40 éves a legenda – A BIRODALOM VISSZAVÁG (1980) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2020-05-21 | Szombati Zoli

Különlegesen ihletett pillanat egy filmrajongó életében, mikor az elsőszámú kedvencéről írhat, és mi lehetne jobb alkalom, mint egy ilyen jeles jubileum. A Birodalom visszavág volt a legnagyobb hatással rám mióta az eszemet tudom, és meghatározó szerepe van abban, hogy filmrajongóvá lettem. Sőt az is nyilvánvaló, hogy ezt a mozgóképet láttam a legtöbbször életemben. Szinte hihetetlen, hogy a Star Wars saga legkiemelkedőbb alkotásaként számon tartott ikon immár négy évtizede került bemutatóra. 1977-ben a Csillagok háborúja (előzetesen nem várt) hatalmas sikere nem hagyott kétséget afelől, hogy a mondák lovagregényeit megidéző hangulatú kalandos űrmesét George Lucasnak folytatnia kell. (Szerencsére eleve történetfolyamban gondolkozott, mint azt a nyitórész Episode IV. megjelölése is világosan megmutatta). A 20th Century Fox-szal kötött kontraktusnak megfelelően siker esetén két éven belül el kellett kezdenie a következő epizód forgatását, ellenkező esetben az összes jog a stúdióra száll, Lucas pedig természetesen hallani sem akart erről. Abban biztos volt, hogy az Episode V. jóval komorabb hangvételű lesz, mint az előző, bár voltak aggodalmai, hogy ez a tény esetleg elidegenítheti a nézők egy részét. (Személy szerint ezeket az aggodalmakat sosem értettem, úgy gondolom a komorabb drámaiságú hangulat általában nagyobb mélységet ad a filmeknek, persze ettől még nem feltétlenül lesz populáris, sőt). Amiben szintén biztos volt Lucas, hogy a rendezést már nem vállalja, vesződjön csak vele más, sőt a forgatókönyvhöz is mindösszesen főbb vázlatelemeket készít, öntse végső formába inkább egy általa választott forgatókönyvíró. Executive producerként és a Lucasfilm tulajdonosaként persze a teljes forgatást felügyeli majd amennyire csak lehet, azonban végül sokkal jelentékenyebb szerepet kellett vállalnia, mint amit kezdetben elképzelt. A költségkeretet ugyanis megint jelentősen túllépték, a tervezett 18 millió dollár helyett lett 33 millió, ami a stúdióval való egyezkedést tett szükségessé, Lucas azonban el tudta érni, hogy a jogok nála maradjanak. A folytatás az aggodalmak ellenére szintén hatalmas box office hit lett, félmilliárd dollárt is meghaladó teljes bevétellel, így ennek a résznek volt a legfontosabb szerepe abban, hogy George Lucas Hollywoodtól gyakorlatilag függetlenné vált - egykori elképzelésének megfelelően. 

(F)

