Ekkor jelenik meg az apja Godfrey, aki elhatározta felkutatja fattyú fiát, hogy legyen aki örökölje birtokát. Balián annak reményében, hogy a szentföldön nyugalmat talál, vele tart, de az úton Godfrey meghal és a fiú nyakába szakad minden felelősség. Megismerkedik  IV. Balduin királlyal, akinek köszönhető, hogy a keresztények és a muszlimok még nem estek egymásnak. A törékeny békének viszont mindenki a végét várja, hiszen a király leprás. Balduin tudván, hogy sógora Lusignani Guidó (aki a valóságban nem volt ennyire idióta) teljesen alkalmatlan a trónra, mivel A köztudottan muszlim ellenes Châtilloni Rajnald (na ő rajta nem változtattak, tényleg ekkora s**gfej volt) befolyása alatt áll. Legfőbb tanácsadójával Tiberiassal együtt megkéri hát Baliánt, vegye el a húgát, miután ők megöletik Guidót. Habár a fattyú nemesnek nem közömbösek Szibilla bájai, a lelkiismerete nem engedi a dolgot. Megtörténik hát az elkerülhetetlen, Balduin meghal és Szaladin Jeruzsálem ellen vonul…

Ami először szembetűnik a filmen, az a fantasztikus képivilág. Scottnak nem erőssége e történetmesélés, de piszok jó és precíz rendező. A középkor egyszerre hat mocskosnak és gyönyörűnek, ilyen ellentmondásra is csak egy ilyen profi képes. A helyszínek pazarul néznek ki, minden élőnek és lélegzőnek hat, a CGI csak kiegészíti a díszletet így nem ugrik le a vászonról. Látszik, hogy sok szakértővel dolgoztak, hogy minél autentikusabb legyen a környezet és ebbe nem is lehet belekötni.

Persze a legnagyobb erőssége a mozinak a csatajelenetek, melyek fantasztikusan és életszerűen vannak koreografálva, sőt annyira, hogy bizonyos párbaj jelenteknél felismertem pár mozdulatot korabeli vívókódexekből. Amikor a kamera kizoommol a csatákból olyan érzésünk van, mintha egy stratégiai játékot látnánk felülről és ez nem véletlen. Scott végig távol tartja a nézőt a konfliktus megértésétől, kihangsúlyozza mennyire apróság lehet ez egy isteni lénynek. A Jeruzsálemért való harc csak jelképes, de még maguk a szereplők se tudják, pontosan mit is jelképez. Nem nehéz párhuzamot vonni 2005-ben a Bush elnök által vezetett „keresztes hadjárattal”, az alkotók még csak nem is próbálják eltitkolni az negatív véleményüket a provokációról és az értelmetlen etnikai konfliktusokról.

Persze a filmnek vannak negatívumai is. Scott igazi gyengéje a színészvezetés és a karakterábrázolás. Orlando Bloom szokatlan választás volt, főleg a Karib tengerek után, de nincs vele semmi baj, megbirkózik a szereppel, mint ahogy a többiek is, nem véletlen, hogy igazán nagy nevek tűnnek fel a legapróbb szerepekben is. Edward Norton, Liam Neeson, Jeremy Irons, Eva Green, David Thewlis, Brendan Gleeson, Marton Csokas, Michael Sheen senkibe se lehet belekötni, de ez mind csak a tehetségük érdeme, meg annak, hogy nem állították őket nagy kihívás elé. Igen, a Mennyei királyságban kétféle karakter van, jó és gonosz ennél mélyebbre nem fogunk menni. Persze ez erősíti a film klasszikus nagyeposzi voltát, mégis kicsit zavaró, hogy a szereplők nagy része olyan mintha saját maga középkori jó fej változatát adná elő, kivéve persze Csokas meg Gleeson akik viszont igazán gyűlölhető gonoszok. Ezen valamennyit javít a rendezői változat, aki teheti, inkább azt nézze meg, több karakter motivációja és a történet pár problémás aspektusa is értelemet nyer, sajnos nem minden hibát javít ki, de sok kérdést megválaszol.

A Mennyei királyság egy nagyon jó és szórakoztató mozi, szerencsére nem olyan giccses mint a Gladiátor, de látványban mégsem marad el mögötte, sőt üzenete sokkal mélyebb  és mai napig aktuális. Habár a történetvezetés és a karakterek hagynak némi kívánnivalót maguk után, a látvány és a színészek elfelejtettnek minden hibát. Külsőségeiben az egyik leghitelesebb középkori történelmifilm a mai napig.

További érdekességek a filmről a Mafabon.