Wyatt Earp legendája – TOMBSTONE - HALOTT VÁROS (1993) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2020-04-05 | Szombati Zoli

A remek filmterméséről emlékezetes '90-es évek első felében a western újabb virágzását, mondhatni reneszánszát élte a hollywoodi filmgyártásban egy rövidebb ideig. Mivel 1992-ben Clint Eastwood mesterműve, a Nincs bocsánat gyakorlatilag lezárta a zsánert (vagy legalábbis leleplezte), így az elkövetkező időszakban már igencsak fel volt adva a lecke azon filmeseknek, akik ebben a műfajban kívántak alkotni. Eastwood rendezői karrierjének talán legjobb filmje rávilágított a western legendáriumának hamisságára, vagy legalábbis annak minimum eltúlzott, túlromantizált voltára, és mindezt olyan elegánsan tette, hogy eközben nem alázta meg a műfajt: így a Nincs bocsánat időtálló és egyben egyedülálló remekműként vonult be a klasszikusok sorába. 1992 után tehát elég nagy bátorságra vallott westernfilmet forgatni, de azért évtizedenként csak elkészült egy-két magas nívójú film a műfaj kedvelőinek nagy örömére. (A 2000-es évek legjobbja a Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford volt meglátásom szerint, Andrew Dominik rendezésében, melyről hamarosan remélem sikerül megnyilvánulnom). Az ausztrál rendező láthatólag tanult Eastwood filmjéből, mert a Brad Pitt által zseniálisan eljátszott Jesse James mítoszát nagyon stílusosan árnyalta, de magát a legendát nem tette tönkre, így emelte igazán hitelessé és emberközeli karakterré azt. A '90-es években szinte ugyanabban az időpontban (1993 és 1994) ismételten Wyatt Earp, a legendás békebíró személyéhez nyúltak vissza a filmesek. Earp volt az egyik leginkább hitelt érdemlő személyiség a westernkorszakban, és egyszersmind a vadnyugat emblematikus figurája, kinek szikár karaktere már a megelőző évtizedek során is sok alkotót megihletett. Lawrence Kasdan '94-es monstre biopic dolgozata nem másolja, hanem viszonylag jól kiegészíti a Wyatt Earpről formált képet (Kevin Costner alakításában), bemutatva annak fiatal éveit, családi hátterét, tragédiába torkolló első házasságát, vagyis többnyire az Arizonába való költözés előtti kansasi időket (Dodge City). Kasdan filmje epikusabb és líraibb hangvételű volt, míg a Tombstone akciódúsabb, izgalmasabb, szórakoztatóbb, viszont néhol történetileg kissé felületesebb. Mindkét filmre kifejezetten jellemző a sztárparádé megléte...

(F)

Talán nem a legköztudottabb, de a frissen alakult Cinergi Pictures gyártásában a Tombstone Andy Vajna-produkció volt, némi anyagi siker mellett egész jó kritikai elismertséggel, sőt szerintem egyenesen a producer karrierje egyik legnagyobb dobásának számít az említett sztárparádé miatt. Ráadásul minden karakter valódi, autentikusra növesztett bajusszal hasított a vásznon :) A film karakterközpontúsága okán a jó szereplőválogatás elengedhetetlen volt, a legfontosabb Wyatt Earp mellett Doc Holliday személye, hiszen az ő barátságuk állt a történet egyik fókuszpontjában. A legkarizmatikusabb középső testvér, azaz Wyatt szerepét Kurt Russell kapta, a bátyjáét Sam Elliott (Virgil), az öccséét pedig Bill Paxton (Morgan). Russell itt már befutott mozisztár volt a '80-as évek John Carpenter-filmjeinek köszönhetően, és a Tombstone tovább öregbítette a reputációját. A filmet látva jobb választás szinte elképzelhetetlen, sőt a színész minden bizonnyal nem véletlenül adta második fiának a Wyatt keresztnevet sem. Sam Elliott kiváló karakterszínészként ismert, bár utólag bevallotta, hogy kicsit idősebbnek bizonyult az ideálisnál. A legfiatalabb Earp, azaz Bill Paxton a '80-as évek James Cameron filmjeinek köszönhetően szintén ismert arc volt, jól is játszott. A vérbeli pókerjátékos, és mindig harcra kész pisztolyhős Doc szerepében Val Kilmer hozta élete egyik legjobb alakítását. Ő két évvel korábban játszotta el Jim Morrisont, a The Doors bizonyult karrierje csúcspontjának, így a '90-es évek első fele kiválóan összejött számára, mely a későbbi időszakról már nem igazán mondható el. Úgy gondolom Doc karaktere a legérdekesebb a filmben, és a fenegyerek fogdoki közös barátsága az Earp-testvérekkel, nekem legalábbis ő a kedvencem. A főbb antagonista szerepekben, azaz a cowboyok megformálóiként Michael Biehn (Johnny Ringo), Powers Boothe (Curly Bill Brocius) és Stephen Lang tűnt fel, többek között. Biehn egyik utolsó nagy filmje volt ez, őt szintén James Cameron tette híressé Paxtonhoz hasonlóan, és nyilván nem véletlen, hogy ezúttal is közös filmben szerepeltek. Három érdekesség a szereposztás tekintetében végül: a Ben Hur egykori főhőse, Charlton Heston cameoszerepben volt látható, illetve - nem tévedés - egy Wyatt Earp nevű színész is játszik a filmben, aki a békebíró ötödági unokatestvéri leszármazottja Billy Claiborne mellékszerepében. Úgy tűnt, hogy a veterán Robert Mitchum is kap lehetőséget, de a forgatás előtt leesett a lováról és hátsérülést szenvedett, így narrátorként a hangját adhatta keretszerűen a filmhez.

