Hosszú az út hazafelé - LASSIE HAZATÉR (1943) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2020-03-19 | Lubianker Dávid

Eric Knight a brit hadseregben szolgált az első világháborúban, majd az amerikaiak oldalán harcolt a másodikban. Mígnem 1943-ban tragikus módon életét vesztette a küzdelmek során. Ugyanakkor legismertebb regényének filmváltozatát éppen ebben az évben mutatták be a filmszínházak. Ha Knight nem is érhette meg a Lassie hazatér sikerét a vásznon, hagyatéka a mai napig él a köztudatban. Olyannyira, hogy még 2020-ban is új feldolgozást mutatnak be mindenki kedvenc skót juhászkutyájának kalandjából. Számos film és tévésorozat után mégis érdemes lehet visszatérni Lassie első mozgóképes megjelenéséhez, hogy megérthessük: mi az igazán különleges ebben a gyakran feldolgozott történetben, ami ennyi idő távlatából is felejthetetlenné teszi?

A Lassie hazatér az MGM korabeli szuperprodukciójának számított. Látványos díszletei, az egzotikus helyszínek, a technicolor fényképezés (melyért Oscar-díj jelöléssel is jutalmazták a film operatőrét, Leonard Smith-t) és idomított négylábú főszereplőjének trükkjei és bája miatt könnyedén megragadta a nézők figyelmét. A könnyed, ugyanakkor szívszorító történet pedig kiválónak bizonyult a világháború okozta traumák feledtetésére, legalább a játékidő ideje alatt. Fred M. Wilcox elsőfilmes rendező igazi örömteli, családi kikapcsolódást készített. Ha rövid karrierje során később nem is alkotott maradandót, a film gyerekszínészei annál magasabb babérokra törtek. Roddy McDowall, de méginkább Elizabeth Taylor igazi hollywoodi csillagokká nőtték ki magukat. Csakúgy a film valódi sztárja, Pal, az egyéves skótjuhász kutya, akire hosszas kutatás után bukkantak az alkotók. Nemcsak számos további filmben játszotta el Lassie szerepét, de a későbbiekben is utódai alakították a híres négylábút.

A Lassie hazatér egy univerzális történet szeretetről és kitartásról. A címszereplő eb és gazdája, az ifjú Joe legjobb barátok, mígnem a háború miatt elszegényedett család kénytelen eladni egyetlen gyermekük legkedvesebb pajtását. Így Lassie a jólelkű herceghez kerül, mégis folyamatosan hazaszökik családjához. Az igazi kihívással pedig akkor kell szembesülnie, mikor újdonsült gazdája oldalán az ország másik felébe kell utaznia. Egy ilyen távoli helyről pedig a hazatérés sem egyszerű. Még egy olyan talpraesett kutyának, mint Lassie is számos megpróbáltatáson kell keresztülmennie az embertpróbáló út alatt.

A cselekmény legnagyobb részét tehát Lassie különböző kalandjai teszik ki, amiken keresztül kell mennie, hogy ismét Joe karjaiban találhassa magát. Az út során akadnak segítői és ellenségei is. A háborús helyzet és közhangulat utalások szintjén jelenik csak meg, a film nem vállalkozik korabeli társadalmi tabló felrajzolására. Lassie kalandja egy ízig-vérig gyerekfilm, melyben a rosszak és jók egyértelműen elhatárolódnak egymástól. Mivel a főszereplő nem beszél, ezért egyébként is egyértelmű motivációit a körülötte megjelenő karakterek hangsúlyozzák, időnként erősen szájbarágós stílusban. A kalandok pedig a mai szem számára lassúnak és vontatottnak érződhetnek. Manapság már a technicolor fényképezésnek sincs akkora lélegzetelállító hatása, mint az eredeti bemutató idejében, így a film jelentősen veszített varázsából is.

Ennek ellenére az időnként valóban szórakoztató és felettébb mókás, szeretetreméltó mellékkaraktereknek köszönhetően még mindig szívmelengető látni ezt a történetet, minden túlzó szentimentalizmusa ellenére. A jeleneteket belengő érzelemdús pátoszosság ellenére a legkőszívűebbeket is elérzékenyítő meghatottság övezi a film miden pillanatát. Így habár a Lassie hazatér a korral jelentősen vesztett erejéből, hatása még mindig érezhető. Igazi nosztalgikus érzelemvasút, ami sok helyen idejétmúlt és elavult, de még mindig képes szórakoztatni.

Képek: TMDb, IMDb