Egy visszautasíthatatlan ajánlat, avagy 45 év A Keresztapával.

Klasszikus / Elfeledett | 2017-03-25 | Turbók Krisztián

Jung István és Turbók Krisztián közös cikke.

 

A film, ami már csecsemőkorban beeszi magát az ember agyának szürkeállományába. Aminek a történetét, zenéjét, figuráit, világát mindenki ismeri. A világot, amelyben a család a legfontosabb, és nem kell, hogy vér szerinti legyen. A világ, ami az erőt tiszteli és feltétlen lojalitáson alapszik.

Francis Ford Coppola  Mario Puzo azonos című regényének megfilmesített változatával megalkotta a maffia témájú filmek alfáját és omegáját. Sem előtte, sem pedig napjainkig nem sikerült senkinek akkorát alkotni a műfajban, mint Coppolának. Karaktereit tucatszor próbálták másolni (pl. De Niro a Csak egy kis pánikban Brandót parodizálja), hanghordozástól a legapróbb részletekig, sikertelenül. Kétségtelen, hogy vannak kiemelkedő darabok az öltönyös maffiózók világát feldolgozó filmek között (Nagymenők, Casino, Aki legyőzte Al Caponét), de jóindulat kell hozzá, hogy azt mondjuk: megütik A keresztapa szintjét.
Mindenki ismeri a történetet a Corleone családról, aki az öt nagy new yorki alvilági család feje, de nem akar beszállni az egyre inkább terjedő, és jövedelmező, drog ügyletekbe. Don Vito Corleone (Marlon Brando) ellen merényletet követnek el, és a pattanásig feszült helyzetben elég egy apró hiba, egy rossz szó, vagy mozdulat, és kitör a háború. Míg a Don gyengélkedik, fiai, Sonny (James Caan) és Michael (Al Pacino) próbálják rendezni a család dolgait, a consiglieri (Robert Duvall) segítségével. Miután Don Vito felépül, és békét köt a családokkal, a kedélyek csak látszólag csitulnak. Mindenki ugrásra készen várja a lehetőséget, mikor csaphat le, és szerezheti meg magának a hatalmat.
Kérdezzünk meg bátran tíz olyan embert, aki látta A keresztapát, hogy szerinte melyik a legjobb film a világon. Tuti, hogy legalább hét fogja rávágni, hogy A keresztapa. Nem ok nélkül.
Mario Puzo története két kötetben jelent meg, tehát senki ne keressen a könyvtárakban első, második és harmadik részt. A három részes az a film. Számomra érthetetlen módon a könyvadaptációk számlájára mindig felírják, hogy nem volt benne minden, ami a könyvben is. Könyörgöm, jó, hogy azt nem várják el, hogy real timeban menjen, ahol ha a filmvásznon eltelik egy év, a valóságban is teljen el ugyanannyi. Egy könyvet nem lehet, ismétlem NEM lehet szóról szóra, betűnként filmre vinni. Jó segg kéne végigülni mondjuk egy harmincnyolc és fél órás filmet.
Volt szerencsém olvasni a könyvet, és bizton állítom, hogy Coppola adaptációja hűen követi a könyv történéseit, tökéletesen ragadva ki a lényeget. Nyilván ez annak is köszönhető, hogy a regény szerzője is társ volt a forgatókönyv megírásában. A halhatatlanság kulcsa pedig a színészekben is rejlik. Don Corleone szerepét eleve Marlon Brandonak szánta a rendező, ráadásul úgy, hogy Orson Wellesnek, a legnagyobb kedvencének mondott nemet, mert már megvolt az egyezség Brandóval.
Aki egyébként 47 évesen játszotta el a Don szerepét, nem kis munkát adva a sminkeseknek. Jellegzetes bulldog arckifejezését pedig protézissel oldották meg. Alakítását Oscar-díjjal jutalmazták. Brando nem volt ott a díjátadón, tiltakozásképp az amerikai őslakosokról festett negatív kép miatt, amit a filmipar közvetített az emberek felé. Sőt, Al Pacino sem volt ott a ceremónián, sértődésből. Több szerepe volt, mint Brandónak, de csak mellékszereplői Oscarra jelölték. (Michael Corleone szerepére pedig először James Caant választották, később szerezték csak meg Pacinót).

