A CineMániás - Az Online filmmagazin - Klasszikus / Elfeledett - Shyamalan erdejében

Shyamalan erdejében - A FALU (2004) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2019-02-21 | Juhász Péter

M. Night Shyamalan 2004-ben készítette el művészi szemmel nézve talán legszebb filmjét. A kritikusokat alaposan megosztotta, a rajongók szerették én pedig kifejezetten kedvelem ezt a filmet. A Hatodik érzéken túl, a Sebezhetetlen és a Jelek után következik a sorban és épp egy hajszál választja el a rendező mélyrepülésének kezdetétől, a Lány a vízben című furcsaságtól. A falu esetében még erős kezekkel tartotta a szálakat, egyedül a végső pillanatban remeg meg erősen a dolog. A falu csodaszép történet, nem kevés utalással a társadalmak működésének rákfenéjére és az emberi érzelmek féktelenségére.

A történet szerint egy a világtól teljesen elzárt kis közösség életébe nyerhetünk betekintést, egy falu valahol századokkal ezelőtt, benne a lakói minden gondjukkal-bajukkal, örömükkel és bánatukkal. A főszereplő Ivy (Bryce Dallas Howard), a vak lány, aki plátói szerelmet táplál Lucius (Joaquin Phoenix) iránt, aki a maga módján viszont kedveli a lányt, de igazán megnyílni képtelen. Amolyan atyai oltalommal tekint a lányra, akire minden percben figyel, segít a bajban és noha érzelmileg nem tud úgy kötődni, mint szeretne ott van a lánnyal érzelmei viharos tengerén is.

A kis közösség csendesen éldegél, a látszólagos nyugalom mögött azonban nem csak a sűrű fák dermesztő végtelenje, hanem egy súlyos titok is lapul. A közösség fejei, Ed Walker (William Hurt) és Alice Hunt (Sigourney Weaver), akik között szintén kacifántos szerelmi háló szövődik hosszú évek óta az idősekkel mindent feltettek, hogy kis világuk érintetlen maradjon. Muszáj is folyton résen lenniük, hiszen a sötét vadon mélyéről különös, veszélyes rémségek fenik rájuk fogaikat.

Amikor a falu bolondja (Adrian Brody) ádáz féktelenségében borzasztó dolgot művel, Ivy nagy útra vállalkozik, el kell jusson egy távoli városba segítségért. A fák között azonban árgus szemek figyelik minden mozdulatát.

Ennél többet egyszerűen nem szabad felvázolni a film cselekményéből. Aki látta, tudja miről beszélek. Shyamalan mint minden filmjében itt is hatalmas csavart tartogat a történetben. A falu egész varázsa azonban nem ebben rejlik. Pontosabban, nem csak ebben. Ez a film egy művészi alkotás, ahol az indiai származású direktor minden tudását latba vetve vitte vászonra ezt a mozgó festmény szerű víziót. A mozi ugyanis elképesztően szép képekkel és lenyűgöző zenei aláfestéssel viszi magával nézőjét ebbe a látszólag mesés, idővel azonban egyre ijesztőbb világba.

A színészek legjobb formájukban teszik a dolguk. A kémia Joaquin és Bryce között az első pillanattól átjön, félelmetesen hiteles az alakításuk. Külön kiemelném a film azon pillanatát, mikor a lények betörnek a faluba, Lucius pedig Ivy segítségére siet. A közelik és lassítások, a kamera lágy mozgása és a filmzene hullámzó hegedűi döbbenetes erővel vértezik fel a jelenetet. De hibátlan a két idősebb főszereplő, Hurt és Weaver közti kémia is. A rendező abban profi, ahogy embereivel, a karakterekkel bánik. Az ikonikus kézfogás jelenet mesteri!

Adrien Brody szó szerint eszméletlen szerepében. A pszichés problémákkal küzdő kulcsfigura megformálása A falu egyik ékköve. A film okosan építkezve bontogatja ki karaktereinek drámáját, nem siet sehova, melankolikus lassúsággal borzolja a nézők idegeit. A pillanatok kitartása, a horrorisztikus misztérium tálalása a színészeknek köszönhetően bőven magasabbra emeli a történetet, mint holmi természetfeletti thriller. Gazdagon megírt párbeszédek, dialógusok, szépen kidolgozott soraival mesél Shyamalan és ez filmjének legfőbb varázsa. El kell tudnunk merülni abban a világban, amit A falu szereplői elmondásaik alapján megpróbálnak a lehető legtökéletesebben megvalósítani. Hogy ez mennyire működőképes vagy éppenséggel hamis? Ennek bőkezű kifejtése a film abszolút lényege.

Technikai szempontból A falu különleges vállalkozásnak minősült. Roger Deakins operatőri tehetsége legjavát hívta segítségül a film felvételeinél. Az abszolút korhűn, minden apró részletre odafigyelve megalkotott miliőt James Newton Howard csodás, Oscar-díjra jelölt zenéjére hullámozva rögzítette celluloidra. Egy-egy pillanat a filmből kiemelve, önálló etűdként is tökéletesen megállná helyét. A kedvenc Shyamalan vízióm képileg és hang tekintetében is egyöntetűen ez az alkotása.

Érdekességek a filmről:

A film eredetileg The Woods címen forgott volna, de egy hasonló címmel ellátott alkotás is ezidőtájt jelent meg, így történt végül a csere. Érdekesség, hogy Shyamalantól már megszokottan e produkció forgatókönyvét is hét lakat alatt tartották, mégis sikerült ellopni részleteket egy évvel a premier előtt. A forgatás javarészt Pennsylvaniában zajlott, egyetlen helyszínen. A film ősszel forgott, kisebb részeket decemberben majd a következő év tavaszán vettek fel, ahol az ellopott forgatókönyv miatt pár dolgot utólag módosítva kellett még rögzíteni.

A film főszerepét egyenesen Joaquin Phoenixre írta M. Night, aki az egész stábot elvitte egy 19. századi kiképzésre a film munkálatai előtt, így jobban bele tudták élni magukat a szerepbe. Ivy testvérét alakító Judy Geer pedig a 2005-ös Jurassic Worldben ismét Bryce Dallas Howarrddal játszott együtt, ráadásul ugyanebben a felállásban. Bryce szerepét eredetileg Kirsten Dunst töltötte volna be, később ők a Pókember 3. részében találkoztak. Jessica Biel és Kate Hudson neve is felmerült Ivy szerepét illetően, ám végül az igéző tekintetű Bryce maradt a szerepben.

A rendező eredetileg az erdő titokzatos teremtményeit a filmbemutatóban látható rajzokhoz hasonlóan akarta megvalósítani, utólag módosította az eredeti tervet, mivel kivitelezhetetlennek vélte az első változatot. A film alaptörténetében a rendező a klasszikus King Kongból (1933) is merített, ahol az embereket szintén egy titokzatos lény tartja rettegésben a majmos klasszikus bevezetőjében.

Több mint 300 munkás 11 hét alatt húzta fel a falu díszleteit.

Sigourney Weaver 2 héten át rémálmokkal küzdött a forgatókönyv elolvasása után.

A film történetét plágiummal vádolták, miszerint bizonyos részeket átemelt Margaret Peterson Haddix 1995-ös könyvéből, a Running Out Of Time című írásból. Az ügyből végül nem lett semmi.

Roger Ebert kifejezetten gyűlölte A falut. Egy csillagot adott mindösszesen és úgy fogalmazott: A film egy nagy tévedés, amely előrevetít valamit, amiből végül a legnevetségesebb végkifejletbe fut.