Drámai mese ellenállhatatlan humorral – FORREST GUMP (1994) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2020-05-10 | Szombati Zoli

Az általam is már több ízben emlegetett "mágikus" 1994-es esztendő egészen kimagasló filmtermésének egyik legjobbja kerül ezúttal terítékre, mely széles körben örvend komoly népszerűségnek. Valljuk be teljes joggal, hiszen a napjainkra immár klasszikussá nemesedett Forrest Gump története, és bájos, ám néhol hangsúlyosan drámai hangulata egyszerűen magával ragadja a nézőt, méghozzá úgy, hogy a hatásvadászat direkt eszközeivel (szerencsére) egyáltalán nem is él Robert Zemeckis rendező. A Forrest Gump az a film, amelynek meg lehet bocsátani, hogy elhozta az Oscar-díjakat A remény rabjai elől: tizenhárom jelölés, hat megnyert, utóbbiak közül négy a legfontosabb kategóriákból (legjobb film, főszereplő, rendező, forgatókönyvíró). Forrest életútja mára a popkultúra szerves részévé vált, a film aranyköpései "gumpizmusokként" élnek tovább az erre fogékonyak köreiben :) A mestermű ihletett pillanatban született, amely szerencsés együttállást jelent az én olvasatomban, és tényleg minden klappolt: a stílusos rendezéstől a választott dramaturgiai irányon, színészi alakításokon, fényképezésen át az alkalmazott zenei betétekig, minden. Ráadásul még a szinkronja is szerethető, Bubik István kölcsönözte egyébként Tom Hanks magyar hangját. Szokásomhoz híven elsőként a rendező felől közelítenék. Robert Zemeckis elsővonalas direktor, ezúttal a legjobb filmjéről van szó (érdekesség, hogy előtte Terry Gilliam és Barry Sonnenfeld sem vállalta). Kifejezetten karakterközpontú rendező, gyakran jelennek meg a történeteiben kiemelkedő emberi teljesítmények és sorsok, errre szintén jó példa egy másik kooperációja Tom Hanks-szel, A számkivetett. A USC-n végzett, már karrierje kezdetén Steven Spielberg és George Lucas figyelmét is felkeltette a tehetsége, és be tudta teljesíteni a hozzá fűzött reményeket. A legjobb teljesítményét persze a 2000 előtti időszakban mutatta föl Zemeckis, első nagy sikerfilmje az emlékezetes Vissza a jövőbe volt még 1985-ben. A Forrest Gump egyébként ennek az anyagi sikerét is jelentősen túlszárnyalta, közel hétszázmillió dolláros bevételével ugyanis igen nagy box office hit lett, a Paramount Pictures nagy örömére.

(F) 

Winston Groom 1986-os novellájának átültetését Eric Roth végezte: ennyire brilliáns humort ilyen dramatikus élethelyzetek egész során át végigvinni egészen kiváló forgatókönyvre vall. A novella hangulata keserűbb, néhol cinikus hangvételű, és Forrest kalandjaira helyezi a hangsúlyt, a pozitív emocionális töltetek szerepe (például a szerelmi szál) lényegesen kisebb jelentőségű a filmhez képest. Az eredeti mű születése közben az író gondolataiban egyébként John Goodman járt, miközben Forrest karakterét alkotta. A rendező Bill Paxtonra gondolt első körben, de a stúdió nagyobb sztárt akart, a kiszemelt John Travolta visszautasította, Tom Hanks pedig épp a megelőző évben lépett egy magasabb ligába és kapott Oscar-díjat a Philadelphia egyik főszerepéért (ritka eset, de a rákövetkező évben ismételni tudott, teljesen megérdemelten). A színész remekül választott, és élete legjobb (néhol improvizatív) alakítását mutatta fel ezúttal, sőt, mintha egyenesen erre a szerepre született volna. Persze nagyon jó a karakter, hiszen a 75-ös IQ-ja által meghatározott értelmi képességeinek hiányosságait - mely a fő humorforrás érdekes módon - bőven ellensúlyozza az érzelmi intelligenciája, őszintén szerethető, szemlélődő naivitása és karakán jelleme. A további karakterek a szerelem, a családi kötelék, a tisztelet és a barátság megtestesítői Forrest Gump sorsutazásában. Egyéb szerepekben még Robin Wright (Jenny), Sally Field (Forrest mamája, bár csak tíz évvel volt idősebb a színésznő a valóságban), aztán Gary Sinise (Dan hadnagy), Mykelti Williamson (az egyetlen jóbarát, B.B.). Ezek a további karakterek is gyönyörűen kidolgozottak, egytől egyig. Közülük személyes kedvencem Dan hadnagy, kinek szerepe Forresthez hasonlóan szintén tovább él a filmrajongói emlékezetben, olyannyira zseniális. A Hanks/Sinise kooperációt mindenképpen ki kell emelnem, hiszen három mesterműben is játszottak együtt a '90-es években: a másik kettő az Apollo 13 és a Halálsoron, melyekről már volt szerencsém méltatást írni a tavalyi évben. (Frank Darabont művében ugyan csak öt percet szerepel Gary Sinise, de az a film egyik legkiválóbban eljátszott, nagyon élvezetes dialógusa).

