Reszkessetek, nézők! - HOME SWEET HOME ALONE (2021) kritika

Premier kritikák | 2021-11-25 | Sós Áron Árpád

A rebootok, remakek, folytatások, valamint a spinoffok korszakát írjuk. A stúdiók a nosztalgia mámoros ködében, illetve a jól bejáratott címek sikerében bíznak. Ennek következtében pedig futószalagon szállítják az eredetiséget mellőző alkotásaikat. Félreértés ne essék, készülnek egyedi és újítani akaró művek (Wes Anderson, vagy Denis Villeneuve filmjei), és nem egy kultikus reboot készült már (A dolog, A sebhelyesarcú, Egy asszony illata). Ám összeségében több a megúszós, lelketlen alkotás, mint a szívvel és lélekkel megálmodott produkció. Mennyivel könnyebb csak lemásolni az eredeti alkotást, hiszen nem kell gondolkodni a forgatókönyvön, a dramaturgiai elemeken, elég csak újra leforgatni az egészet. Jó, azért a külcsínen változtatunk, hogy ne tűnjünk annyira pofátlannak az egész, meg a marketingben milyen jól hangzik már, hogy modernizálunk egy kultikus alkotást, hogy mai fiatalok és átélhessék azt, amit az idősebb korosztály egykoron. Véleményem szerint egy reboot vagy remake, akkor sikerülhet jóra, ha az eredeti mű szellemiségét sikerül megőrizni, miközben valami újat is szeretnénk elmondani vele. Meg mondjuk az sem hátrány, ha nem a pénzéhség hajt, hanem az alkotás vágya, hogy valami maradandót alkossunk. Na, a Disney+ legújabb alkotása a Home Sweet Home Alone pont nem az előbb említett célokat követi, és tesz ezzel egy nagy rakást bármiféle eredetiségre...

A Chris Columbus által rendezett 1990-es Reszkessetek, betörők! mára már egy ikonikus alkotássá nőte ki magát. Minden karácsonykor találkozunk vele a tévében, ahogy az 92-es folytatásával is. Az első két rész szívvel és lélekkel készült, vérbeli ünnepi filmek voltak, egyszerre voltak meghatóak, és végtelenül humorosak. A siker nem is maradthatott el, egyik esetében sem. Nem csoda tehát, hogy a stúdió úgy gondolta, addig kell ütni a vasat amíg meleg, így 1997-ben kapott egy teljesen felejthető harmadik felvonást a széria, majd később két tévéfilmet is.  A színvonal pedig részről részre meredeken zuhant. Majd jött a Disney, aki úgy gondolta itt az ideje, hogy rebootolja a legelső filmet. Megnézve a legújabb Reszkessetek betörők! alkotást, bár ne gondolták volna így.

A történet szerint van egy házaspár, akik közül a férj, Jeff (Rob Delaney) elvesztette a munkahelyét, a feleség, Pam (Ellie Kemper) fizetése pedig nem elég, hogy eltartsák a két gyermeküket. Így hát elkezdik árulni a házukat. Ám a sors úgy hozza, hogy egy Max nevű fiú (Archie Yates) és anyja betévednek az aukcióra. A konfliktus abból ered, hogy padláson talált, ijesztő baba eltűnik Jeffék házából, ami 200 ezer dollárt ér, és kihúzhatná őket a csávából (milyen szerencse). A házaspár pedig úgy gondolja, csakis Max lehetett az, aki ellopta tőlük.

Így hát vissza kell lopni az otthon hagyott gyerektől a babát. Aki a „legkreatívabb” módszerekkel próbálja megakadályozni ezt.

A fordított koncepció még működne is, ha nem lenne a középpontban állított házaspár teljesen szerencsétlen és életképtelen. Nemhogy azt nem tudom kinézni belőlük, hogy képesek átverni egy gyereket, de azt is nehezem tudom nekik elhinni, hogy a saját csemetéiket fel tudják majd nevelni. Pedig elméletileg ők lennének a főszereplők, nekik kellene szurkolni, de annyira szerencsétlenek, hogy inkább azon szörnyülködik az ember, hogy lett ennek a két balféknek gyereke.

A Maxot alakító Archie Yates, akit a legtöbben a Jojo nyusziból ismerhetnek, egy istenadta tehetség, kár, hogy a forgatókönyvírók elfelejtettek neki karaktert írni. Szegény gyerek próbálkozik, és néha sikerül is neki megcsillantania a tehetséget, de mivel sem az írók, sem pedig a rendező nem segített neki sokat, így Yates csak sodródik az árral. Bár még így is, ő nyújtja a legkorrektebb teljesítményt a gárdából. Arra pedig mai napig nem jöttem rá, hogy tudatos döntés volt-e a készítők részéről, hogy a kisgyerek egy pszichopata gyilkosnak tűnjön, aki kimondottan élvezi az embertársai kínzását, vagy csak a véletlen műve lett az egész. De van egy olyan sejtésem, hogy utóbbi eset áll fent.

Talán az egészet menthette volna az, ha legalább Max csínytevései szórakoztatóra, kreatívra vagy éppen viccesre sikeredtek volna, ám ezt a lécet sem sikerült megugrania a filmnek. A VR-headset jelenet pedig simán az év egyik legkínosabb filmes pillanatát eredményezte.

Ja, egyébként Kevin testvére, Buzz McCallister (Devin Ratray) cameozik egyet a filmben, hogy megtudjuk általa, mi lett Kevinnel az első két film óta. De kitaláljátok ugye, ez is inkább kínosra, mintsem nosztalgikusra sikeredett.

A Reszkessetek, betörők! rebootja egy minden elemében borzalmas mozi lett. Lerí róla, hogy a profitéhség, és a streaming-háború végett készült el. Mellőz bármi fajta eredetiséget, továbbá nem vicces és nem szórakoztató. Nosztalgiabomba helyett csak kínos feszengést kapunk tőle. Szóval, aki teheti az messzire kerülje el a Disney legújabb produkcióját. Nézzétek meg inkább újra az első két filmet helyette.

Képek: TMDb