30 éves klasszikus - RAGADOZÓ (1987) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2017-06-12 | Nagy Attila

...A különlegesen képzett kommandót egy dél-amerikai dzsungelbe vezényelik, hogy felkutassák és kimentsék bajba jutott társaikat - akik a környéken tűntek el és akik egy ideje nem adnak életjelet magukról. A veszélyes terepen rutinosan mozognak a minden lehetséges veszélyre felkészült katonák, ám az igazi fenyegetést nem a vadállatok, nem az embertelen éghajlat és környezet, de még csak nem is a fegyveres terroristák jelentik, hanem egy titokzatos, arctalan lény, akiről csak akkor vesznek tudomást, amikor már majdnem késő. A láthatatlan teremtmény sorra végez áldozataival, de nem a bosszú hajtja, hanem a puszta vadászszenvedély: Egy másik bolygó lakója, aki azért látogatott a földre, hogy minél több trófeát gyűjtsön. Az új akció célja becserkészni és elpusztítani a vérszomjas lényt...

Talán a sors, vagy éppen a történelem iróniája az, hogy az emberiség legutóbbi évszázadában bizonyos megtörtént és jelentős mozzanatok inspiráltak filmes témaköröket. Persze itt nem arra gondolok, hogy a John McTiernan által levezényelt 1987-es "Ragadozó" pontról pontra megtörtént valós eseményeken alapul, csak éppen egy nem sokkal azelőtt lezajlott korszak volt nagy hatással a történetre. Az akkori USA adminisztráció külpolitikáját még nagyban meghatározta a Hidegháború, illetve a Vietnámban elszenvedett kudarc. Ez utóbbi oka a már régóta ismert, de minden esetben hatásosnak bizonyuló gerilla hadviselés volt, amit a helyi kommunista erők előszeretettel és jó eredményekkel alkalmaztak. Noha az Államok technikailag és létszámban messze-messze meghaladta ellenfelét, a hirtelen lecsapó és lesből támadós taktika előbb-utóbb kifizetődőnek bizonyult.

Kiszúrhatja tehát szemünket az a tény, hogy a film által megálmodott idegen lény összetéveszthetetlen hasonlóságot mutat egy bujkáló kis komcsival. Természetesen hiba lett volna egy sima emberi ellenfélre felépíteni az egész mondanivalót, ám a földönkívüli eredet, a technológiai előny és a "gyűjtőszenvedély" egy félelmetes erőt hozott létre. Ezt lehetett aztán szembe állítani egy önbizalomtól duzzadó profi csapattal, akik egy túszmentésből tartanak hazafelé. Ebből a szempontból nagyon bírom a fokozatosságot a cselekményben. Az elején még egy magabiztos nagyszájú bandát látunk, akik válogatás nélkül és lendületesen aprítják az ellent, de aztán a sorozatosan felsejlő események hatására elcsendesednek, sőt később a fogyatkozó létszám hatására még pánikba is esnek. Még ők is esendők és tulajdonképpen fogyóeszközök. A pszichológiai hatás tehát rendkívül jól visz minket előre, ahol kis idő elteltével már sejteni fogjuk, hogy miként alakul majd a végső összecsapás. Külön érdekesség, hogy ott sem a fegyver fog dönteni a felek között, hanem a találékonyság és az ősi ösztönök.

A szereposztás mondhatni parádés, a tesztoszteronbombát olyan nevek szavatolják, mint a főszerepben pózoló Arnold Schwarzenegger, nyomában pedig a szintén akkortájt csúcson lévő Carl Weathers, Jesse Ventura, vagy épp Bill Duke. Természetesen egyikük sem egy drámatagozatos színész, viszont a maszkulin témakörbe maradéktalanul belepasszoló és maghatározó macsó egyéniségek. 

A "Ragadozó" tehát egy rendkívül izgalmas történetet varázsol elénk, ahol a sok akció és a legendássá vált főcímzene mellett egy újfajta lénnyel ismerkedhetünk meg. És ez volt az a pillanat tulajdonképpen, amikor az "élienek" mellett megszületett a Fox stúdió következő franchise árucikke. Majd pedig elindulhatott a világot meghódító útjára.