(F) 

A történet - melynek számos sora vált szállóigévé az idők folyamán - végigkísér minket Forrest életútjának főbb állomásain, kezdve az alabamai gyerekkortól. (Egyébként a gyerekszínészek is nagyon ügyesek, a film végefelé ráadásul Haley Joel Osment debütáló szerepét láthatjuk, Ellen Lewis casting direktor egy Pizza Hut reklámfilmben szúrta ki őt). Megtudhatjuk, hogy Elvist Forrest Gump inspirálta, aztán később találkozhatunk három elnökkel is a különféle fogadások alkalmával (JFK, Johnson, Nixon), illetve John Lennon sem maradhat ki a felvonultatott emblematikus figurák közül. Természetesen a korszak ábrázolásában kiemelt szerep jut a vietnami háborúnak, mely meghatározó pont Forrest életében is. A harctéren elszenvedett csapások (B.B., Dan hadnagy sorsának alakulása) és a háborúval együtt járó tüntetések és mozgalmak is megjelennek, mégpedig szervesen beágyazva a sztori menetébe. A hippikorszak megidézésében Jenny van segítségünkre. Tom Hanks és Robin Wright párosa egyébként kiválóan funkcionál, és szintén bevonult a filmtörténeti emlékezetbe. Forrest Gump az amerikai álom részesévé is válik, mert végül sikerre viszi B.B. álmát Dan hadnagy segítségével, természetesen ismét sorsszerűen, nem feltétlenül tudatosan (ha valami nem jellemző Gump mesterre, az a tudatosság). A csapások ellenére végül Forrest révbe ér: egy elég gyakran használt rendezői húzást alkalmaz Zemeckis, amivel nagyon szép keretbe helyezi a történetet. Szintén kiváló eszköz ezúttal is a narráció, Forrest ugyanis szakadatlanul mesél a buszmegállóban egy padon, az éppen mellé leülőnek. A karakter képes a döntéseit jó irányba terelni az együgyű naivitása ellenére, a random szálldogáló, de célt érő tollpihe, illetve a futás (melyet egy megtörtént eset inspirált) metaforikusan erre utal. Az élet sodrában Forrest Gump "rendeltetése" azonban végig determinálva van, ez a karakter szerethetőségének másik fő oszlopa, úgy gondolom. Robert Zemeckis nehéz műfaji keretek között, azokat ötvözve alkotott egyedit és maradandót, a Forrest Gump egy nagyon különlegesen tálalt dramedy voltaképpen, mely hangulatában nem igazán hasonlít pontosan egyik filmre sem. Slusszpoén, hogy a sztori egyfajta modernkori amerikai történelmi tabló is, az USA legizgalmasabb évtizedeinek ikonikus eseményeit idézve meg. Az amerikai álom témaként való kezelése pedig ezúttal végre nem didaktikus giccsfolyamként jelenik meg a történetben, hanem tényleg hatásosan és elegánsan felvezetve. A film egy teljesen amerikai-amerikai film, nem csak amerikaiaknak. (Winston Groom egyébként elkészítette a regény folytatását, de reméljük az a film sosem fog megszületni, ennél jobbat készíteni ugyanis nem lehet, rosszabbat meg minek. Szerencsére Tom Hanks hallani sem akar róla, hogy folytatás készüljön). A rendező állandónak mondható stábjával dolgozott ezúttal is. Alapembernek számít nála Alan Silvestri zeneszerző és Don Burgess operatőr ebben a tekintetben. Apropó zene: az ötvennél is több dal kifejezetten hozzájárul a film kiemelkedő színvonalához, hiszen a meghatározó zenék egy adott korszak kulturális lenyomatát is jelentik, a rendező nyilván tudatosan alkalmazta őket. Olyan nagyágyúk vannak megidézve a film zenei világában, mint a Doors (tőlük a legtöbb dal, összesen hat), Jimi Hendrix, a Canned Heat, Bob Dylan, Hank Williams, a Fleetwood Mac vagy a Creedence Clearwater Revival. És persze el kellett hangozzék kötelezően a "Sweet Home Alabama" is...

 (F) 

A Forrest Gump az egyik legizgalmasabb film a forgatási helyszínek fellelhetősége terén, hiszen annyira mozgalmas az utazás amit bemutat, hogy ebből fakadóan szerteágazó lokációk kész tárháza, számos amerikai államon átívelő helyszínekkel. A köztudatban is leginkább benne lévő helyszín (melyet sokan előszeretettel fel is keresnek) a Forrest futásának végpontját jelentő, nagyon fotogén útszakasz a Monument Valley területén, Utah államban (Highway 163). A futása során egyébként a két óceánparti helyszín a Santa Monica Pier nyugaton, és a Marshall Point Lighthouse Maine államban keleten. Számos futásjelenetet Arizonában forgattak le (például Flagstaff környékén), melyek alkalmával Tom Hanks testvére, Jim, rendszeresen "besegített". Greenbow városka nem létezik Alabamában, tehát fiktív, nem mellesleg a délen játszódó jelenetek nagy többségének nem Alabama, hanem Dél-Karolina adott otthont (a szülői ház a Combahee folyó mentén, a Vietnam jelenetek stb.), illetve kisebb részben Georgia állam is. Itt található Savannah városa, annak főterén (Chippewa Square) állt a buszmegálló a paddal, mely a forgatást követően a helyi történeti múzeumba került. Washington D.C. is fontos szerepet kapott a Lincoln Memorial és környéke okán (Forrest meghiúsult beszéde, találkozás Jennyvel), és van egy Watergate-poén is. Az interior jelenetek java része Kalifornia, jópár olyan helyszínnel, ami véletlenül sem stúdió. Kiváló példa erre a rendező alma matere, a USC (Jenny kollégiuma), vagy a már sajnos rég ledózerolt, egykori Ambassador Hotel a Wilshire Blvd.-n, Los Angelesben (Jenny gitározása). Az eredeti helyszín még egy archív felvételben is megjelenik, hiszen Robert Kennedy-t pont itt gyilkolták meg.

Kiemelt kép