Alapvető szükségességű volt egy jó forgatókönyvíró a filmhez, a veterán Leigh Brackettre esett a választás, akinek csak az első draft megírására nyílt alkalma, mert sajnos időközben rákban elhunyt. (A korai verzióban például Luke apja nem Darth Vader volt, az Erő szellemiségét azonban Brackett finomította, melyet a Dagobah-jelenetekben kellően ki is dolgoztak). Lucas komoly problémával nézett szembe és kénytelen-kelletlen, de maga állt neki a végső script kidolgozásának. Végül azonban az írási munkálatok befejezését arra a Lawrence Kasdanre bízta, aki újonc létére már letett számára egy kiváló forgatókönyvet: ez volt Az elveszett frigyláda fosztogatói, mellyel Lucas nagyon meg volt elégedve, és az Empire utáni évben le is forgatták a filmet a jóbarát, Steven Spielberg rendezésében, hangos közönségsikerrel. Az Episode V. producere ezúttal még ugyanaz a Gary Kurtz lett, akivel az előző rész kapcsán is együtt dolgozott Lucas, ezen a forgatáson azonban már megromlott a viszonyuk. Kurtz egyébként folyamatosan jelen volt, néhol még a second unit stábot is irányította, s hála neki, zseniális forgatási képek maradtak az utókorra (The Kurtz/Joiner Archive), mivel lelkesen dokumentált mindent. Első körben száz(!) potenciális rendezőt neveztek meg, mely kört húszra szűkítettek le később. Végül a döntés Irvin Kershnerre esett, aki Lucas tanára volt a USC-n. A tiszteletnek és a bizalomnak nagyon fontos szerepe volt részéről a kiválasztás során, hiszen Kershner nem rendezett megelőzően világraszóló blockbustert, ismertebb munkái persze akadtak, de ez a szám is csak néhány filmre korlátozódott. A dolog pikantériája az volt, hogy bizonyos értelemben Kershner főnöke az egykori tanítványa lett, s bár több komoly koncepcióbeli nézeteltérésük támadt a forgatás során, Lucas mindig engedte végül (nagyon helyesen) a rendező vízióját megvalósulni. A produktumot ismerve szerintem Irvin Kershnernek jelentékeny szerepe volt abban, hogy az Empire ennyire kimagaslóan jó lett, ironikus módon erre a filmre volt George Lucasnak a dramaturgiai irányt illetően a legkevesebb befolyása. A direktort az ügynöke győzte meg, ugyanis Kershner idegenkedett az effektalapú filmektől. Annak ellenére, hogy a storyline milyen szerteágazó, határozott elképzelése volt a karakterközpontúságot illetően is, így több hónapot töltött a forgatókönyv átdolgozásával, hogy kiemelje, hangsúlyossá tegye ezeket a karaktereket. Előzetes elképzeléseinek megfelelően nagy kihívásnak találta a forgatást, hisz még közel sem dolgozott ekkora volumenű filmen, illetve a díszletek komplexitása és az utómunkálatok komoly arányú szükségessége nehézzé tette számára a beállításokat. A legtöbb konfrontációja azon a ponton támadt Lucas és közte, hogy hagyta a színészeket egyes jelenetekben improvizálni, ami pedig Lucas munkamódszerével szöges ellentétben állt, viszont - elsősorban Harrison Ford - nagyon kedvelte Kershnert, és nyíltan kiállt mellette.

(F)

Három nagyon fontos alapember megmaradt a stábban, mégpedig a concept designer Ralph McQuarrie, kinek páratlan vizuális fantáziája ezúttal is messzemenőkig visszaköszön a film világában, aztán Norman Reynolds látványtervező, illetve a zeneszerző John Williams. Az Empire emlékezetes főtémája - The Imperial March - az egyik legjobban sikerült filmzene valaha, és ezúttal is a London Symphony Orchestra játszotta fel a zseniális művet. Mivel a Csillagok háborúja forgatásán Lucas az akkori operatőrrel, Gilbert Taylorral veszekedett a legtöbbet, róla ezúttal hallani sem akart, így a varsói születésű Peter Suschitzky kapta meg élete lehetőségét, tovább öregbítve a lengyel operatőrök világhírnevét. A fényképezés kiválósága a színvilág terén nagyon jól megmutatkozik a Bespin hibernálókamra-jelenetében (amely a film legkiválóbb díszlete is szerintem, persze az Echo Base hangár vagy a Dagobah set is megér egy misét). Lucas úgy vélte, a film trükkjeinek újra kimagaslóaknak kell lenniük, ezúttal az innovációra már több pénzügyi forrás állt rendelkezésre. Az időközben Marin County-ba költöztetett ILM csapata több új taggal is gyarapodott (John Dykstra, a nehezen kezelhető alapember viszont távozott). A legjelentősebb név Brian Johnson, Dennis Muren, Richard Edlund és Phil Tippett volt ezúttal - utóbbi három már tagja volt a Csillagok háborúja teamnek is. Külön kiemelném Phil Tippett jelentőségét, aki Jon Berggel karöltve a stop/go-motion részleg vezetőjeként a trükkök javát meghatározta, elsősorban a Hoth csatajeleneteit tekintve, mely utóbbi a film egyik legemlékezetesebb szcénája. Az űrhajók mozgásán sokat sikerült javítani még az előző epizódhoz képest is, illetve hangsúlyoznám a kiváló matte painting gárda munkáját. A technikát elsősorban a nagy hátterek perspektivikus, vagy épp mélységet érzékeltető részletkidolgozásaihoz használták a digitális korszak előtt, és az Empire különösen bővelkedett ezekben (a módszer a film kulcsjelenetének vizualitásában is jelentős szereppel bír). A fő karakterek és az őket megszemélyesítő színészek természetesen maradtak: Mark Hamill (Luke), Harrison Ford (Han), Carrie Fisher (Leia), David Prowse (Vader, újfent James Earl Jones hangján), Peter Mayhew (Chewbacca), Anthony Daniels (Threepio), Kenny Baker (Artoo). Ezúttal Dave Prowse a fénykardjelenetekben helyettesítve volt, ugyanis a kardvívó olimpikon Bob Anderson ugrott be helyette, aki szakértőként koordinátori funkciót is ellátott. Obi-Wan eggyé vált az Erővel, így holografikusan megjelenhetett a filmben. Alec Guinness először hallani sem akart róla, aztán a fizetési szerződése meggyőzte: százalékos bevételt kapott a nyereségből, így egyetlen délelőtt munkájával keresett több millió dollárt. Ez a rész mutatja be számunkra az Erő természetét, melyben nagy segítségünkre lehetett Yoda mester először felbukkanó, jelentős karaktere. Közismert, hogy a Muppet Show-ból érkezett Frank Oz bábművész keltette életre a Jedi mestert. A Stuart Freeborn által tervezett bábbal való forgatás nehéz munkát jelentett nem csak neki, hanem Mark Hamillnak és a rendezőnek egyaránt. Fontos új karakter Lando Carlissian, Cloud City vezetője is, aki ambivalens megítélhetőségével tűnt ki. Billy Dee Williams lett a szerencsés, aki megszemélyesíthette őt, Yaphet Kotto ugyanis korábban bejelentkezett a szerepre. Boba Fett, Jabba fejvadászának sisakját pedig Jeremy Bulloch ölthette magára.  

