Az emberi természet legmélyebb bugyrában - A KUTYA KARMAI KÖZT (2021) kritika

Premier kritikák | 2021-12-03 | Molnár Roland

Az évszázadok óta berendezkedett társadalmi elvárások és általunk alkotott normák határozzák meg a hétköznapjainkat. Akármennyire haladó gondolkodású világban élünk, még mindig átjárja a közegeket egyfajta maszkulin ideológia. 

1925 Amerikájában járunk egy szarvasmarha tanyán. George (Jesse Plemons) és Phil (Benedict Cumberbatch), a Burbank testvérek az örökölt tenyésztő-farmjukon élnek. Phil jellemében elég nehéz személyiség. Erejét úgy demonstrálja, hogy ő felügyel minden folyamatot és semmit nem törődve mások érzéseivel a saját normái szerint szemléli a világot, ítélkezik. George teljesen más természetű, mint bátyja. Nem fojtja el az érzéseit mások előtt és nem fél bevallani gyengeségeit sem. A konfliktust kiváltó ok akkor bontakozik ki, mikor egyik napon George-ra rámosolyog a szerencse és egy marhahajtás során megismerkedett egy özvegy fogadósasszonnyal, Rose Gordonnal (Kirsten Dunst) és fiával Peterrel (Kodi Smit-McPhee). Esküvőjük után beköltöznek a Burbank birtokra, amit Phil nem néz jó szemmel. Próbálja George szemét felnyitni, hogy Rose csak a pénzéért van vele és csak kihasználja. Mivel ezzel nem jár sikerrel, lelki terrorba kezdi kergetni a sógornőjét és Peterrel sem bánik gyengébben. Hangot ad például a fiú férfiasságot nem sugalló természetének. Rose kezdetben boldog és segítőkész a ház cselédeivel, azonban mikor magányba taszítja a környezete, akkor csábító lesz neki a pohár feneke. Peter eközben orvosi iskolába jár. George munkája miatt távollétre kényszerül, így Phil és Rose egyedül maradnak. Phil pedig eközben mindent megtesz annak érdekében, hogy öccsét megmentse a nő karmai közül.

A történetmesélés felvonásos szerkezetet használ, ami színpadiassá teszi az amúgy lassan hömpölygő western közegbe helyezett karakterdrámát. Ez a fajta cselekményvezetés kifejezetten jót tesz neki, mivel a rendező ezzel mutatja be nekünk a lelki leépülés szakaszait. Jane Campion nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy ne tudjunk egy bizonyos főszereplőt megnevezni. A vásznon ugyanis egyenlő félként kezeli karaktereit és a belső világukat. Sebészeti pontossággal ásunk az emberi természet legmélyebb bugyraiba, miközben Johnny Greenwood pattanásig feszült, érzelmeket közvetítő dallamai, vagy Ari Wegner festői képei az amerikai sztyeppéről még jobban beszippantanak minket ebbe a kényelmetlen környezetbe. 

A mezei nézőt megzavarhatja Phil személye, akivel képtelen azonosulni. A forgatókönyv nem is törekszik erre nem alkalmaz családi háttérre visszavezethető sérelmeket, ezzel is hangsúlyt adva annak, hogy bárkiben megbújhatnak a zsarnoki lét elemei. A film túl későn ébreszt bennünk érzéseket Phil iránt, erősen kontrasztos a nyitása Peter felé. Mintha hirtelenjében megpróbáltak volna pozitív személyiséget faragni Philből, azonban szó sincs erről, de a gyengéd oldalát remekül prezentálják a cselekménybéli eldugott tisztással, ahol a társadalom által berögzült szabályokat felrúgva önmaga lehet. Ezt nagyon szépen alátámasztja az a jelenet, ahogy Peter belép ebbe a világba és amint Phil megérzi ezt, kiűzi őt onnan, mert érzi, hogy sérült az erős férfi képe, amit a világ felé mutat. Ezen őrlődését még bőven tudtam volna nézni, de ekkor az alkotás már közeledik a végéhez és erre véleményem szerint elég kevés időt szántak. Jane Campion kicsit elmérte az arányokat a hosszú expozíciójával. Panaszra azért nincs okom, mert minden kéz és arcmozdulattal érzelmeket közvetítenek a karakterek, erre pedig csak rátesz egy lapáttal a már említett kiváló zene és fényképezés. 

Peter és Rose ezen kivetülésnek az áldozatai, de amint a fiú előtt lehull a lepel valódi énjéről nyitni kezd felé az addig zsarnok Phil. Viszont érzelmeit megpróbálja elnyomni és arra törekszik, hogy férfit faragjon Peterből. 

Az események zárása katartikus és kiábrándító. Egyszerre felemelő és keserédes, mint az életünk maga. Rose ledobja láncait, míg Peter a felszabadító szerepébe kerül, aki anyját meg tudta menteni a kutya hatalmától. A fiú tette keretbe zárja a mű elején felvetett bűntudatot és szeretetet. 

A kutya karmai közt egy nagyon erős emberi dráma sokszor már inkább thriller, ami bemutat nekünk egy olyan toxikus személyt, amit maga a maszkulin ideológia kreált és formált. Látjuk gátlásait, amit levetkőzni már nem tud beidegződései miatt és látjuk létezésének megszűnését, amivel felszabadítja az addig elszenvedőket és saját magát ebből a börtönből.

Képek: TMDb