Vallási kurzus Kevin Smith módra - DOGMA (1999) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2020-02-25 | Gulyás Dominik

A New Jersey-ből származó underground filmes, Kevin Smith leginkább Néma Bob figurájáról lehet ismert, de ne feledkezzünk meg arról, hogy a 90-es évek underground filmezésének egyik nagy alakjáról van szó. Első komolyabb sikerét az 1994-es Shop Stoppal érte el, amit minimális költségvetéssel (kb. 28 ezer dollárból) készített el, de még a mai napig az egyik legelismertebb műve. A saját tapasztalatai alapján készült film, egyszerre mutatja be azt az életképet, amit a vegyesboltban dolgozók, napi szinten átélnek, és egyben egy kisebb görbe tükröt tart a fogyasztói társadalom elé. A film sikere után pedig Smith egy kisebb mikrouniverzumot hozott létre a további alkotásaival, amihez hozzá tartozik a Shop Show, a Képtelen képregény, a Jay és Néma Bob visszavág vagy a Dogma. Jelen esetben az utóbbiról lesz szó.

Az 1999-ben bemutatott filmet röviden úgy tudnám jellemezni, mint egy vallásfilozófiai kurzust az egyetemen, csak a tanár jelen esetben Kevin Smith. A történet bonyodalmát két bukott angyal, Loki (Matt Damon) és Bartleby (Ben Affleck) szolgáltatja, akik úgy akarnak visszatérni a Mennyországba, hogy átmennek egy New Jersey-ben lévő templom boltíve alatt, amitől minden bűnüktől megtisztulnak. Azonban ez veszélybe sodorná a létezést, mivel Isten tévedhetetlensége kérdőjeleződne meg. Ennek apropójából Isten hangja (Alan Rickman) megkeresi az abortuszklinikán dolgozó Bethany-t (Linda Fiorentino), akinek az Utolsó sarjként a szent feladata, hogy megállítsa a két angyalt. Ebben segítségére lesz Rufus (Chris Rock) a 13. apostol (akit kihagytak a Bibliából, mert néger), a Múzsa (Salma Hayek), akivel egy striptease bárban találkoznak, illetve a két elengedhetetlen mellékkarakter Jay és hetero élettársa, Néma Bob.

Kevin Smith stílusát ismerve lehet sejteni, hogy a Dogma bizony nem a konzervatív hívőknek készült. Annyira nem, hogy már a film első 5 percében megkapjuk a kereszténység új, sokkal fiatalosabb, sokkal trendibb stílusát, Krisztus Havert. Azonban ez még semmi, ahhoz képest, amit a film a 2 órás játékidejére tartogat. Olyan elrejtett titkok kerülnek nyilvánosságra, mint Jézus valódi bőrszíne, a teremtő isten nemi identitása, vagy a személyes kedvencem a Golgotai megjelenése. Smith filmje alapvetően egy fricska az egyház felé, amiben amellett érvel, hogy nem szükséges a vallást intézményesíteni és dogmai szabályrendszer keretén belül rendszerezni. Nem a hitet támadja, hanem amit az emberek köré építettek. Ilyen szempontból rokonságban áll a Brian életével, de stílusát tekintve más. Sokkal alpáribb, sokkal suttyóbb, sokkal direktebb. Egyszóval, sokkal amerikaibb. Viszont a rendező munkásságai közül talán ez a „legfilozofikusabb”, de ezt nagyon kéretik idézőjelen belül kezelni.

Olyan érzés a filmet nézni, mint egy kocsmai beszélgetésen részt venni, ahol az élet nagy dolgait vitatják meg 3 korsó sör után. Egyértelműen érződik a kikarikírozási szándék, de ugyan akkor a film tartalmaz olyan gondolatokat, amik azért érdekes alapokat fektetnek le. Például Ben Affleck jogos felháborodása, hogy isten miért elnéző az emberek bűneivel, miközben az angyalokat szigorú szabályokhoz köti. Ráadásul az eddigi filmekre igen csak jellemző kockakultúrás utalások is háttérben maradnak, mint például a szokásos Star Wars elmélkedések, amik majdnem minden Smith filmben visszatérő elemnek minősülnek. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne lenne szórakoztató az, amit látunk.

A színészek láthatóan élvezték a forgatást, a poénok nagy része működik és még az alpáriságnak is van értelme, még ha nem is olyan elegánsan van előadva, mint a South Parkban. Egyedüli probléma talán az, hogy ez egy rétegfilm. Kevin Smith mindig is a saját rétegének, a saját underground közösségének készített filmeket (legalább is a Shop Stop 2-ig). Aki pedig nem bírja ezt a stílust, azt nem a Dogma fogja átcsábítani az erő sötét oldalára.

Összeségében a Dogma egy kifejezetten jó Kevin Smith film, amit a rajongók nagy része nem véletlenül kedvel, de aki ezzel a stílussal nem tud mit kezdeni, annak nem ajánlott a megtekintése. Ultrakonzervatív keresztények pedig meneküljenek, mert számukra ez a film egyenlő lesz az armagedonnal. 

Képek: TMDb

A film Mafab oldala