(F)

Nem hinném, hogy a sztori ismertetése szükséges volna, talán a legfrappánsabb a prológ szövegének felidézése ezúttal: "Nehéz idők járnak a lázadókra. Bár a Halálcsillagot elpusztították, a birodalmi erők kiűzték őket titkos bázisukról és végigüldözték őket a Galaxison. A rettegett birodalmi csillagflotta elől menekülve a szabadságért küzdők csapata Luke Skywalker vezetésével új, titkos bázist létesített a távoli Hoth jégvilágában. A gonosz Darth Vader nagyúr parancsára távkutaszok ezrei rajzottak ki az űrbe, hogy az ifjú Skywalker nyomára leljenek..." Ez a rész komolyat lépett előre mind a karakterkidolgozások, mind pedig a történet ívének vonatkozásában (bár a formai szerkezet megmaradt), sőt a film vége mozitörténeti jelentőségű katarzist tartogat. A "No, I Am Your Father" csattanó semmiképp sem kerülhetett idejekorán napvilágra, így Lucas példátlan (szinte paranoid) biztonsági intézkedést foganatosított. A Birodalom bemutatása sokkal alaposabb ezúttal, az Uralkodó (ugyan csak holografikus formában) már megjelenik. Az Episode V. valóban kifejezetten komor, de olykor érezhető a háttérben némi remény is. Ez a rész mélyíti el Yoda tanításai által ismereteinket az Erőről, mely egyfajta taoista bölcseletként hat a befogadóra, és egy olyan tiszta misztériumként jelenik meg, melyben a néző képes hinni a történet adta keretek közt, tehát jól átérezhető. A sötét oldal esetében pedig nem nehéz észrevenni a nácizmussal való párhuzamot. Darth Vader karaktere az ellentmondást nem tűrő antagonista, több szinttel lép feljebb az előző epizódhoz képest ebben a vonatkozásban, és a történet elülteti a néző agyában a kérdést, hogy vajon ki lehetett ő egykor? Vader és Luke első párbaja a fináléban az egyik legemlékezetesebb jelenet a filmtörténelemben, ez a tény vitathatatlan. A Han és Leia között kibontakozó csipkelődő románc különösen Fordnak tetszett, de elsősorban Kershner elképzelése volt: azt kell mondjam nem tett rosszat a filmnek egyáltalán. Luke Skywalker karaktere is jelentősen továbbfejlődik, Mark Hamill jól megoldotta a feladatot, nagyban köszönhetően Kershnernek, akinek a színészvezetés nagy erőssége volt, mint kiderült. Luke személyisége nagyjából félúton helyezkedik el a tatooine-i farmerfiú és az Erőt használni képes Jedi lovag között, a relatív felkészületlenségből adódó döntése állítja dilemma elé, mely hangsúlyos szerepet kap a történetvezetésben. Az Empire ráadásul olyan karaktereket vonultat fel először, melyek az egész Star Wars univerzum szempontjából fontos szereplők. Szerintem az összes rész közül ebben az epizódban sikerült legjobban a változatos új világok bemutatása. A Hoth (számomra az egész saga tekintetében az elsőszámú kedvenc), a Dagobah vagy épp a Bespin egymástól karakteresen különböző, ámde önmagukban is nagyszerű és fontos helyszínek. (A Tatooine ezúttal viszont nem jelenik meg). 

