A kung-fu filmek etalonja – A SÁRKÁNY KÖZBELÉP (1973) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2020-08-23 | Szombati Zoli

Magamfajta filmrajongó hajlamos elég könnyen dobálózni az olyan minősítésekkel, mint ikonikus, vagy legendás, de létezik nyilvánvaló eset, amikor ezek a jelzők ténylegesen és maradéktalanul lefestik a valóságot. A főszereplő Bruce Lee karizmatikus személyisége, és a halála kapcsán kialakult misztikum (mely egybefonódik a hattyúdalát jelentő filmmel, lévén a premier előtt néhány héttel hunyt el tragikus hirtelenséggel, sőt a harcművész popkulturális ikonként a '70-es évek első harmadát jelentősen áthatotta) teszi A sárkány közbelépet a mozitörténeti legendárium részévé. Valószínűleg van egy szubjektívebb, erősen nosztalgikus felhangja is, hiszen gyerekkorom egyik meghatározó élménye volt ez a film, mint a korosztályomban oly sokaknak: a haveri körömben legalábbis nem volt olyan épeszű srác, aki akkoriban ne Bruce Lee nyomdokain képzelte volna el az életét ennek hatására. :) Ráadásul még a '80-as évek közepe-vége magasságában is rendszeresen játszogatták a kisebb mozik, főleg a vakáció időszakában, így nem is nagyon lehetett "megúszni", hogy az ember folyamatosan újranézze. Így valószínűleg elfogultabb is leszek, mint általában, no nem mintha ez az alkotás ne ütné meg azt a bizonyos mércét, sőt. A zsáner legjobbjáról van szó, legalábbis a legkiforrottabbról: a kung-fu filmek bosszútörténeten alapuló, hagyományos, és néhol újszerű stílusjegyeit ugyanis maradéktalanul felvonultatja, szereplőgárdája pedig finoman szólva elsőrangú. A kultstátuszhoz - ahogy említettem - szorosan hozzájárult Bruce Lee hirtelen bekövetkezett halála is, melynek kiváltó tényezője a mai álláspont szerint egy, a hátfájdalmaira szedett fájdalomcsillapító által kiváltott rapid allergiás reakció okozta agyödéma volt. Persze számos konteó kapott szárnyra ezzel kapcsolatosan annak ellenére, hogy Linda Lee (a feleség) is megerősítette az iménti információt. A film utószinkronos stúdiómunkálatai alatt már voltak májusban is rosszullétei, a halála 1973. júliusában következett be, a rendkívüli sikereket hozó augusztusi premiert így sajnos már nem láthatta...

A '70-es évek eleje jelentette a felívelést Bruce Lee (ekkor még szinte kizárólag ázsiai) filmsztárrá válását tekintve, de már gyerekkorától rendszeresen előfordult a képernyőn. A színpad világa, a szereplés iránti vágy megléte nem volt ismeretlen a számára, hiszen édesapja a kantoni opera ünnepelt művésze volt. Bár Lee már az Egyesült Államokban (San Francisco) született, legkiemelkedőbb sikereit mégis hongkongi gyártású kung-fu filmekben aratta a helyi, mára szintén legendás Golden Harvest stúdió neves producereinek (Raymond Chow, Lo Wei) hathatós közreműködésével. Hollywood ekkortájt vetett rá szemet, hiszen 1972-re már egy kész mozisztárról volt szó rendkívüli nimbusszal, ugyanis az ázsiai közönség egyszerűen imádta: mindhárom filmje (A nagyfőnök, Tomboló ököl, A sárkány útja) hatalmas közönséget vonzott. Ezekben alapelemként szerepelt a revans, az elnyomottak melletti kiállás, és a kínaiak japán megszállással szembeni erőteljes ellenállása, így széles közönségréteg rezonált a filmjeire, akik heroikus példaképet láttak meg benne a harcművész karakterein keresztül (nem véletlenül van szobra a híres Kowloon negyed fő tengerparti sétányán). Ugyan néhány közepesen sikeres filmsorozattal (Zöld darázs, Batman) a '60-as években már letette a névjegyét Hollywoodban is, de a mozifilmeket gyártó nagy amerikai stúdiók ekkor még nem mutattak érdeklődést iránta, egy ázsiai gyökerekkel rendelkező ikont ugyanis nagyon megosztónak véltek, ráadásul bőven voltak előítéleteik. A hongkongi sztárság után Lee nyilván ambicionálta a visszatérés lehetőségét az amerikai mozivásznakra is, a nagy bemutatkozás lehetőségének küszöbére a Warner Bros. ajánlatát követően jutott el. A stúdió egészen minimális költségvetéssel (egymillió dollár alatt) hajlandó volt megfinanszírozni A sárkány közbelépet amerikai rendezővel, de ami sokkalta fontosabb volt, hogy disztribútorként számos amerikai moziba is eljuttatta azt, így Bruce Lee megjelenhetett az Államokban is a nagyközönség előtt. A fogadtatás szintén frenetikus volt, a film több százszorosát(!) termelte a bekerülési költségének, ami már blockbuster kategóriába emelte az alkotást. (Utóbbi terminológiát A cápa kapcsán vezették csak be, tehát 1975-től). Érdekes tény, hogy Lee - az ekkoriban Hongkongban élő - Andy Vajnával is tárgyalt élete utolsó hónapjaiban, sőt közös filmes munkát is komolyan tervbe vettek, néhány éven belül. Nem lehet tudni, legfeljebb sejteni, hogy milyen irányt vehetett volna ez a karrier A sárkány közbelép világsikere után, hiszen Bruce Lee tragikus halála felülírt minden jövőre vonatkozó elképzelést, a sztár neve pedig a fiatalon elhunyt mozilegendák közé került.

