Hadüzenet a prüdéria ellen – LARRY FLYNT, A PROVOKÁTOR (1996) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2020-11-01 | Szombati Zoli

Kifejezetten kevés az olyan rendező, aki évtizedes viszonylatban tud stabilan kiemelkedő teljesítményt nyújtani, ráadásul nyilvánvaló tudatosság is megfigyelhető a témaválasztásait tekintve. A cseh származású Milos Forman olyan erős életművet rakott le Hollywoodban, mely igen kevesek sajátja. Mind kritikai (köztük két rendezői Oscar-díj), mind pedig közönségsikert is magáénak tudhatott, amely szintén nagy fegyvertény. Azt nem mondhatjuk, hogy ontotta magából a filmeket, ugyanis részéről minden esetben komoly felkészülés előzte meg a rendezéseit. Egy vérbeli autonóm művészi alkotó volt, aki érzékelhetően a fajsúlyos drámák irányába orientálódott. Mivel - néhol fiktív, de többnyire a való életből vett - hősei nem nevezhetőek mindennapi figuráknak, így sokszor a szatirikus él is megjelent a műveiben, melyek főszereplői extravagáns, vagy éppen renitens, de mindenképpen a társadalmi normarendszerbe igen nehezen beleillő, öntörvényű karakterek voltak. Ezzel összefüggésben pedig mindig ott volt az elmesélt történet szövedékében, hátterében az össztársadalmi vonatkozás is, legtöbbször kritikus felhanggal, néhol a már említett szatirikus tálalásban. Nem meglepő koncepció, hogy számos biografikus művet jegyzett, a '90-es évektől pedig karrierje végéig nem is készített más műfajú filmet: számára a karakterközpontúság mindig is prioritás volt, ami persze nem azt jelenti, hogy a történeti szál már érdektelen lett volna. Szintén nem lehet meglepetés, hogy gyakorlatilag az összes filmje stúdiórendszeren kívüli. A pornókirálynak joggal nevezhető (ma már sokkal inkább üzletember és pénzember) Larry Flynt olyan rendkívül megosztó - sőt a konvencionális társadalmi kereteken teljesen kívülálló - figura, aki éppen egy Milos Forman film főszerepéért kiált, mondhatni magas labda a rendezőnek. (Érdekes tény, hogy Forman ezt tartja a legjobban sikerült filmjének, amivel azért nyilván lehetne vitatkozni). Kezdetben a szintén markáns rendezői megközelítéseiről híres Oliver Stone érdeklődött a téma iránt, végül társproduceri minőségben vett csak részt a folyamatban. Mindenesetre érdekes belegondolni, hogy az ő interpretációja Flynt személyéről és viselt dolgairól vajon milyen lehetett volna...

A címszerepben az élete egyik legjobbját nyújtó Woody Harrelson látható, aki első Oscar-jelölését is megkapta alakítása nyomán (a másik nominációt egyébként a rendező tudhatta magáénak). Harrelson elsősorban épp az Oliver Stone által rendezett, nagy port kavart 1994-es Született gyilkosok kapcsán került be megelőzően a köztudatba, így Larry Flynt megformálását követően már elsővonalas sztárstátuszba lépett, ami nem véletlen, valóban nagyon tehetséges színészről van szó. Flynt többször is fogadta őt, ugyanis Milos Forman (szokásához híven) megkérte a színészeit, hogy a felkészülési szakaszban lehetőség szerint mindenki találkozzon a saját karakterével személyesen. Maga Larry Flynt egyébként meg volt elégedve a végeredménnyel, ami - ismervén a stílusát - nagy szó, sőt jópár személyes tárgyat a produkció rendelkezésére bocsátott, úgy mint extravagáns villáját, magánrepülőgépét, sőt ő maga szerepelt is egy cameojelenetben, mégpedig az első tárgyalás cinikus bírájaként. :) Érdemes megemlíteni, hogy eredetileg Michael Douglast szerette volna a főszerepbe, míg egykori feleségét pedig Ashley Juddal játszatta volna, azonban természetesen ilyenkor a producereké és a rendezőé a döntés. A testvért Harrelson tényleges öccse, Brett játszotta, míg Flynt legnagyobb szerelmét, Altheát, Kurt Cobain egykori felesége, Courtney Love hozta. Az énekes-színésznő Cobain 1994-es tragikus halálát követően rendesen mélypontra került, így nagyon sokat köszönhet a filmnek, Forman ugyanis annak ellenére válogatta be a produkcióba, hogy komoly kábítószerfüggési problémája volt akkoriban, még a castingra is beszívva ment el. A rendező azonban feltételül szabta, hogy tisztának kell maradnia mindvégig, és ezt folyamatos tesztekkel kell alátámasztania, Love nem mellékesen így tudott lejönni a szerekről. És valóban jó választás volt, hiszen remekül játszott, sőt Forman az Andy Kaufmanról szóló életrajzi filmjében is foglalkoztatta néhány év múlva. Nem tett rosszat a hitelességi szempontoknak az a tény, hogy igazából javarészt önmagát kellett alakítania. A film harmadik fontos karaktere pedig Alan Isaacman ügyvéd, akit Edward Norton személyesít meg egészen kiválóan, szerepe ugyanis alkalmas volt hangsúlyos monológok előadására. A tehetséges színésznek ez volt mindössze a második mozifilmes megmozdulása, ezt követően 2002-ig nagyívű sorozatot tudhatott maga mögött, neves rendezőkkel dolgozva. Isaacman karakterét több ügyvéd személyéből "gyúrták egybe", ami egyébként bevett szokás a biopic filmek esetében. Elsősorban a '70-es évekre és a '80-as évek közepére fókuszál a történetvezetés, összességében harmincöt évnyi időkeretet fog át, a gyerekkortól a Jerry Falwell-ügyig, mely az USA Legfelsőbb Bíróságán végződött. A lehető legjobb dramaturgiai hozzáállást választotta a rendező, hiszen a kétes meggazdagodás mellett a súlyos árnyoldalakat is nyíltan taglalja, folyamatosan keresve a társadalmi ütközőpontokat, melyek a rendezői látásmód fókuszába leginkább bekerültek.

