Az ír bosszúja - FÉRFIAS JÁTÉKOK (1992) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2020-02-17 | Juhász Péter

Tom Clancy amerikai író, akinek a hidegháború alatt és után játszódó kém és katonai regényei a 90-es években sikeres hollywoodi filmek alapjául szolgáltak. A Vadászat a Vörös Októberre, Férfias játékok és a Rettegés arénája című mozik nagy sikerrel futottak világszerte. A főszereplő Jack Ryan alakját Alec Baldwin, Ben Affleck és Harrison Ford is játszotta. Egyik legismertebb és egyben legjobb darab ezek közül a Férfias játékok 1992-ből, melyet Phillip Noyce vezényelt.

A CIA-től visszavonult Jack Ryan épp Londonban tartózkodik családjával , mikor szemtanúja lesz Észak-Írország külügyminisztere és a királyi család egyik tagja ellen elkövetett merényletnek. Ryan rutinból közbelép, és megöli az egyik támadó, Sean Miller öccsét. A terrorista bosszút esküszik öccse haláláért. Mikor Miller megszökve fogságából Ryan után megy az Államokba, az ex-ügynök visszatér a CIA-hoz, hogy megállítsa a gátlástalan gyilkost és megvédje családja épségét.

A Férfias játékok annak a korszaknak darabja, mikor még nem igényelt elképesztően látványos trükköket egy akciófilm, hanem sokkal inkább a karakterekre és a zsigeri feszültségre fektettek hangsúlyt. Ha úgy vesszük, Harrison Ford nem Bruce Willis, mégis remekül hozza a CIA emberét. Tapasztalt profi, aki mindig precíz és megfontolt, egyszóval nem az agyatlan akcióhősök egyike.

A 90-es években számtalan olyan produkció született, melyekre azért emlékszik vissza szívesen az ember, mert karakteres és hangulatában egyedinek számít mind a mai napig. A Jack Ryan-széria darabjai pontosan ezek közé tartoznak. Pattanásig feszült cselekménye nem kíván többet, mint amit a filmekben látunk. Nem kellenek eget rengető robbanások, száguldó kocsik, vagy millió fegyver sortüze a figyelem fenntartásához. Helyette ott vannak a kiváló színészek, akik emlékezetes karakterek bőrébe bújva vonzzák tekintetünk a vászonra és ott van a történetben rejlő, idegtépő feszültség. Ford hibátlan a szerepben, és az örök elhulló Sean Bean valamikor itt kezdte meg Hollywood rendszeresen feláldozható figurájának sikertörténetét.

A film attól roppant izgalmas, hogy együtt kell gondolkodni a főszereplőkkel. A kutatómunka, a nyomozás apró részletei ott peregnek szemünk előtt, és nem maradhat ki egyetlen mozzanat sem. Míg manapság nagyjából fél perc alatt simán felderülnek a legbonyolultabbnak tűnő ügyek, itt még a film nagy részét az irodai munka teszi ki. Ettől ugyan lassúbbnak hat a mozi, de egy cseppet sem lesz unalmas. Sőt, ezért is érdemes időnként átadni magunkat egy letűnt korszak filmes produkcióinak, hogy megértsük, mennyivel fontosabb a történet a látványnál!  A néző kénytelen odafigyelni a történésekre, és nem csak bámulnia a vásznat.

Akcióból is jut azért bőven, csak épp stílusosan kivitelezve és nem nevetségesen eltúlozva.  Fordnak például elhisszük profizmusát, a főhős itt még abszolút hitelesen jelenik meg. Sean Bean jól hozza a bosszúra szomjas, gátlástalan, ám megfontolt és okos ellenfelet.

Feszes rendezésnek köszönhetően manapság is bőszen emelgetik a Férfias játékokat, melyet biztos kézzel vezényelt le anno Noyce. Donald McAlpine hatásos képekkel mutatja be az izgalmas cselekményt. A korszaknak megfelelő, tipikusan 90-es évekbeli eleganciával pörögnek szemünk előtt az események. James Horner muzsikája pedig éterien tölti be a teret, kiválóan támogatva a film hangulatát. Nem teátrális, nem túlzó, hanem mindig az éppen aktuális jelenethez tökéletesen illő dallamokkal színesíti a filmet.

Ma már talán kissé visszafogottnak tűnhet, de abszolút rendben van ez így. Ajánlom megtekintését, már csak azért is, mert egyike azon filmeknek, melyeknek köszönhetően a thrillerek világa ennyire népszerűvé manapság. A Férfias játékok mind a mai napig alappillérnek számít a kémfilmek és az akciófilmek között, a minőségi mozik egyik valóban remek darabja. Nagyon sokszor láttam már, de most is késztetést érzek bedobni a lejátszóba.

Kiemelt kép: TMDb

Képek: IMDb

A film Mafab oldala