A Warner égisze alatt, de hongkongi helyszíneken készülő akciófilm kapcsán nem tolongtak a jegyzett rendezők. Bizonyos Robert Clouse vállalta el, kinek nevét A sárkány közbelép persze szintén híressé tette az utókor számára. Rossz nyelvek szerint nagyjából Lee rendezte meg a filmet, a kung-fu jeleneteket legalábbis biztosan. Clouse megelőző munkáiban ugyan volt már általa dirigált harcművészeti szcéna, így ez a tapasztalat nyilván némi súllyal esett a latba. Lee a hongkongi filmjeinél is rendszeresen részt vett a rendezői munkálatokban, hiszen karakteres, sőt akaratos személyisége miatt sosem rejtette véka alá a határozott elképzeléseit. Minden alkotást, melyben főszerepet játszott a szívügyének tekintett, emiatt sokszor adódott nézetkülönbsége a producerekkel is korábban. A sárkány közbelép forgatása viszont ebből a szempontból simán ment, jó érzékkel hagyták Lee-t messzemenőkig érvényesülni. Bruce Lee képességeit nyilván nem kell bemutatni, egészen bámulatos amit ezúttal is előad, és markáns jelenléte az egész film alatt átütő erejű. A taoizmus elveire hajazó, filozófiai alapokon nyugvó saját stílusából (Jeet Kune Do) természetesen rengeteget be tudott csempészni a történetbe a karakter megformálásához, azaz java részben mintegy önmagát alakította, bár a - kissé teátrális - színészi képességei sem voltak rosszak. Érdemes hozzátenni, hogy semmilyen trükk vagy "csalás" nem került a vászonra, minden harcművészeti elemet, mozdulatsort úgy hajtott végre a valóságban is, ahogyan az látható. Érdekesség, hogy felbukkant a filmben kaszkadőri minőségben Jackie Chan, elmondása szerint három jelenetben szerepelt (kettőt ki lehet szúrni), ezúttal sikerült sérülést is összeszednie. Több olyan harcművész is részt vállalt, akik nem voltak ismeretlenek a sportszerető közönség előtt, és a későbbiekben is hozzátettek a műfajhoz (például Bolo Yeung), illetve korábbi Bruce Lee filmekből szintén akadtak még szereplők. A legnagyobb név egyértelműen Bob Wall volt, aki Han elvtelen testőrét, Oharrát alakítja. Wall Bruce Lee egyik legjobb barátja volt a hétköznapokban, és szerepelt - szintén negatív karaktert hozva - a megelőző, szintén ikonikus filmjében is (A sárkány útja). A stúdió akaratának megfelelően szerződtettek egy ismertebb amerikai nevet (már ami a színészi felhozatalt illeti), jelesül a néhány héttel ezelőtt elhunyt John Saxont (Roper), illetve Jim Kelly karatebajnok is bemutatkozott. Ő volt ebben a műfajban az első elismert fekete színész (nagyon jól játssza egyébként a laza Williams-t, én legalábbis imádtam), később blaxploitation filmekben jutott szóhoz. A fő antagonista figura, Han emlékezetes szerepére egy (angolul nem tudó) veterán kínai színész-harcművészt alkalmaztak, jelesül Kien Shih-t, aki közel százéves kort élt meg. Női harcművészként a főhős húgának kiváló flashback jelenetében Raymond Chow felfedezettje - a kor legnagyobb hongkongi női kung-fu sztárja - Angela Mao kapott epizódszerepet, aki ma Queensben üzemeltet három éttermet. Komoly érdekesség végezetül, hogy van magyar vonatkozása a filmnek, jelesül a bájos Ahna Capri személyében, aki Han szexi "titkárnőjét" személyesítette meg. Budapesten látta meg a napvilágot Nánási Annamária néven, 2010-ben sajnos meghalt autóbalesetben...

