Egy rendezőgéniusz mesteri végszava - TÁGRA ZÁRT SZEMEK (1999) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2019-09-16 | Juhász Péter

Stanley Kubrick utolsó filmjében sem törte meg azt a hagyományt, hogy egy nagyon nehezen befogadható, ám mégis csodás celluloid darabbal örvendeztesse meg a filmművészet igaz szerelmeseit.

A legendásan nehéz természetű, maximalista filmes géniusz sosem kapkodta el a dolgokat. Életében összesen 13 nagyjátékfilmet rendezett, szinte mindegyik megszületése kész tortúra volt, ám végül mégis a legnagyobb filmes darabok közé kerültek, bemutatásukat követően azonnal.

A Ragyogás, Mechanikus narancs, Barry Lyndon vagy a 2001: Űrodüsszeia legendás atyja utoljára 1996-ban ült a rendezői székbe, hogy aztán bő 400 nappal később a „Tágra zárt szemek” című filmje elkészülése után, örökre lehunyja szemét. A premiert már nem érte meg.

A film, mely egy gazdag orvos és neje szerelmi válságának csavaros útvesztőjébe kíséri el gyanútlan nézőjét, méltó lezárása a filmművészet egyik legnagyobb rendezője elképesztő pályafutásának.

Kubrick Arthur Schnitzler Tágra zárt szemek: álomnovella című botrányos könyvének filmre vitelével már 1968-ban, az Űrodüsszeia munkálatainak befejeztével foglalkozott. Meg is vásárolta a jogokat, ám először csak 1994-ben, Steve Martinnal a főszerepben gondolkodott el az írás vígjáték szerű feldolgozásán. A cselekményt áthelyezte az 1900-as évek elejéről az 1990-es évekbe, és végül dráma és thriller súlyos elegyeként forgatta le Nicole Kidman és akkori férje, Tom Cruise főszereplésével. A Cruise házaspárra úgy esett választása, hogy Terry Semel a Warner Bros. elnöke megkérte, castingoljon újra vérbeli filmsztárt a szerepre, mint tette azt utoljára a Ragyogás esetében Jack Nicholsonnal. Kidman épp az Egy hölgy arcképe című filmen dolgozott Angliában John Malkovich-csal, így férje is ott tartózkodott vele. Hivatalosak voltak Kubrick birtokára, majd a találkozó végeztével a rendező előállt számukra az egyáltalán nem könnyű szereppel.

A Tágra zárt szemekben Dr William Harford és neje Alice egy karácsonyi partin vesznek részt, ahol mindketten elengedik magukat és így Alice egy idősebb hódoló karjaiban, míg férje két fiatal bombázó társaságában köt ki. Később, lakásukban felizzanak érzelmeik egymás iránt. Másnap este Alice marihuánás cigarettára gyújt, és felmerülnek az előző este eseményei. Alice inzultálja férjét, biztosan lefeküdt a két nővel. William azonban hárít, és elmondja, eszébe nem jutna ilyesmi már csak felesége miatt sem, akit mindennél jobban szeret, és nem mellesleg gyermeke anyja, akiről szintén nem tudná elképzelni a hűtlenséget. Alice azonban a cigaretta hatására nevetve elmondja, egy évvel ezelőtt megkísértette a vágy egy idegen személyében. Innentől indul el William kálváriája, melynek legfőbb irányítója saját belső dühe, féltékenysége, és a filmtörténelem talán legnagyobb rendezőjének, Stanley Kubricknak mesteri látásmódja.

A Tágra zárt szemek 160 percnyi kőkemény sujtás, Stanley Kubrick életének utolsó nagy filmes dobása, egy lassú, kimért, de annál feszültebb, erotikától sem mentes és olykor bizony alapos rettegéssel telített lázálom. Az orvos addigi életének biztosnak tűnő sérthetetlensége ugyanis a feleségével való kábulatban töltött beszélgetés után hirtelen kipukkad, és William kínzó érzelmektől gyötörve, egyre különlegesebb és egyre veszélyesebb szituációkba sodródva távolodik otthona melegétől.

