Az átok beteljesül - A MÚMIA (1999) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2017-04-05 | Turbók Krisztián

A kilencvenes években nem igazán járatták csúcsra a kalandfilm fogalmát. Ott volt ugyan a Jurassic Park, mely képes volt arra, hogy a felnőtteket is visszarepítse egy elfeledett és régen átélt gyermekkori állapotba, mely valahogy jó érzéssel töltötte el őket. Alan Grant figurája talán még azt a hatást is visszadta valamelyest, amit az Indiana Jones filmek óta nem érzett a zsöllyéken helyet foglaló néző. Régészkalapja ellenére a film, mint tudjuk, mégsem emiatt lett sikeres. 

A '95-ös A kincses sziget kalózai viszont már végérvényesen bedöntötte az elméletet, hogy  a nép kajálná még a kalandfilmeket. Jó, Renny Harlin filmje izgalmas ugyan, de Matthew Modine és Geena Davis nem voltak elegek ahhoz, hogy megmentsék a csőd szélére került Carolcót attól, hogy végérvényesen lehúzzák a rolót. Amit Spielbergnek még a neve és a film látványa miatt sikerült visszaadni, azt már Harlinnak nem igazán. Ennek ellenére azt mondom, hogy a Cutthroat Island egy korrekt kalózos mozi lett, mely a Karib-tenger folytatásaira is simán ráver egy lapáttal.

'99-ben aztán történt valami. A Universal bemutatta A múmia című kalandfilmet, és láss csodát, a közönség egyszerűen imádta a misztikus kalandmozit. 

A múmia azon kivételes alkotások egyike, melyben a kaland, a humor, a misztikum és romantika páratlanul szórakoztató elegyet volt képes alkotni. Stephen Sommers filmje ugyan nem tökéletes, de arra totálisan elegendő, hogy két órányi szórakozással ajándékozza meg nézőjét. Miért volt képes magával ragadni ez a mozi? Egyrész mert az alkotók nem spórolták ki a jó alapanyagot, megspékelték egy lehengerlő, ám egyáltalán nem tolakodó és legfőképpen nem hivalkodó látványvilággal, hozzáadtak némi romantikát,  és a film a csipetnyi  éjfekete humorrával képes volt a varázslatra. 

Mint fentebb említettem, hogy Sommers filmje jól használja ki a vizualítást. A Mátrix évében még voltak jó sztorik, melyek pont annyi effektet kívántak meg, hogy az nem menjen a történet rovására. Ebből a szempontból elmondhatjuk, hogy a részben még old school technikát is alkalmazó A múmia, nem csupán arra volt jó, hogy lefoglalja a nézőjét mindenféle csilli-villi effektekkel, míg majd azok szépen elvégzik a forgatókönyv által generált lyukas sztori befoltozgatását. Erről bizony szó sem volt. 

Kapunk egy helyre kis mágikus és varázslatos mozit, mely a történetének fonalát  az ókori Egyiptomban veszi fel. Egy Imhotep nevű főpap szemet vet a fáraó szeretőjére. Lebuknak, a lány meghal, hogy később a menekülő Főpap feltámasza és együtt éljenek, míg meg nem halnak. Ám a Fáraó keresztülhúzza a Főpap számitásai. Elfogva őt és híveit egy átokkal súlytják és halálra ítélik. Pár ezer évvel később hőseink azok, akik egy véletlen folytán feltámasztják a bosszúálló múmiát - valószínűleg nem hallottak a jótanácsról, mely kimondja: "Soha ne olvass olyan könyvből, amit a Holtak Könyvének hívnak" - aki mindenkivel végez, aki nem hajlandó behódolni neki. 

Sommers rendező egy kalandos, ám horrorelemekkel tarkított filmet hozott össze, melyből abszolút hiányzik a vér. Néhol félelmetes, és jól kiaknázza a jumpscare adta - még elhasználatlan -  elemeket. 

Brendan Fraser korábban csupán erős közepes filmeket volt képes összehozni, úgymint Az őserdő hősét, vagy A csapás a múltból című szöszeneteket. A múmiával viszont egy egészen új szintre tudott lépni. Nem csupán egy karizmatikus hőst tudott megformálni, de mindezt intelligenciával, plusz érzelmi intelligenciával, humorral és sármmal tudta tolmácsolni. Ezzel a lépéssel nem csupán a hölgy nézők szívét tudta elnyerni, de adott egy új kalandort is a világnak. Fraser egy esetben komoly balesetet szenvedett a forgatáson. Konkrétan az akasztásos jelenetnél majdnem megfulladt, a szíve is leállt és újra kellett éleszteni.

Rachel Weisz akkoriban még nem számított kiemelkedő névnek a női színésznők között. A tv világából és néhány kisebb drámából csöppent bele a blockbusterek világába. Ellenben ő jobban tudta kamatoztatni a hírnevét később, sőt az Oscar-díj is befigyelt már neki, Az elszánt diplomatáért. Fraser viszont azóta süllyesztőbe került folyamatos, rossz szerepvállalásai miatt.

A film érdekességei közé olyan sztorik tartoznak, hogy a  brit ruhakölcsönző, ahonnan a filmbéli jelmezek egy részét hozatták, egy olyan ruhát is kiadott, melyet korábban Alec Guinnes viselt a Star Wars forgatásán Obi Van Kenobi mesterként. Azt is beszélik, hogy amikor Beni (Kevin J. O' Connor) egy zsáknyi aranyat rak egy tevére, és húzni akarta az állat kantárját, hogy az mozduljon meg, nem sikerült neki, állítólag valamiért minden teve rühellte a színészt, és egy tapodtat sem mentek odébb. A filmben Rachel Weisz karaktere, Evelin, egy fehér hálóinget visel a hajón, amit később megtámadnak és a színésznőt vízbe kellett dobni. Igen ám, de a hálóing a víz hatására átlátszó lett és minden, ami alatta volt láthatóvá vált. Ezért aztán a PG-13 besorolás miatt digitálisan kellett újra fehérré varázsolni. Evelin a filmben megemlíti, hogy apja egy „nagyon, nagyon híres felfedező” volt. Ez a rendező elmondása alapján utalás George Herbertre, Carnarvon 5. grófjára, aki felfedezte Tutanhamon sírját, és a legenda szerint átok súlytotta utána. Arnold Voosloonak valószínüleg nincsenek kellemes emlékei a forgatással kapcsolatban, ugyanis volt, hogy 4 órán át kellett múmia kötszerben feküdnie a sirjában.

A film 80 millió dollárba került, melyre több, mint 415 millió dollárt termelt vissza világszerte. Az Egyesült Államokban 1999. május 7-én, nálunk Magyarországon másfél hónappal később június 24-én volt a premierje.