(F)

A történet 1879-ben veszi fel az Earp-testvérek közös életútjának fonalát, midőn Kansast otthagyva feleségestül megérkeznek Tucsonba, majd onnét a dél-arizonai Tombstone városába. Wyatt maga mögött akarja tudni addigi életét, nem akar többé már békebíró lenni annak ellenére, hogy államokon is átívelő hírnévre tett szert a törvény embereként. Mivel Arizona ezen részén elég sok ezüstöt találnak ebben az időben, így ők is itt akarják megcsinálni a szerencséjüket a nagyléptékű fejlődésnek indult városban. Le akarnak telepedni, az üzleti életben részt venni, és persze lehetőség szerint meggazdagodni. Arizona déli területein azonban nem sokra becsülik a törvényt, és a vörös selyemövet viselő cowboyok tartják uralmuk alatt a virágzásnak indult várost, akik fosztogatnak és gyilkolnak. Az Earp-testvérek egy ideig ki tudják vonni magukat az események alól, de hamarosan már nem lesz tovább lehetséges, olyannyira személyessé válik az érintettségük. Végül Doc Holliday-jel az oldalukon harcba szállnak a Clanton és a McLaury klán banditái ellen... A film többé-kevésbé követi csak pontosan az arizonai eseményeket, a romantikus szál pedig kissé túlnyújtottnak hat és kiszínezett, holott néhány idevonatkozó jelenetet ki is vágtak (a Wyatt Earp/Josephine kapcsolat és annak természete persze alapvetően igaz volt). A valóban legendás O.K. Corral pisztolypárbaj a film egyik tetőpontja, igaz némileg hosszabb a jelenet, mint a valóságban volt. Apropó realitás: ez az esemény még a mindennapok folklórjának is a része, hiszen Tombstone városkájának főutcáján manapság is hasonló hangulatot teremtenek a turistáknak, sőt a gun fight pontosan megkoreografált előadását is megtekintheti az arra járó érdeklődő. A film ezen mozzanatai kifejezetten izgalmasak és eléggé hitelesnek is tűnnek. Doc haláltusája és barátjától való búcsúja szállítja a Tombstone legdrámaibb jelenetét, mely a két sztárszínész jutalomjátéka. Természetesen a rendező többnyire a szokásos (pontosabban elhagyhatatlan) kliséelemekből építkezik mindvégig, de ez nem válik a film kárára, sőt kellően stílusos és monumentális a mű, manapság már említést érdemlő klasszikusként tekinthetünk vissza rá. Andy Vajnán kívül vannak még egyéb magyar vonatkozásai is: a film elején elhangzó "hot-blooded Hungarian devil" Doc kurtizán asszonyára utal ("Big Nose" Kate), aki valóban Pesten született. Az Ike Clanton szerepében játszó Stephen Lang pedig apai ágon magyar származású.

(F)

A forgatással összefüggésben finoman szólva sem ment minden simán. Ami egészen ritkaság, hogy a rendezés kapcsán alakult ki nagy kavarodás. Kevin Jarre, a forgatókönyvíró lett a kijelölt rendező, de két hét után leállt a forgatás, annyira nem volt a helyzet magaslatán (végül az általa rendezett részekből csak a Charlton Heston-jelenetek maradtak benne a kész filmben), emiatt is tett le Vajna arról az eredeti tervről, hogy - a végeredményhez képest legalábbis - egy sokkal epikusabb filmet készítsenek. Russell felkérte John Carpentert, aki végül sajnos nem ért rá, aztán Sylvester Stallone javaslatára (Vajnával értelemszerűen egész jó viszonyt ápolt) George P. Cosmatos lett a helyettesítő, akinek a helytállása megintcsak kívánnivalót hagyott maga után. Ő sem volt kifejezetten tapasztalt, de Stallone-val több filmet is forgatott, ám a sztár mellett már akkor sem nagyon jutott szóhoz, így amolyan "ghost director" szerepre lehetett kárhoztatva. Kurt Russell Cosmatos halálát követően egy interjúban rámutatott, hogy voltaképpen ő rendezte csaknem a komplett filmet. A kellékek, a kosztümök mind autentikusak voltak, azonban a forgatás helyszíneinek is azoknak kellett lenniük. A dél-arizonai régió stimmelt, a modernitás miatt maga Tombstone nem jöhetett szóba, de két movie ranch rendelkezésre állt. Az egyik a patinás Old Tucson Studios volt, a másik pedig Mescal városka közelében található ma is. Elég gyakori a westernfilmek esetében az erre a célra épített ranchek használata, csak sajnos a faelemek széleskörű alkalmazása következtében igen sokszor szoktak kigyulladni és leégni a gyakori hőségben. A pusztában zajló jelenetek forgatási helyszínei is mind Arizona államban találhatóak, igaz ezeknél már sokkal nehezebb a pontos helyszín beazonosítása (például San Pedro River, Skeleton Canyon területe).

Kiemelt kép