Hamis könnyek - A FIÚK NEM SÍRNAK (1999) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2019-06-16 | Juhász Péter

20 éves Hilary Swank első, igazán komoly bemutatkozása és remeklése, az Oscart érdemlő címszerep 1999-ből. A Fiúk nem sírnak című polgárpukkasztó, de nagyon is emberi dolgokat elmesélő, nehéz hangvételű dráma a kor egyik legjobbja és nélkülözhetetlen filmes alkotás a komolyabb darabok kedvelőinek körében.

A történet szerint Teena Brandon, a másságával küzdő fiatal lány szerelembe esik Lana-val, aki azt hiszi a magát Brandon Teenanak kiadó lányról, fiúval van dolga és viszonozza a szerelmet. Zűrös múltja elől menekül Nebraskába, ahol azonnal a helyi vagány srácok közé férkőzik, akik be is fogadják a súlyos titkot takargató Brandont. Az események előrehaladásával a leplezett élet nyomai lassan felszínre kerülnek, ami idővel végzetes dolgok irányába tereli Teena-t és kapcsolatát is.

Kimberly Price (Carrie) második rendezése a mélyvízbe dobja nézőjét. A másság bemutatása sosem könnyű téma, az emberek hajlamosak nehezebben fogadni, mint bármit az életben. Legyen szó akár filmes, akár más művészeti területen való ábrázolása. A számos alkalommal megítéléssel fogadott és a sokhelyen ma is lenézéssel, előítélettel teli világa, élete ezen embereknek egyértelműen fontos beszédtéma. Noha manapság már egyre jobban kezelt, mégis számos negatív és szomorú esettel sebzett a teljes élethez való emberi joguk eddigi története.

A teljes élethez, létezéshez való jogáért küzdő Brandon deviáns, sokszor agresszív viselkedése, bajkeverő habitusa is abból a belső küzdelemből fakad, hogy érvényesíteni akarja magát egy társadalomban, ahol úgy tekintenek rá, mint holmi beteg emberre és az elfogadás esélye is fényévekre van tőle.

A film főszerepében látható páros, Hilary Swank és Chloé Sevigny döbbenetes alakításával A fiúk nem sírnak 1999 egyik nagy sikere volt még úgy is, hogy témájából adódóan alaposan megosztotta nem csak a nézőket, de a kritikusokat is.

Az igazi Brandon Teena sorsa ugyanis a bűnügyi történetek legszörnyűbb polcán foglal helyet. A transznemű Brandont 1993-ban erőszakolták és ölték meg. A másságukkal küzdők emberek életének akár ilyen szintű borzalmának kendőzetlen ábrázolása persze, hogy alapvetően nem egy könnyű forgatókönyv.

A fiúk nem sírnak célja a nagyon is realista ábrázolásmód mellett mégsem kimondottan a lélektani horror nagyvásznon való reprodukálása, hanem egy jogaiért és érzelmeinek kiteljesedéséért küzdő ember hánytatott életének megjelenítése. A film alkotói alaposan felkészültek a témából. Swank Oscar-díjas alakításának köszönhetően a Cure klasszikus dalának címét kölcsönző mozgóképes alkotás a témában fellelhető darabok egyik legerősebbje.

Nem kendőz, nem akarja takargatni az intimebb és nehezebb részleteket, hanem pontosan azzal akarja megfogni nézőjét, ugyan élje már kissé bele magát egy ilyen nehézségekkel megtaposott életbe. Ehhez mondjuk nagy befogadóképesség szükségeltetik, előítélettel nem szabad leülni a film elé.

Bátorságának érdeme lett a kitüntetése is. A két főszereplő alakítása „emlékeinkbe ég”, írták a kritikusok. Swank Oscarja mellé Chloé is elérte ugyanis a legjobb mellékszereplő kategória jelölést.

Noha a film bizonyos részekben eltér a valódi történettől és sokhelyütt kritizálták fontos részletek kihagyásáért, abban azonban nem lehet kétség, hogy A fiúk nem sírnak nélkülözhetetlen alkotás azon a polcon, ahol a Túl a barátságon, a Holdfény vagy épp a Szólíts a neveden című remekművek sorakoznak.

Nehéz film, nem első randira való és egy borúsabb vasárnap délutánt sem fog feldobni. Mégis úgy érzem, érdemes megnézni, esélyt adni neki, mert az élet annál sokkal többrétű semmint elítéljünk valamit, valakit csak azért, mert másképp látjuk, mint önmagunk dolgait. Az elfogadás nagy erőpróba, ám hosszútávon csodákra képes változást jelenthet életünkben.

Képek: TMBd

A film Mafab oldala