Negyedszázados klasszik- Avagy, amit A BÁRÁNYOK HALLGATNAK (1991) című filmről tudni érdemes.

Klasszikus / Elfeledett | 2016-11-11 |

Az 1991-ben bemutatott, azóta kultfilmmé avanzsált, A bárányok hallgatnak névre keresztelt alkotást fogom most egy kicsit ÉRDEKESen kivesézni. A film címén, már annak megtekintése előtt is biztos sokan elgondolkodtunk. Itt viszont, egyértelmű , hogy a magyar fordítás hű marad az amerikai eredetihez. Szerencsére nagyszerű címválasztás volt amerikai részről, magyar részről pedig köszönjük a hű fordítást.

Clarice Starling, az FBI kezdő ügynökeként azt a feladatot kapja, hogy segitsen egy szenátor eltűnt lányát egy sorozatgyilkos karmai közül kimenteni azzal,hogy meginterjúvolja Dr. Hannibal “A kannibál” Lectert. Felkeresi tehát a börtönbüntetését töltő, egykori pszichiátert, aki egykoron  kapcsolatban állhatott az emberrablóval. Clarice egy gyerekkori traumát mesél el a doktornak egy látogatása során. A nevelőszülei farmján, egyik éjjel zajokra ébred és miután megtalálja a forrást, meglátja a levágásra váró, síró bárányokat. Elhallgattatásuk viszont nem könnyű feladat és nem is sikerül neki. Ha megtalálja Catherinet, akkor talán el lehet ezeket a bizonyos bárányokat is csendesíteni.

Dr. Hannibal Lecter: Egyszer egy népszámláló akart kikérdezni… a máját ettem meg jó nagy szemű babbal és chiantit ittam hozzá.

Nézzük meg a karaktereket. Thomas Harris regénye és az ebből adaptált nagy sikerű film cselekménye igaz történeten alapszik. Hannibal Lecter karakterét ugyanis három elvetemült, a valóságban is gyilkoló emberből rakták össze. Ebből az egyikük, Ted Bundy és egy egyetemi kriminológus kapcsolatát vesézték ki talán a legjobban, és próbálták ez alapján megalkotni Clarice és Hannibal kapcsolatát. Ez a kapcsolat a vásznon mindössze csak 4 jelenetben testesül meg, mely során a szereplők szinte végig a kamerába beszélnek, ami akkoriban még újszerű megoldásnak számított. Ahogy a film alapszituációja is valós eseményeken alapszik, úgy Jack Crawford karakterét is egy valódi FBI ügynök adta, John E. Douglas. És ha már FBI, akkor meg kell említeni, hogy a készítés során az ügynökségnél dolgozók hada vett részt a forgatáson és különböző javaslatokkal próbálták meg minél hihetőbbé, valóságszerűvé tenni a jeleneteket. A film forgatókönyvének megírásához így persze rengeteg kutatómunka és idő kellett a méltán híres Ted Tallynak. Már egészen a remeteségig jutott azalatt a hat év alatt, amíg ezt megírta, de mint mondják a jó munkához idő kell. A türelem pedig ebben az esetben nem rózsát, hanem öt Oscar-díjat termett. Ráadásul ez a 3. olyan film, ami nem egyéb kategóriákban, hanem az öt fő kategóriában kapta meg a szobrocskát. A legjobb filmnek járó elismerés mellett, maga a rendező, Johnatan Demme, a forgatókönyvíró, és a két főszereplő, Anthony Hopkins és Jodie Foster is megkapta a szobrocskát. Hopkinst mindössze a 24 perc és 54 másodperces, pislogás mentes alakításáért jutalmazták az 1992-es díjátadón. Ugyan az Akadémia már jelölt a horror műfajában jeleskedő alkotásokat (Az ördögűző, és A cápa), viszont csak A bárányok hallgatnak tudta bezsebelni érte az aranyat. Ami még a karakterek szempontból érdekes lehet, az Barney Matthews, az ápoló figurája, ugyanis ez az egyetlen ilyen, ami minden Thomas Harris adaptációban megjelenik.

Vegyük szemügyre magukat a színészeket is egy kicsit, valamint magát a szereplőválogatást. Jack Crawford szerepére első körben Ed Harrist választották, viszont Ő szívesebben játszotta volna el Hannibal karakterét, így nemet mondott. Mellette még Michael Keaton, Mickey Rourke és Kenneth Branagh neve is felmerült a szerepre. A készítők végül Scott Glenn mellett maradtak. Női főszereplőnek pedig Michelle Pfeiffer választották először, de Ő Clarice Starling karakterével nem szerette volna negatív irányba vinni karrierjét. Halle Berry, Nicole Kidman és Andie MacDowell után, a forgatókönyvíró javaslatára Jodie Fosterre esett a választás, aminek mi azóta is nagyon örülünk. A történet legzseniálisabb figuráját, Hannibal Lectert pedig nem is tudnánk máshogyan elképzelni, mint Anthony Hopkins rémisztően zseniális játékával. Pedig itt is akadtak páran, akik jobbnak látták, ha lemondanak a felkínált lehetőségről. Először Sean Connery, majd Robert Duvall mondta vissza a megtiszteltetést, hogy eljátszhassa az „emberevő” pszichológus karakterért. Mellettük még olyan nevek merültek fel, mint John Hurt, Christopher Llyod, Dustin Hoffmann, Jack Nicholson, Robert De Niro, Louis Gossett Jr és Jeremy Irons. Utóbbi a szerep sötétsége miatt mondta vissza Lecter doktor karakterét. Hozzáteszem, hogy amikor Hopkins elolvasta a film címét, először azt gondolta, hogy ez egy mesefilm lesz, de szerencsére tovább olvasott és mi azóta is szeretjük Hannibal Lecterként. Itt érdemes még megjegyezni, hogy a színész ötlete volt, hogy a karaktere ne általános rabruhában legyen, hanem szinte csak fehér holmiban jelenjen meg a vásznon. Hopkins ugyanis félelmet sugárzónak tartotta a fogorvosok fehér ruháját, ezért azt gondolta, hogy ez lesz a legmegfelelőbb viselet ahhoz, hogy a legélethűbben át tudja adni a film során a rettegést.

