Olyan gyorsan felnőnek - HARRY POTTER 20. ÉVFORDULÓ: VISSZATÉRÉS ROXFORTBA (2022) kritika

Premier kritikák | 2022-01-07 | Faragó Tamás

Nem hinném, hogy Harry Pottert bárkinek be kellene mutatni. Az árva varázslófiú története A Gyűrűk Ura és az MCU mellett a legnagyobb XXI. századi filmes franchise. Persze a sikeréhez hozzá tartozik, hogy már a könyvsorozat is elképesztő utat járt be és hatalmas kultusz alakult ki körülötte. Nem véletlen, hogy a Warner Brothers nem vette félvállról a filmes adaptációt. Nem sajnálták a pénzt és már az első filmet megelőző munkálatok is hatalmasak voltak, az írónő J. K. Rowling pedig fontos szerepet töltött be mozi verzió elkészítésének folyamatában.

Az első film hatalmas siker lett és követte még hét, sőt azóta már elkészült a világon belüli spin-off a Legendás állatok… két epizódja is. Az HBO és a Warner úgy gondolta az első epizód 20 éves évfordulóját érdemes lenne méltón megünnepelni és összehoztak egy műsort, melyben egy igazi nosztalgia pornóval kedveskednek a rajongóknak, ahol újra láthatják kedvenceiket, akik felidézik a legkedvesebb emlékeiket.

Nem tudtam előre, mire számítsak ettől a bő másfél órától. Habár olvastam és láttam a filmeket sose tartottam magam rajongónak. Szerettem, de kicsit hullámzó minőségűnek tartottam a sorozatot, már a regényeket is, de a filmeket meg még inkább, erről már évekkel korábban írtam egy cikk sorozatot is. Anno a Jóbarátok évfordulós epizódja is felemás érzéseket váltott ki belőlem, pedig az a sorozat sokkal közelebb áll hozzám. Így hát én lepődtem meg a legjobban mennyire élveztem ezt a nagyszabású „osztálytalálkozót”.

Szerencsére a Visszatérés Roxfortba nem esik bele a Jóbarátok hibájába és nem pakolja tele a maga játékidejét felesleges sztárvendégekkel és kizökkentő műsorelemekkel. Végig a színészeken és a rendezőkön van a hangsúly, legfőképp a főszereplőkön, akik sírva nevetve mesélnek az élményeikről egymásnak.

Nagyobb részben Daniel Radcliffe színészt követjük, aki bejárja az ikonikus díszletet és ott találkozik a sorozat meghatározó alakjaival. Ezeket a szegmenseket váltogatják arhív felvételek és beszélgetések egyéb szereplők közt.

Meglepően színvonalas képileg és dramaturgiailag is a műsor. Szépen haladunk előre a filmek elkészülési sorrendjében és a bevágott interjúrészletek követik ezt a struktúrát. A felénél tűnik fel az epizód egyik fénypontja, Helena Bonham Carter, akin már a filmekben is látszott mennyire élvezte a figurát és most is gyermeki lelkesedéssel szaladgál a hatalmas díszletek közt.

Ami talán kissé negatívvá teszi az összképet, hogy ez egy csupa pozitív megemlékezés, persze a már eltávozottak kapnak egy nagyon szép szegmenst, de ezen kívül nagyon minimális szó esik a nehézségekről. Egyszer előkerül az eset, amikor Emma Watson ki akart szállni a szériából, de az is sajnos el lett bagatelizálva és nincs átbeszélve. Persze ez egy pozitív hangulatú visszaemlékezés, ami kapcsán a stúdió valószínűleg úgy gondolta, a rajongóknak mégsem igényük a traumák feldolgozása, de talán esély kaphattak volna.

A Harry Potter 20. évforduló: Visszatérés Roxfortba egy igazán kellemes műsor, ami újdonságot a rajongóknak nem ad, viszont élményként kihagyhatatlan. Mintha régi barátokkal futna össze az ember. Végig barátságos és nosztalgikus. Igazán szívmelengető látni, mi lett azóta ezekkel a fiatalokkal és persze a nagy öregekkel.      

Képek: TMDb