Kubrick elképesztő maximalizmusának eredményeként a Cruise házaspár talán élete legjobbját hozta, noha nem sokkal később szétváltak útjaik. Mind Tom, mind Nicole remekelnek a szerepben. A nehéz természetű Kubrick ugyanis rendre kipréselte színészeiből a legtöbbet, legjobbat. Legendás a jelenetek újra meg újrafelvételének nehézsége, Kidman kiborulása az intimebb felvételek alatt, és az a precízség, rendezői bravúr minek köszönhetően a film bő 160 perce alatt az ember nem győz csodálkozni, micsoda elképesztően profi filmalkotással van dolgunk.

Nem csak a színészi játék vagy a rendezés mesteri. Kubrick mindig is odafigyelt filmjei képi világára, ez itt sincs másképp. Már a nyitány esetében is azonnal lejön, a rendező sajátos világába lépünk. Komolyzenei hangok aláfestése mellett csorog a kamera, középpontos beállításban, ahogy az majd minden filmjénél észrevehető kerül szemünk elé a csodálatos helyszínekben pompázó cselekmény, és nagyjából 5 perc elegendő, hogy a hátralevő időre képtelenség legyen kiszabadítani magunkat a Tágra zárt szemek erőskezű fogságából. Hiába nyúlik hosszúra a történet, hiába bontja ki elképesztő aprólékosan Kubrick a dolgokat, vonultatja fel kiváló színészeit a mellékszerepekben is, egyszerűen képtelenség elengedni celluloid vízióját. Nem is kell!

A rendezői bravúr remekül működik, Stanley Kubrick minket is bevon a játékba, mint ahogy Tom Crusie-t látjuk egyre gyanakvóbban a háta mögé tekintgetni, nem követik-e? Mi tenyerünk is izzadni kezd, átérezzük a nagyteremben játszódó jelenetben milyen, ha körbe állnak idegenek, és tudjuk, lebuktunk. De ugyanúgy vonz magával a film elején önmagát felkínáló két hölgy nagyszerű pillanata is, együtt érezzük a színésszel a helyzet roppant kényelmetlenségét. Mindeközben Nicole Kidmanel minket is csak hajszál választ el a félrelépés kínosan csalogató, bűnös érzésétől, amint hosszú percek alkoholmámoros táncában szédülten pörögve egyre közeledik hódolójához. Ezek a mesteri megoldások azok, melyek már többé nem lesznek átélhetők sajnos nagyvásznon, egy újabb Kubrick-féle elbeszélésben.

Filmjéhez a Ragyogás és a Barry Lyndon esetében is elképesztő operatőri munkát megvalósító Larry Smith-t, zenei felesősnek pedig Jocelyn Pookot kérte fel. Pook angol zeneszerző, aki zongorán és hegedűn is játszik, és a Tágra zárt szemek volt az első filmzenei munkája.

Stanley Kubrick mesteri tudásának lobogó lángja 1999. március 7-én, 6 nappal a Tágra zárt szemek első tesztvetítése után kihunyt. A rendező mellett Tom Cruise, Nicole Kidman, valamint a Warner cég érdekeltjei voltak jelen.

A film méltó módon zárja le egy roppant gazdag, szinte kizárólag mesterművekkel telített rendező, a 20 század második felének legjelentősebb mozgóképes alkotójának életművét. Stanley Kubrick filmjeinek többségét irodalmi művekből adaptálta, melyekre az újító technikai megoldások, eredeti történetmesélés mellett szellemesség jellemző. Filmjeiben a direktor gyakran használt hosszú, perceken át tartó snitteket, legtöbbször "kocsizó" kameramozgással, amint végighaladunk egy jellegzetes belső téren, mint azt utolsó filmjében is láthatjuk. Különc személyiség volt, távol tartotta magát sajtótól, kerülte a hírességekre jellemző nyilvános szereplést, legfontosabb jellemzője, mint rendező – ami már szinte védjegye lett –, hogy személyesen részt vett a teljes gyártási folyamatban, és törekedett az abszolút tökéletességre. Egy jelenet nála a szokásos idő többszörösét igényelte, képes volt újrakezdeni és kidobni olyan részeket, amelyre korábban rengeteg időt, pénzt és energiát fordított. Emiatt egy forgatás nála jóval tovább tartott az átlagnál, a színészek és technikai személyzet legnagyobb bosszúságára. Mégis, mindezen nehézségek mellett is bekerült a legnagyobbak közé, hogy örökérvényű akár tananyagként is felfogható mozgóképes produktumokkal gazdagítsa a filmművészet lexikonját.

A wikipedia felhasználásával

Képek: TMDb

A film Mafab oldala