A színészgárdát tekintve az lett volna igazi bravúr Coppolától, hogyha rossz filmet csinál. Bár olyan alapanyagból, amilyen Puzo regénye... Végig feszíti a nézőt, van, hogy kívülről is: a szereplőkkel együtt feszülnek be izmaink, várva a reakciót, ami életről és halálról dönt. A három órás játékidő kevesebbnek tűnik, azért, mert az ember elnézné akármeddig. Egy másodpernyi elhanyagolható jelenet, mondat, snitt nincs az egészben. És három óráig tartani egy ilyen tempót, na az már valami.
A nyitójelenet nagyon ötletesen tükrözi vissza azt a kettősséget, ami nem csak a maffia világára jellemző, hanem a benne lévő emberekre is. Van a szoba félhomályában üldögélő Don, és van a vakító napsütésben fényképezkedő Don. Segítség a nézőnek kicsit eligazodni ebben a világban Michael magyarázatai barátnőjének, Kaynek (Diane Keaton), hogy ki kicsoda az esküvőn. Mondhatnánk, hogy átlagos emberek ők is, mert élvezik a zenét, táncot, a jó bort, de mégis felettünk állnak. Nem a pénz, vagy a hatalom miatt, hanem mert összetartanak. És legyünk őszinték, egy ilyen családnak mi is szívesen részesei lennénk.

Ismerjük a film borítóját is: a marionett bábura gondolok, ami nagyszerűen mutatja az egyik alapvető lényegiséget: vannak akiket mozgatnak és aki mozgatja őket. A szerepek viszont felcserélődhetnek, de csak áldozatok árán. Nem csak a hatalomért vívott harcban, de a családon belüli családért is áldozatokat kell hozni, akár hazugság árán is. A sok bivalyerős jelenet közül az egyik, mikor Kay őszinte választ akar Michaeltól, hogy ő áll-e Carlo eltűnése mögött. Megkapja a választ, amit hallani akar. Tudja, hogy nem igaz, de jobb neki azt hinni. Aztán mikor sorban kezet csókolnak Michaelnek, és becsukják Kay előtt az ajtót, napnál is világosabb lesz számára, hogy miért kérte Michael, hogy soha ne kérdezze üzletről. Kayjel együtt meg nekünk is eszünkbe jut Michael mondata az esküvőről: „ezt ők csinálják, nem én”.

Aki nem a filmek szerelmese, szerintem annak is ismerős az ajánlat, amit nem lehet visszautasítani. Meg persze ott van a nap, ami el sem jön talán... Ezen kívül is rengeteg olyat adott A keresztapa a filmvilágnak és a köztudatnak, amihez lehet, hogy a filmet sem kell ismerni, annyira a popkultúra részévé vált. A filmrendező Woltz(John Marley) meggyőzése, hogy Johnny (Al Martino) megkapja a szerepet, vagy a választási lehetőség, hogy mi kerüljön a szerződésre... Johnny Fontane karaktere miatt egyébként Frank Sinatra kifakadt, mert úgy érezte róla mintázták. Gondolhatjuk, hogy ha így történt, nem épp jó színben tüntetik fel A keresztapa énekes-filmsztárját. De nem csak Sinatra volt szemfüles, hanem az igazi maffia is. Először tiltakoztak a film ellen, mert úgy hitték, hogy rossz képet fest róluk. A forgatások alatt Brando igazi maffiózókkal is megismerkedett, és a forgatás végeztével egy FBI ügynök is megkereste, hogy kiszedje belőle mit tudott meg. Brando jól vizsgázott, semmit nem tudott és a családját is féltette. Kiderült, hogy álügynökkel volt dolga, mert a maffia egy emberével beszélgetett.
Visszatérve a filmre, zárom soraimat az értékeléssel, ami nem lehet más csak 10-es. Azért nem 11, mert annyi csillag nem fér ki. Aki bevállalja a három órát, az a „filmes karrierjének” garantáltan legjobb három óráját fogja megélni.