A nyilván nem túl cizellált, kissé sablonos storyline: Lee többekkel egyetemben meghívást kap egy harcművészeti viadalra, melyet a hatóságok látókörébe került Han rendez, aki kiskirályként él a saját szigetén. Han egy száműzött Shaolin szerzetes, akit a rend kiközösített a bűnei miatt. A brit titkosszolgálat megbízza Lee-t, hogy a viadalt felhasználva szerezzen bizonyítékot ellene, hogy leleplezhessék, hiszen a gyanú szerint minden bizonnyal nehézsúlyú heroinkereskedő, aki prostituáltakat szoktat rá a kábítószerre, hogy eladhassa őket. Lee időközben megtudja apjától, hogy a húga halála Han egyik közeli emberéhez, Oharrához közvetlenül köthető, így személyesen is érintetté válik az ügyben. Lee a többiekkel áthajózik a helyszínre, sikeresen részt vesz a tornán, s a szigeten valóban olyan tényekre bukkan, melyek Han bűnösségét bizonyítják. Előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik köztük az összecsapás... A film nem bonyolódik bele sem a sztori, sem pedig a karakterkidolgozások mélységeibe túlságosan, ennek ellenére az egyik legélvezetesebb akciómozi valaha, sodró lendületével tisztán "csak" szórakoztatni, lenyűgözni akar, sőt néhol a maga módján sokkolni is. A sztori eleje tulajdonképpen kémfilmekhez hasonlatosan indul, azt tartják róla gúnyosan, hogy a Dr. No (James Bond) eastern változata. A mozi nem is áll nagyon messze ettől, mert valóban egy vérbeli kalandfilm jegyeit viseli, erős egyéniségek tolmácsolásában. Annak ellenére, hogy immár közel ötven éves filmről beszélünk, a mai napig nézhető, dinamikájában egyáltalán nem avittas, sőt az egykori Hongkong korlenyomataként is kiváló, hiszen pár részt a városállam utcáin forgattak le. A tükörterem jelenet a csúcspont, számos akciófilm nyúlja le az ötletet azóta is. A feszültségkeltés ebben csúcsosodik ki igazán, kész tárháza a misztikumnak, tényleg nagyon jó. Az ázsiai filmekre napjainkig is rendszeresen jellemző bosszú, a személyes revans természetesen fő témaként jelenik meg, melyhez a körítést a kung-fu viadal adja, ami egész jó forgatókönyvi húzásnak bizonyult. A hangulathoz jelentősen hozzájárul Lalo Schifrin zseniális filmzenéje, a főtéma kifejezett autentikusságot kölcsönző, fülbemászóan emlékezetes. A felszereléssel rendszeresen adódó problémák ellenére az operatőri munka is korrektnek mondható, klasszisokkal jobb, mint az eredendően hongkongi gyártású filmek sokszor egészen gagyi, folyton össze-vissza zoomokat erőltető random kamerakezelése. Ami viszont megmaradt a hongkongi harcművészeti filmekre jellemző technikai sajátosságok közül, az az utószinkron, mely időnként, a nem kellően összehangolt szájmozgásokkor sajnos kiszúrható (a kis költségvetés nem tette lehetővé a korrekt hangrögzítést). Bruce Lee szerencsére azonban az utómunkát még el tudta végezni, így az ő hangja hallható végig a filmben (kivéve a később kiadott bővített változat egyetlen pluszjelenetét, mikor karaktere a mesterével beszél). A forgatás teljes egészében Hongkongban zajlott, jópár jelenet erejéig Raymond Chow "birodalma", az egykori Golden Harvest stúdió területén. A legtöbb helyszín sajnos már rég a múlté, Hongkong ugyanis rendkívül dinamikusan változik. A kikötőjelenet helyszíne az Aberdeen Harbour volt. A verseny lebonyolításához teniszpályákat használtak a Hong Kong szigeten, ezek ma is megvannak, egy exkluzív privát klub komplexumának részeként.

Kiemelt kép

További képek: 1, 2. 3

A film Mafab oldala