Dr. Hannibal Lecter: Mondja, szenátor asszony. Catherine anyatejen nőtt fel?
Ruth Martin: Mi?
Dr. Hannibal Lecter: Maga szoptatta?
Paul Krendler: Hé, álljon meg a menet.
Ruth Martin: Igen. Igen, én.
Dr. Hannibal Lecter: Megkeményítette a mellbimbóját, igaz?
Paul Krendler: Mocskos gazember!
Dr. Hannibal Lecter: Ha levágják az ember lábát, még sokáig viszket. Mondja, anyuka! Ha levágják az édes kislányát, magának hol fog viszketni?
Ruth Martin: Vigyék vissza ezt a szörnyet Baltimore-ba!
Dr. Hannibal Lecter: Magas, erős testfelépítésű, 180 centiméter, harmincöt év körüli, a szeme kék. Azt mondta, Philadelphiában él, de lehet, hogy hazudott. Most csak ennyire emlékszem, de ha eszembe jut még valami, majd szólok. Ja, és szenátor asszony. Még valami. Csinos a ruhája.

Nézzünk kicsit bele filmelemző szemmel is. Figyelem Spoilerek következnek!!!
A film végén lévő csúcsszuper párhuzamos montázs a 90-es években még annyira nem volt olyan egyértelmű, mint manapság. Amikor egy totál képben látjuk azt a bizonyos házat, amit a rendőrök szépen, csendben próbálnak megrohamozni, a következőn pedig az áldozatot és fogva tartóját pillantjuk meg, szinte mindenkinek nyilvánvaló, hogy a rendőrök még a gyilkosság elkövetése előtt meg fogják menteni a nőt. A csengető „futár”-nál már-már tetőfokára hág a hangulat, egészen közeli plánokat kapunk, gyors vágásokkal kísérve. Majd a kinyitott ajtónál a gyilkossal szemben nem a „virág helyett fegyvert hozó futár” áll, hanem Clarice Starling ügynök egyes egyedül, rendőri kíséret nélkül. Tökéletes csattanója volt ez, a 90-es években a filmnek. Ma már, valószínűleg a sok hasonló technikával dolgozó alkotások miatt, könnyebben rájöhetnénk, hogy nem a rendőrök mennek a jó házhoz. De ezt akkoriban még nem sikerült egyértelműen felfogni. Ezért is ütött ekkorát ez a jelenet a történet és a műfaj szempontjából, ami sok-sok évnyi filmklubos kibeszélőt eredményezett. Hozzáteszem, hogy az a fajta redundancia, amivel a jelenetet zárják, mára már eléggé idegesítő, de az akkori amerikai nézőknek még ezeket a dolgokat a szájukba kellett rágni: „Clarice!” Tutira tudja mindenki, hogy nyomozónő egyedül sétált be a gyilkosunk házába, és a rendőrök nem annál a háznál tartózkodnak. Szóval nagyon ütősre vették a figurát ezzel a jelent sorral, ma ezt szó szerint tanítani lehetne!

Néhány szót ejtenék még a Hannibal filmográfiájával kapcsolatban. Nem mindenki tudja, mert sokszor kimarad az említésből Michael Mann 1986-os Embervadász című, akkoriban kevesebb figyelemmel rendelkező alkotása. Sokan ugyanis ezt a filmet tartják A bárányok hallgatnak és a hozzá hasonló pszichopata-központú filmek ősatyjának. Ha valaki veszi a fáradságot és a cselekmények idejének sorrendjében végignézi mind a négy híres Hannibal alkotást, akkor ezt se hagyja ki, ami egyébként Harris Vörös sárkány regényhez kapcsolódik.

Dr. Hannibal Lecter: Ne féljen, nem fogok a nyomába eredni, Clarice. A világ érdekesebb, mióta tudom, hogy benne van.

És végül, ha már az előző sort a Vörös sárkánnyal zártam, akkor emlékezzünk csak vissza a 2002-ben bemutatott nagysikerű alkotásra, melyben szintén megjelenik az a bizonyos baltimore-i elmegyógyintézet. Ezt az intézetet A bárányok hallgatnak képei közül emelték be a későbbi filmbe, ugyanis a 2000-es évek elején forgatott thriller idejére már ezt az épületet lebontották. Összegzésként elmondható tehát, hogy A bárányok hallgatnak című filmet  tartják a világ legsikeresebb pszichothrillerének, ami a mai bűnügyi filmek mintapéldányául is szolgál.

Jonathan Demme filmje az 1992-es Oscar- gála nagy díjazottja volt, azelőtt még soha nem fordult elő, hogy egy műfajilag thriller/ horror vitte volna el a legjobb filmnek járó díjat. A filmet 1991. január 30-án mutatták be New Yorkban, nálunk Magyarországon bő egy évvel később 1992. március. 27-én volt a premierje. Szinkronja azóta is megkerülhetetlen klasszikus Ráckevei Anna, Sinkó László, Mécs Károly és Sörös Sándor magyar hangjával.

A bárányok hallgatnak idén 25 éves!