A CineMániás - Az Online filmmagazin - Klasszikus / Elfeledett - Chaplin újra a mozikban bolondozik

Chaplin újra a mozikban bolondozik - MODERN IDŐK (1936) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2017-05-26 | Gueth Ádám

A mai filmkedvelő közönség számára igazán különleges élmény lehet az, amikor egy régi klasszikus mozi kerül újra vászonra. Pannonia Entertainment jóvoltából a Ponyvaregény és a Casablanca után most végre Chaplin Modern idők című remekét is eredeti minőségében tekinthetik meg az érdeklődök. De vajon hogyan viszonyul napjaink mozikedvelő nézője egy ilyen múzeumi darabhoz?

A Modern idők újrabemutatása egy igen érdekes és viszonylag kényes kérdést is felvet, mégpedig a klasszikusnak számító filmek megtekintésének pótlását. Igen, életemnek eddigi 26 esztendejéből kimaradt a Modern idők, ezért éreztem úgy, hogy "ha már lúd legyen kövér módra" moziban meresztem szemeimet Chaplin botladozására. Gyakran találkozom viszont azzal a jelenséggel, amikor valaki egy klasszikusnak tekintett alkotás elmulasztását kéri rajtam számon. Töredelmesen bevallom, hogy Christopher Nolan Mementoját is csupán egy évvel ezelőtt pótoltam és még bőven akad a listán a "kötelezők" közül. Ugyanakkor egyre inkább úgy vélem, hogy kissé álszentség másokat számonkérni azért, mert valaki még nem tekintett meg egy általánosságban klasszikusnak számító darabot, hisz az is évekbe telhet, mire valaki végignézi az IMDB Top 250-es listáját. Be kell látnunk, hogy ha a nap 24 órájában végig csak filmeket néznénk, akkor sem lennénk képesek utolérni a filmgyártást. Egy másik fontos kérdés, hogy egy egykor ünnepelt mozgóképes remek vajon mennyire állja ki az idő próbáját, hisz ami egykor úttörő jellegű bravúr volt, az ma már csak megmosolyogtató ügyetlenkedés. A Modern idők számomra tipikus példája ennek.

A Modern idők 1936-os bemutatása óta két nagy felújításon esett át, a legutóbbin 2016-ban. A felújítás célja viszont (ahogy a Casablanca esetében) most sem az volt, hogy jobb vagy szebb képet és hangot hozzanak létre, mint amire Charlie Chaplin képes volt, hanem hogy a film minőségét az eredeti állapotában állítsák helyre. Chaplin 1914-ben alkotta meg az úgynevezett "csavargó" figuráját, aki egy csapásra híressé és népszerűvé vált a némafilmes korszakban. A '20-as '30-as évek viszont több szempontból is kihívásokat, változásokat tartogatott. Egyfelől 1927-ben A dzsesszénekes képében világhódító útjára indult a hangosfilm, másfelől az 1929-es világválság és a '30-as évek forrongó légkörének atmoszférája a filmművészetre is kihatott. Chaplin tehát a "csavargó" figuráját belehajította a szabad-versenyes kapitalizmus iparosult világának mélyvízébe, ahol a hőse csupán a legutolsó kis gyárimunkás szerepét tölti be. Chaplin figurája naphosszat műveli ugyanazt a monoton gépies mozdulatsort, tűri hogy rajta próbáljanak ki egy étkező gépet és valósággal örül, amikor a gyári üzem helyett a börtönben töltheti idejét. A kis csavargó rövidesen társra is talál, egy árván maradt leány személyében és együtt igyekeznek boldogulni a felgyorsult modern idők közepette.

A történet dramaturgiája mai szemmel már túlhaladottnak, ósdinak és bárgyúnak tűnhet, a maga idejében viszont Chaplin számított a szavak és beszédnélküli, néma történetmesélés koronázatlan királyának. Egy ember, aki magabiztosan, mégis alázattal és mindenféle ripacskodást mellőzve volt képes bohócot csinálni magából, miközben nem csak szórakoztatta, de el is gondolkoztatta közönségét. Hisz a Modern idők lényegében filmben mondja el a 16 tonna című dal üzenetét, a kizsákmányoló és az emberséget nélkülöző modernizálásról és a fejlődés erőszakos természetéről. Ez az üzenet pedig a mit sem veszített aktualitásából, sőt talán pont emiatt vált némileg közhelyessé is. Chaplin a látvánnyal is biztos kézzel bánik, helyenként még mai szemmel nézve is szemkápráztató beállításokkal ejt minket ámulatba (főleg a híres fogaskerekes és gördeszkázós jelenet). Ráadásul az író/rendező/főszereplő nem engedett a hangosfilm csábításának sem. Bár Chaplin eredetileg írt párbeszédeket a filmjéhez, végül úgy döntött, hogy azzal csak lerombolná "csavargó" főhőse imázsát (bár egy jelenetben azért mégiscsak dalra fakad, persze a maga módján olaszul halandzsázva).

A Modern idők viszont minden jó szándéka ellenére sem egy olyan időtlen alkotás, mint például a Casablanca. Bár filmtörténeti jelentősége miatt biztos, hogy 100 év múlva is beszélünk róla, de a Casabalancával ellentétben már nem ad valódi érzelmi azonosulást számunkra, ami pedig a legfőbb kapocs alkotó és néző között.
Mr Chaplin, sajnos ilyenek ezek a modern idők!

A Modern idők Budapesten stílszerűen a Művész Mozi Chaplin termében vetítik, emellett országszerte számos további helyszínen, a megyeszékhelyek többségén látható lesz.