(F)

Az 1979-es élőszereplős forgatás hat hónapja (mely a leghosszabb ilyen a saga eddigi történetében) ezúttal is nehézségek elé állította a stábot mind a külső helyszínen, mind pedig a stúdiómunkálatok különböző fázisaiban. A Csillagok háborúja forgatási helyszínei szerteágazóak voltak, A Birodalom visszavág kapcsán viszont más volt a koncepció, ugyanis egyetlen kivételtől eltekintve masszív stúdióháttérrel zajlott a munka. A forgatás az exterior lokációnál kezdődött meg '79 márciusának legelején Norvégiában, a sarkkör mentén, a Härdangerjøkulen gleccser lábánál elterülő Finse településen és közvetlen szomszédságában. Az ideális téli környezetet a Hoth kapcsán nem kellett semmilyen módon imitálni, ugyanis ötven éve nem fordult elő olyan kemény téli időjárás a térségben, ami több méteres havat, -30°C hőmérsékletet és orkán erejű szélviharokat jelentett. Jópár snittet csak úgy tudtak felvenni, hogy néhány lépésnyire távolodtak el az egyetlen helyi szállodától. Jócskán adódott baj a felszereléssel is, a fagyban széttöredezésre hajlamos filmet óvni kellett, csak nagyon rövid fázisokban tudtak haladni, később pedig néhány jelenetet utóforgatni kellett Angliában (például a Wampa támadás egy részét a film legelejéről). Logisztikailag az európai forgatás tűnt érdekes módon a legjobb megoldásnak, ezügyben Kanadában és a sarkvidékeken is természetesen kerestek helyszíneket, de a norvég tűnt a legmegfelelőbbnek. Minden egyéb helyszín épített soundstage set volt, összesen hatvannégy (!) a jó öreg angliai Elstree Studios berkein belül, szinte egyszerre a Ragyogás munkálataival. A Stage 6 külön az Empire jeleneteihez épült hatalmas csarnok volt, melyet elsősorban az Echo Base hangár és a Dagobah jeleneteihez használtak fel, sajnos mára lebontották. Utóbbi munkafázisa különösen bonyolultnak bizonyult, hiszen nehezen mentek a beállítások a vizes környezetben, ráadásul Yodának komplett mimikát kellett kölcsönözni, ami összehangolt mozdulatsorokat igényelt, a viszonylag jelentős tömegű bábbal történő hatékonyabb munka szükségessége miatt pedig meg kellett emelni az egész hatalmas díszletet. A film kiváló iskolapéldáját nyújtja annak, hogy milyen zseniális látványvilág érhető el zömmel épített díszletek alkalmazásával is, mely ezúttal Norman Reynolds csapatának szakértelmét dícséri. Kevés mozi mondhatja el magáról, hogy amennyiben 19-re húztak lapot, a folytatás még jobb is lett, mint az előző (egyébként szintén kiváló) alkotás. A Birodalom visszavág továbbra is megmarad megkerülhetetlen popkulturális ikonnak, sőt az egyik legnagyszerűbb filmnek, melyet valaha filmvászonra álmodtak.

Kiemelt kép