Stephen King regénye Kubrick szemével- RAGYOGÁS (1980) kritika.

Klasszikus / Elfeledett | 2017-03-23 | Juhász Péter

Stephen King, a horror nagymestere számtalanszor kifejtette már az évek során, mennyire nem szereti egyik legismertebb könyvének 1980-as mozi változatát. 

A Ragyogás King 1977-es műve, és az egyik legsikeresebb. Jack Torrance író és családjának klausztrofób története a borzongás nagymesterének egyik csúcsteljesítménye. A 659 oldalas remekmű azon könyvek sorát gyarapítja a mester tolla nyomán, melyben alkoholproblémáit írta ki magából. A zavart idegrendszerű, állandóan belső démonaival küzdő író története a tél lepte szálloda fogságában, számtalan fordításban jelent meg, és világszerte milliós példányszámmal kel t el. Az író rajongóinak egyik nagy kedvence. A rémálom szerű történetben dráma, misztikum és az a bizonyos King-i rettegés alkot tökéletes elegyet. Az olvasók a megjelenéstől számított 3 éven belül meg is kapták a könyv filmváltozatát. Filmszínházba pedig nem más emelte fel a történetet, mint a valaha élt egyik legnagyobb, legzseniálisabb különc, Stanley Kubrick.

Kubrick maximalista és megalomán direktor volt. A színészek bármit megtettek volna, hogy filmjeiben szerepelhessenek és ugyanakkor rettegtek is a vele való munkától. Híres volt iszonyatos pontosságáról, abszolút elvárásairól, és legendásan nehéz természetéről. Százszor is újravett jeleneteket, ha nem tetszett neki amit látott. Kisajtolta a maximumot a karakterekből, és nem elégedett meg soha a középszerrel. A Ragyogásban például a Torrance feleségét alakító, Shelley Duvallt hajszolta szép lassan a totális őrületbe, mikor az ominózus lépcsős jelenetet vagy hetvenszer ismételtette újra. A nehézkes forgatásban akadt viszont egy tökéletes jokere, a főszerepet alakító Jack Nicholson személyében. 

A Száll a kakukk fészkére sztárja addigra már elég nagy névnek számított, hogy Kubrick a Barry Lyndont épp maga mögött hagyva, azonnal rá gondoljon a címszerepet illetően. Olyan nevek estek el így a lehetőségtől, mint Robert De Niro, Robin Williams, vagy Harrison Ford. 
Nicholson elementáris átéléssel alakította Jack Torrance-t. Olyan erővel van jelen a vásznon mire csak kevesen képesek. Emlékezetes pillanataiban örökre belénk égett tekintete, színészi játékát tanítani lehetne. Nincs olyan pillanat a filmben, amit ne uralna tüzes tekintete vagy tomboló jelenléte. Mikor a film utolsó perceiben, szakadó hóesésben őrülete utolsó erejével kergeti halálra vált családját, a néző szabályosan beleragad a székbe.

Pontosan ez akadt meg Stephen King torkán. Szerinte a film roppant egyszerűen kezelte a regényt, és kizárólag Torrance őrületét vette célkeresztbe, noha a könyv ennél sokkal többet nyújt. Egy interjúban mesélte, hogy ami végleg elvette a kedvét Kubrick filmjétől az a karakterábrázolás hiányosságainak tömkelegéből fakadó egyszerűség. A regényben Jack végig megpróbálja tartani magát, és nem az első pillanattól háborog elméje. A filmben viszont szinte azonnal érezhető, valami nem stimmel. A szálloda magányában bolyongó lélek hamar horogra akad. Emellett számos fontos dolog kimaradt a könyv cselekményéhez képest, ami érthetőbbé tette volna a történet egyes elemeit. A rendező, Kubrick kizárólag egy pontra fókuszált, az pedig nem más, mint Nicholson maga.

Engem ez speciel sosem zavart, és valószínű azon kevesek táborába tartozom, akik istenítik a filmet és inkább fordítanak hátat a King maga felügyelte televíziós sorozatnak, ami ugyan sokkal jobban a regényre koncentrál, de messze nem éri el Stanley Kubrick alkotói géniuszát. 
A tv-ben 1997-ben debütáló, 273 perces verzió, sokkal többet emel át a regényből, mint a mozifilm, és számos kritikai elismerésben részesült. King így elégedetten dőlhetett hátra karosszékében. Története hozzá méltó tálalásban is filmre került.

Lehet vitatkozni, elemezni, méltatni vagy elítélni a két feldolgozás bármelyikét, a lényeg ugyanaz. Stephen King zseniális könyvet írt, belső démonaira támaszkodva alkotta meg mindazt, mit aztán milliók tettek magukévá a regény hasábjaiból az évek során. Amit aztán a filmművészet egyik legnagyobb tehetsége emelt fel először nagyvászonra, majd az otthoni mozizás keretén belül is sikerre vitték.

A Ragyogás minden idők egyik legfélelmetesebb könyve, filmje, és mini sorozata lett. Mai napig emlegetett jelenetei, hangulata és örökérvényű nagyjátékfilmes pillanataival úgy is mondhatnám: kötelező, kultikus darab. Stephen King írói mesterműve, Kubrick briliáns filmes látomása félelmetesen jó (vagy rossz…) megvalósításban a mindig kiváló Jack Nicholsonnal, valamint egy remek televíziós adaptáció.

A 237-es szobába pedig azt hiszem, senki sem mer a mai napig bemenni, bárhol is szálljon meg a világon…