John McClane 3.0 - DIE HARD 3. - AZ ÉLET MINDIG DRÁGA (1995) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2020-08-20 | Gulyás Dominik

A nyolcvanas években élték fénykorukat azon akciófilmek, amikben az adott főszereplő egyszemélyes hadseregként végigpusztított a rosszfiúk között, hogy megmentse a világot vagy a családját. Akárcsak ma a képregényfilmek, abban az időben ezek váltak népszerűvé, amihez sokat segített a korszak új vívmánya is, a VHS kazetták. Azonban a nyolcvanas évek vége felé a tesztoszterontól túlfűtött filmek kezdtek veszíteni népszerűségükből és csakhamar az önismétlés mocsarába süllyedtek. Ekkor került a képbe az akcióműfaj által ismertté vált John McTiernan filmje a Die Hard (magyarul Drágán add az életed), ami változtatott az addigi formulán. Lehozta a műfajt egy emberibb szintre, ahol a főszereplő csak a családi helyzetét akarja helyrehozni és egyik pillanatról a másikra csöppen bele egy terrorista túszjátszmában, ahol legjobb tudása szerint kell helytállnia. John McClane figurája távol állt a tökéletes katonától és a legyőzhetetlen buldózertől, így figurájával könnyebben is lehetett azonosulni. Magyarán az egész filmet komolyan lehetett venni.  Ráadásul a zárt terek és Jan De Bont baljóslatú képei után bátran mondhatjuk azt, hogy az első Die Hard-mozi egy igazi akcióthriller volt, ami azért is tud a mai napig a legnagyobb klasszikusok közé bekerülni, mert jók voltak az arányok a komoly és a szórakoztató faktor között. Ráadásul a köztudatba hozta Bruce Willist is, akit eddig csak A simlis és a szende című TV-sorozatból ismerhettek az emberek.

A siker után rögtön két évre rá el is készült a folytatás a Még drágább az életed, ami bár nem sikerült rosszul, de elkövette a folytatások szépséghibáját. Ugyanazt sütötték el, mint az első részben, csak nagyobb helyszínnel, több akcióval és akkor még kiforratlan számítógépes technológiával. Később a jogok átkerültek Andy Vajnához, akinek produceri felügyelete alatt 1995-ben ki is jött a harmadik rész Die Hard with a Vengeance (magyarul Az élet mindig drága) címmel, aminek magyarországi bemutatója épp ebben a hónapban volt esedékes 25 évvel ezelőtt. A rendezői székbe visszatért John McTiernan, a forgatókönyvet pedig ezúttal Jonathan Hensleigh írta, aki az elsőtől egy teljesen más stílusban képzelte el a New York-i rendőr kalandjait.

A történet az előbb említett városban játszódik egy nap leforgása alatt. Egy robbantó, aki magát Simonnak (Jeremy Irons) nevezi, látszólag bosszútól fűtve játékra invitálja az éppen másnapos John McClane-t. A játszmába akaratlanul is becsatlakozik egy harlemi villanyszerelő, Zeus Carver (Samuel L. Jackson), aki a rendőrnyomozóval együtt próbálja megoldani a néhol értelmetlen, néhol pedig lehetetlen fejtörőket, miközben fél New York lángra kap. A rendőrség továbbra is tehetetlen, így megint csak az alkalmatlan embernek kell megoldania az ügyet, az alkalmatlan helyen és alkalmatlan időben.

A Die Hard-franchiseból vitán felül ez a rész jutott még olyan kultstátuszba, mint az első. Főleg itt Magyarországon, ahol talán még több rajongója is akadt, mint az eredetinek. Ezen nincs is mit csodálni, hiszen McTiernan és Hensleigh tudta, hogyan kell egy folytatáshoz hozzányúlni. A második rész után érezhető volt, hogy ugyanazt a klausztrofób, thrilleri elemekkel rendelkező stílust nem tudják tovább vinni, így egy erős koncepcióváltáson kell átesnie a szériának. Akárcsak James Cameron az Aliens kapcsán, úgy ők is fogták az első rész erényeit (esendő főhős, karizmatikus főgonosz, idézhető beszólások), de a feszültséget felváltotta a vegytiszta akció. A harmadik Die Hard-film, ugyanis a kilencvenes évek trendjét követve már egy adrenalinnal átitatott, véget nem érő akció hullámvasút lett. A zárt tereket a nyílt utcák, a rejtőzködő „stealth” játékokra hajazó hangulatot az intenzív akciószekvenciák (már a film eleje is egy nyílt téri robbantással kezdődik), a thrilleri feszültséget pedig a humor váltotta fel.