A film második fele érzékelhetően jobb, és éppen annyira tárgyalótermi dráma is mint amennyire szatíra, a filmnyelvi stílus nagyon eltalált, melynek kibontakoztatásához persze nagyon jó színészi alakítások is kellettek. Hangsúlyos kiemelést kaptak a felemelkedés évei, amikor Flynt sztriptízbárokat üzemeltetett Ohióban és minden táncosnőt megfektetett, majd a rendező a botrányok sorozatának forrását jelentő, és a bigott társadalmi kereteket szerteszéjjel feszítő Hustler pornómagazin "diadalmenetét" is nagyítója alá veszi. Aztán a hirtelen jött meggazdagodást, a dekadens életvitelt, a közerkölccsel teljesen szembemenő végletesen pimasz attitűdöt,  no és persze a merényletet is, mely Flyntet élete végéig tolószékbe kényszerítette. Érdekes módon ez a rossz ízlésből is bőven táplálkozó fenegyerek viselkedés egyfajta nagyon sajátos forradalmias gondolkodásmóddal is párosult, a fickó egyszerűen nem tűrte, hogy ízlésbeli alapon elhallgattassák. Flynt le akarta ugyanis rombolni a prüdéria álszentségét a maga alpári módján, de ami sokkal lényegesebb, hogy kiállt bizonyos fontos szabadságjogok mellett, így az ellene irányuló vélt vagy valós támadásokat szinte mindig a képmutató rendszer ellen fordította, melyek a filmben a sokszor nagyon vicces bírósági tárgyalások fomájában jelennek meg. Viszonylag kevesen lennének képesek "Fuck This Court" feliratú pólóban megjelenni a bíró előtt, vagy pulpitusát naranccsal megdobálni, és még sorolhatnám. Érdekes, hogy egykori csehszlovák emigránsként Milos Forman mennyire tisztán látta a nyugati társadalmi berendezkedés erényeit a filmjeiben, de annak jelentős visszásságait talán még sokkal jobban, melyekkel történetein keresztül nem egyszer szembesítette is az amerikai társadalmat. Bizonyára nem véletlen, hogy ennyire pontosan rezonált az olyan társadalmi kérdésekre, melyek az emberi szabadságjogok deficitjén keresztül próbáltak érvényre jutni. Végül érdemes kiemelni, hogy a rendező a magánéleti szálra is jelentős hangsúlyt fektet, és nem lehet nem észrevenni, hogy Flynt élettörténetében mindvégig megtalálható a súlyos dráma, sőt tragédiák sorozata. Ezek ellenére is képes volt küzdeni, egyszerűen nem lehetett padlóra küldeni, egy igazi harcos, ám olyasvalaki, aki a társadalom szemében mindig is szálka marad... A forgatási helyszínek három amerikai államot érintettek, jelesül Tennessee (főképp Memphis), Mississippi és Kalifornia. Forman sohasem szeretett stúdiókörnyezetben forgatni, így a belső helyszínek is vagy autentikusak vagy elhagyott épületben lettek felépítve a díszletek. Mindkettőre akad példa: a zárójelenethez használt Legfelsőbb Bíróság tárgyalótermét például egy, már használaton kívüli vasútállomás várócsarnokában rendezték be Memphisben. A személyes kedvencem Mississippi államban található, mégpedig a merénylet forgatási helyszíne: Senatobia, Court Street. (A valóságban egyébként Georgia-ban zajlottak a történések, Lawrenceville városában). A keresztelkedés felvételének helyszíne a Mississippi  folyó volt. Los Angelesben két olyan lokáció jelentős, melyet a valós helyszínen lőttek: Flynt egykori villája (Bel Air), és az irodaháza a Wilshire Boulevardon.

Kiemelt kép

További képek:1+2

A film Mafab oldala