Sikolyok az űrben - ALIEN: A NYOLCADIK UTAS: A HALÁL(1979) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2017-04-25 | Turbók Krisztián

Ridley Scott klasszikusa, a műfaj egyik megújitója és filmtörténeti mérföldkőnek is számító alkotása, idén ünnepli a 38. születésnapját. Nem tagadom nem tudok úgy beszélni a filmről, hogy ne lenne elragadtatott, legalább 200-szor láttam már és egyszerűen nem tudom megunni. 

1979-ben Scott egy olyan filmet tett le az asztalra, amely jelenleg is meghatározza a filmművészet sci-fi műfajának egyetemes vonulatát. Számos más filmkészítő próbálta csupán leutánozni hangulatát, és konkrét képsorait is, ám a nagymúltú rendező műve máig bezárólag egyszeri és megismételhetetlen klassszikus maradt.

Ennek hozzávalói pedig teljesen egyszerű dolgok voltak: említhetném azt a lassú kameramozgást, mellyel Derek Vanlint operatőr szépen végigvezet minket azokban a hidegrázós űrhajóbelsőkben, Jerry Goldsmith nyugtalanító dallamait és ami a legfontosabb egy vérfagyasztó szörnyeteg és a szereplők, akikkel lehet azonosulni. Mindezek együttes kombinációja az, ami feledhetetlenné teszi az Alien- A nyolcadik utas: A Halált. Muszáj megemlíteni a svájci H. R. Gigert (Ő sajnos néhány éve hunyt el), aki megálmodta ezt a kegyetlen, kiszámíthatalan, félelmetes és lelkiismeret nélküli fenevadat.

Az Alien egy viszonylag hosszú karakterbemutatással kezdi meg képsorait. Szereplőink totál egyszerű emberek: Dallas kapitány (Tom Skerritt), Ripley hadnagy (Sigourney Weaver) Ash, a tudományos tiszt (Ian Holm) és többiek: Lambert (Veronica Cartwright), Parker (Yaphet Kotto), Kane (John Hurt) és Brett (Harry Dean Stanton). 

A film azzal nyit, hogy a Nostromo nevű teherszállító űrhajó anyaszámítógépe a hazatérés helyett a képernyőn villogó pont felé irányítja az űrhajót, és felébreszti a hiperálomba merült legénységet.  Váratlan küldetésük egy kihalt bolygóra vezeti őket, ahol egy elhagyott űrhajót találnak, belsejében számtalan, tojás alakú kapszulával. Miközben óvatosan próbálják feltárni az űrsikló titkát, az egyik tojásból hirtelen kirobban egy lény és rátapad Kane (John Hurt) arcára, aki teljesen megbénul. Miután Kane visszanyeri az eszméletét és csatlakozik a többiekhez, az ötvenedik perc környékén  elszabadul a pokol. Kane fuldokolni kezd a nyugis vacsora közben, majd széttrobban a mellkasa, és a legénység többi tagjára szabadítja a filmtörténelem legádázabb szörnyetegét. A legénységnek nincs más esélye, mint vagy elpusztítja az idegen életformát vagy várja a halált, míg az csápos és nyáladzó formában utol nem éri. A történetben szépen lassan hullanak a szereplők. Brett, Dallas kapitány majd Ash, (akivel viszont nem az idegen végez) majd Lambert illetve Parker is áldozatul esik a fenevadnak. Az egyetlen túlélő végül aztán, akire senki nem számított akkoriban, a stáblistán is csak másodiknak jelzett Sigourney Weaver, aki harcos amazonként lép előre a történetben, ezzel megteremtve a filmtörténelem egyik legfajsúlyosabb női archetípusát! 

Sigourney Weaver elmondta, milyen is volt az a bizonyos melkasrobbantós jelenet felvétele: A forgatókönyvet persze ismerték. Veronica Cartwright-tal végig is járták a diszletet elötte, majd mikor a tényleges forgatáshoz érkeztek meglepve tapasztalták, hogy még a producerek is esőkabátban ácsorognak a diszletben. Kezdődőtt a jelenet felvétele, majd a robbantós résznél minden színész hátrahökölt, annyira váratlanul érte őket a dolog. Tehát érdemes fürkészni, hiszen az az ijedség és meglepődés bizony valódi a színészek arcán ebben a jelenetben.

Az Alien a maga korában, hasonlatosan Az ördögűzőhöz vagy a Cápához sokkolta a korabeli közönségét. Ilyen hatásos és félemetes szörnyeteget, mint a már említett H.R. Gigger megálmodta xenomorf, még nem volt látható a vásznon korábban. Letisztult formák és valami borzongatóan félelmetes külső az, ami máig az egyik legikonikusabb figurává tette ezt a lényt. Maga az Alien szó, tehát "idegen" még inkább távolságtartóbbá és felemetesebbé teszi annak mivoltát.

Scott mester hosszasan mesél a bevezetőben, tudja, hogy filmje csak abban az esetben éri el a hatását, ha megfelelőképpen tolmácsolja a felvezetést. Beijesztései hatásosak maradtak az elmúlt közel negyven év folyamán is, hiszen ha valaki először tekinti meg a filmet, még mindig képes arra, hogy konkrétan maga alá csináljon a nézése közben.

A komor és fenyegető űrhajóbelsők, a lassú, ám a film vége felé egyre inkább intenzívebbé váló operatőri munka és vágás, a zenei kombinációkkal elérik azt a hatást, hogy film utolsó 20 perce már a totális terror jegyében telljen. Valamint a film végi csavar még dob egyet az amúgy is magasra tett mércén. Még egy utolsó idegtépő rész, és kész a néző idegileg. 

Ridley Scott klasszikusa  méltán a műfaj egyik legjobb alkotása, popkultúránk egyik meghatározó része. Az Alien - A nyolcadik utas: A Halál (és itt megjegyezném a magyar cím meglehetősen kifejező mivoltát) még számos folytatást megélt, melyekről hamarosan értekezni is fogunk e cikksorozat keretein belül.

Az Alien franchise az elmúlt évtizedek során némileg megkopni látszik. Scott rendező az 1979-es első film után már nem dédelgette olyan gyengéden a folytatásokat, hogy azokat szinten tudta volna tartani. James Cameron egy színvonalas folytatással adózott a szériában, ám a későbbiekben ez a minőség már nagyon hullámzó jegyeket viselt magán. 

Hamarosan a mozikba kerül a franchise következő darabja, mely az Alien: Covenant címet kapta, és ennek a klasszikus filmnek az előzményeibe nyújt bepillantást. A filmet ismét Ridley Scott rendezte meg, aki a 2012-es Prometheus című, szintén Alien-film óta próbálja visszaállítani egy egykor dicső sorozat renoméját. Májusban ki is fog derülni, hogy vajon ez mennyire sikerült neki. A Prometheus ugyanis meglehetősen vegyes fogadtatásban részesült pár éve.

Folytatása következik....