 

A Keresztapáról még Stanley Kubrick is elismerően nyilatkozott: a rendezőzseni szerint:  a valaha készült legjobb filmek egyike Coppola alkotása. 

Kezdetben Francis Ford Coppola helyére a Paramount, Elia Kazan rendezőt szerette volna megnyerni. Főként azért mert tudták, hogy Brando nagyon nehéz természetű aktor volt már akkoriban. Kazan ráadásul dolgozott a színésszel korábban A rakparton című filmjében. Mikor Brando tudomására jutott a dolog azt mondta, hogyha a stúdió meneszti Coppolát, akkor az ő távozása is indokolttá válik a produkcióból. 
Coppolának jókor jött a film, mert korábban co-producerkedett Lucas THX 1138 című filmjében, és amiért tartozott a Warnernek 400 ezer dollárral, a költségvetés túllépése miatt. Korábban Sergio Leone rendezőt is megkeresték a direktori szék miatt, ám ő akkor nem vállalta el, mondván egy olyan film, ami a maffiát dicsőíti, számára nem elég érdekes. Persze megbánta azt, hogy elutasította az ajánlatot. Évekkel később a saját gengszterfilmjével vígasztalódott, a Volt egyszer egy Amerikával, 1984-ben. Coppola és a Paramount között gyakoriak voltak a nézeteltérések, ugyanis a stúdió menet közben is le akarta cserélni a direktort, arra hivatkozva, hogy a rendező nem képes tartani a forgatási menetrendet, illetve túllépi a gyártási költségeket. Coppola viszont 62 nap alatt, a tervezett határidő előtt befejezte a forgatást, ráadásul a költségvetést sem lépte túl.

A rendező ragaszkodott ahhoz, hogy a film végleges címe Mario Puzo 's The Godfather legyen a sima A keresztapa helyett, mondván a Puzo által írt forgatókönyv a lehető leghűbb módon volt a vászonra adaptálva. Úgy gondolta, hogy az író megérdemli ezt.
Coppola kezdeti vágása 126 perces filmet hozott ki, ám Robert Evans producer ezt elutasította és követelte, hogy a családról szóló jelenetekkel a rendező bővitse ki a filmet. Így közel 50 perccel több jelenet került a végső vágásba, mint Coppola azt valójában szerette volna. 

A maffiafönök Joe Colombo, civil szervezetek fedése alatt (Olasz-amerikai polgárjogi Liga) kampányt indított, hogy film soha ne készülhessen el. Robert Evans producer önéletrajzában elmondta, hogy kapott telefonhívásokat, melyben őt és családját is megfenyegették. Azt is mondták neki, hogy a forgatásokat meg fogják zavarni. Colombo később találkozott a stúdió főnőkével Albert S. Ruddyval, hogy követelje tőle, hogy a "maffia" és a "Cosa Nostra" kifejezések ne hangozzanak el a filmben. Ruddy beleegyezett, sőt megadta a jogot nekik, hogy elolvassák a film forgatókönyvét, és, hogy a Liga tagjai (vagyis a maffiózók) tanácsokkal lássák el az alkotókat. A megállapodás után megszüntek a dühös hangvételű levelek, és Evans sem kapott többet fenyegető telefonhívásokat. Miután  Charlie Bluhdorn, a Paramount tulaja olvasott erről a megállapodásról a The New York Timesban, azonnal kirúgta Ruddy-t és leálította a forgatást. Evans azonban sikeresen meggyőzte a vezért arról, hogy ha azt akarja, hogy a film valaha is elkészüljön, meghagyja a megállapodást. Ruddy-t ezután visszahelyezte a stúdió élére.