A Die Hard 3 egy ízig-vérig akcióvígjáték lett, köszönhetően Willis és Jackson párosának, akik mikor együtt vannak, csak úgy ontják magukból a viccesebbnél viccesebb beszólásokat. Elég csak az első találkozásukra gondolni, vagy a telefonos mondókára. Viszont ilyenkor felmerül a kérdés, hogy ez mennyire tesz jót egy olyan franchise-nak, ami nem emiatt vált híressé. Itt érezhetően felhígult a film hangulata és már keresve sem található meg az a komolyság, ami az első részt jellemezte. Sok kritikus is kifogásolta ezt, abban az évben. Brian Lowry, a Variety szerkesztője például így nyilatkozott a bemutató után. „A film valószínűtlen, zavaros üldözések sorozatává degradálódik és a túlzottan nyomatékos rablás-szál előkészítése is túl sok időt vesz igénybe.” Persze ő is kiemelte a minőségi akciójeleneteket és a remek kaszkadőrmutatványokat, de még így is a széria egyik legkidolgozatlanabb darabjának titulálta a filmet. Meglehet érteni ezt az oldalt is, ugyanakkor nem beszélhetünk mítosz rombolásról. McTiernan visszahozása is azt eredményezte, hogy az alkotók nem akarták lerombolni azt, amit eddig McClane-ről hittünk, hanem az akkori generációval is meg akarták szerettetni karakterét. Egy franchise pedig csak akkor válhat működőképessé, ha meg tud újulni. A harmadik Die Hard-film pedig ezt tette, de közben meghagyta mindazt, amit az eddigi részekben szerettünk.

Például John McClane figuráját. Bruce Willis továbbra is tökéletes a szerepre, ráadásul itt egy újabb oldalát is megismerhetjük, hiszen ebben a részben van leginkább mélyponton. Feleségével megromlik a viszonya, felfüggesztik a munkájából és csak egy lépés választja el az alkoholizmustól. Helyzetén pedig az sem segít, hogy az egész film alatt, végig másnapos és a leghőbb vágya csak egyetlen aszpirin lenne. Itt ismerjük meg azt a McClane-t, aki végletekig cinikus, rengeteget káromkodik, és sokszor bunkó a társaival is. Viszont közben kedvelhető is, és nem lépték át azt a határt, amit az ötödik részben, hogy már semmi szimpátiát nem lehet iránta érezni.

Mellette Samuel L. Jackson is a szokásos formáját hozza a nagydumás, néhol rasszista fennhangú, szabadságharcos képében. Párosa Willissel pedig a film legjobb pillanatai közé tartozik. Talán még jobban is működik, mint az első részben Powel őrmesterrel. Azonban, aki még kiemelkedik a filmben az Jeremy Irons Simonja, aki az első rész antagonistájának Hans Grubernek a testvére. A legnagyobb erénye az, hogy képes volt felnőni Alan Rickman szintjére, úgy hogy közben önálló karakterként is tudott érvényesülni. Megvannak benne ugyanazok a manírok, de mégis van egy saját stílusa. Ráadásul testvéréhez hasonlóan ő is kapott egy saját zenét, ami jól körül írja karakterének lényegét. Míg Hansnál az Örömóda egy entellektüel, kifinomult és sznob főgonoszt, addig Simonnál a katonai induló egy praktikusabb, gyakorlatiasabb, nyersebb, de nem kevésbé intelligens ellenlábast ír le.

Mivel azonban mégiscsak a kilencvenes évek egy népszerű mozijáról beszélünk, érdemes kitérni magukra az akciókra is, amik nagyon intenzívre sikerültek. Nincs megállás, a film olyan, mint egy elszabadult gyorsvonat, ami nem áll meg a végállomásig. És mellette még erőszakos is a javából, annyira hogy a filmnek csak egy cenzúrázott változatát mutatták be a mozik. Szóval bármennyire is veszít a film a feszültségéból, a nézők mindenképp kárpótolva lesznek az átlagon felüli kaszkadőrmunkákkal és igényes akciószekvenciákkal. Az adrenalin rush tehát garantált arra a 2 órára. Egyedül talán a film vége sínyli meg ezt, amit a készítők eredetileg máshogy akarták megcsinálni, de a stúdió fejesei túl erőszakosnak, túl negatívnak találták a végeredményt. Így a konklúzió kicsit túl hirtelen és semmiből jövő lett, de a filmkészítésben néha kompromisszumot is kell kötni.

Összességében a Die Hard 3 egy méltó folytatása az első résznek. Megtartotta a régiek erényeit és ki is bővítette azt a kilencvenes évek legjobb tulajdonságaival. Egy pörgős, szórakoztató és humorral teli filmről beszélünk, ami bár könnyedebb az elődjéhez képest, de pont a mássága miatt lehet külön kezelni. Nem véletlenül lett egy kultfilm, amit a mai napig emlegetnek, ha a kilencvenes évek klasszikusairól van szó.

Kiemelt kép

További képek

A film Mafab oldala