A Luca Brasit alakító Lenny Montana annyira ideges volt a Brandoval közös jeleneteiben, hogy néha elfelejtette a szövegét is. Mondjuk Brando meg alapból nem foglakozott olyan semmiségekkel, mint a  szövegtanulás, a színészlegenda inkább kis kártyákról olvasta fel a saját szövegét. Ő megtehette. Coppola viszont Montana ezt a fajta izgatottságát jól tudta használni a film végső vágásában. Brando még csak 47 éves volt, amikor eljátszotta Corleonét a filmben, a kritikusok egy része szerint túl fiatal volt erre a szerepre. James Caan pedig kétes hírű alakokkal lógott, annak érdekében, hogy minél valószerűbb képet kapjon életvitelükről, és az alvilági életmódjukról.

A forgatás egy pontján a producer Robert Evans úgy érezte, hogy a film nem eléggé akciódús, és azon gondolkodott, hogy hozat egy olyan rendezőt Coppola mellé, aki valamelyest gyakorlottabb ebben a műfajban. A rendező ahhoz, hogy eleget tegyen Evans kérésének, fiával Gian- Carlo Coppolával kidolgozott egy hosszabb és erőszakosabb szcénát Connie és Carlo veszekedős jelenetéhez.
James Caan improvizálta azt a jelenetet, melyben a zsebében lévő pénzt a földre dobja, miután eltörte a FBI fotósának kameráját. De a sógor elverésekor is a frászt tudta hozni a színésztársaira, karaktere agresszív megnyilvánulásai miatt.
A Corleone fiúk húga,  a Conniet játszó Talia Shire a rendező Francis Ford Coppola húga, és először nem is akarta neki adni a szerepet, mert félt a családtagok irányában megnyilatkozó pozitív megkülönböztetés vádjától.

A macska, melyet Marlon Brando simogat a film kezdőjelenetében, eredetileg nem is szerepelt a forgatókönyvben. A színész a stúdió területén kóborolva találta az állatot. A macsek viszont annyira dorombolt a felvételek alatt, hogy Brando szövegének nagy részét később utószinkron segítségével kellett pótolni. Ezek után nem csoda, hogy divat lett a főgonoszok számára a macskasimogatás. (lsd James Bond-filmek)
Mario Puzo szerint Johnny Fontaine karaktere nem Frank Sinatran alapul, ugyanakkor ezt korábban széles körben feltételezték róla. Sinatra dühös is volt emiatt, és egyszer, mikor találkozott Puzoval egy étteremben, hangos üvöltözések és vulgáris szavak kiséretében adta tudtára Puzonak mit is gondol erről.

Al Pacino , James Caan és Diane Keaton 35000 dollárt kaptak a filmbéli szerepükért. Michael Corleone szerepére, az akkori színészgeneráció legfontosabb tagjai is szóba jöhettek, így  Martin Sheen, Warren Beatty, Jack Nicholson, Dustin Hoffman, Alain Delon, Burt Reynolds, Ryan O’Neal, de még Robert Redford is. Végül James Caan kapta meg, de ezután még sikerült Al Pacinót is megszerezni, így Caanhoz vándorolt Sonny Corleone szerepe.

És persze nem feledkezzünk meg arról a híres jelenetről, melyben a levágott lófej szerepel. Igen, a lófej az ágyban igazi volt. Egy vágóhídról kapták a készítők, ahol naponta több tucat lovat vágtak le — hogy aztán kutyaeledelt készítsenek belőlük. 

A Keresztapa, az 1997-es újrabemutatásával összesen 245,066,411 dollárt tudhat a magáénak világszerte. 3 Oscar-díjat is besöpört a 11 jelöléséből. A legjobb film díja mellett megkapta a legjobb férfi főszereplő díját Marlon Brando és a forgatókényvért Mario Puzo és Francis Ford Coppola is. Mellékszereplői kategóriában szintén meglepő volt a verseny, hiszen mind Al Pacinot, James Caant és Robert Duvallt is jelölték a nívós díjra. Az egyesült államokban 1972. március 24-én, nálunk Magyarországon 1982. március 25-én mutatták be.