Elferdített történelem - MÜNCHEN (2021) kritika

Premier kritikák | 2022-01-26 | Sós Áron Árpád

A II. világháború az a világtörténeti esemény, amellyel a legtöbbet foglalkoztak a különböző médiumok. Legyen szó könyvekről, tudományos disszertációkról, filmekről vagy sorozatokról. Lassan ott tartunk, hogy már azt is tudni fogjuk, hogy a katonák mit ettek, vagy mikor mentek el vécére a D-napkor. Szóval elég nehéz újat mutatni a témában. Hollywood is sokszor nyúlt a II. világháborúhoz, amelyeknek köszönhetően nem egy kultikus és meghatározó alkotás született meg a témában: A piszkos tizenkettő, Kelly hősei, Ryan közlegény megmentése, Az elit alakulat, Jojo nyuszi, vagy A legsötétebb óra. Különböző műfajok, illetve különböző korszakok keretein belül dolgozták fel a legkülönfélébb mozzanatait a történéseknek, amelyeknek következtében mostanra beszűkölt a filmesek mozgástere. Mégis mi újat lehetne elmesélni a témában? 

A Netflix legújabb produkciója a München Neville Chamberlaint és a 1938-as Müncheni egyezményt mutatja be. Kapunk egy újabb politikai thrillert a témában, amely azzal szándékozik kitűnni a második világháborús filmek palettájáról, hogy a legutáltabb brit miniszterelnököt állítja a sztorija centrumába. Chamberlaint nem hiába tartják az egyik leggyűlöltebb miniszterelnöknek, utódja Winston Churchill: bűnösen naiv, valamint veszélyesen szűklátókörű embernek tartotta. Maguk a szakirodalmak is ezen a véleményen vannak, ugyanis a hajdani brit miniszterelnök elkövetett egy végzetes hibát a kormányzása alatt: alábecsülte és félreismerte Adolf Hitlert. A legtöbb kritika (teljesen jogosan) azt rója fel Chamberlainnek, hogy túl sokat engedett meg a Harmadik Birodalom vezérének azzal, hogy nem gátolta meg a nácik területszerzési követeléseit. A brit miniszterelnök úgy vélte, hogyha minden követelését teljesíti a náci Németországnak, azzal megakadályozhatja a következő világháborút. Chamberlain azon a véleményen volt Hitlerről, hogy tárgyalással kielégíthetőek a vágyai és adni lehet a szavára. Hitler ezzel szemben úgy gondolta Chamberlain egy naiv, könnyűszerrel megtéveszthető politikus. Előbbi nem is tévedhetett volna nagyobbat, míg utóbbinak igaza volt. Azonban az elmúlt években több történész is hangot adott azon véleményeknek, hogy ideje lenne rehabilitálni Neville Chamberlain személyét. Nem is volt ő annyira naiv, nem is becsülte le Adolf Hitlert, valójában egy ravasz, okos politikus volt ő. A Netflix legújabb produkciója a München pont ezekre a hangokra támaszkodik. 

A történet szerint 1938 őszén Európa a háború küszöbén áll. Adolf Hitler Csehszlovákia lerohanására készül, Neville Chamberlain kormánya pedig kétségbeesetten keresi a békés megoldást. 

Az egyre nagyobb nyomás közepette Hugh Legat, brit hivatalnok és Paul von Hartmann, német diplomata Münchenbe utazik egy sürgősségi konferenciára. Megkezdődnek a tárgyalások, a két régi barát pedig politikai fortély és fenyegető veszély hálójában találja magát. Vajon a briteknek sikerül kiharcolni a békét, vagy egy újabb háború söpör végig a világon? 

A film kimondottan pontosan ábrázolja a politikai játszmákat, illetve történéseket, néhány ponton kerültek csak fikciós elemek a történetben. Ilyen például Hugh Legat karaktere, aki egy kitalált szereplője a történéseknek. Ahogy a fentebb már említett Chamberlain rehabilitációja is. Ez utóbbival csak annyi a gond, hogy semmilyen kézzelfogható alapja nincs annak, hogy a brit miniszterelnök cselekedetei mögött időhúzási szándékok álltak volna, hovatovább tisztába lett volna Hitler valódi szándékaival. Márpedig a film többféle eszközzel igyekszik minél kedvezőbb színben feltüntetni Chamberlaint: bölcs, megfontolt embernek mutatják be, akire a napfény mindig rávetül, tisztában van Hitler szándékaival, nem retten vissza a náciktól (korabeli közvélemény másképp látta, illetve ítélte ezt meg), ha nem húzta volna az időt a szövetségesek sosem tudtak volna felkészülni a háborúra és így nem sikerült volna megnyerni a nácik elleni háborút. Ez utóbbit egyébként ki is mondják a film végén. Amivel csak annyi a probléma, hogy a szövetségeseknek nem sikerült a valóságban felkészülni a közelgő háborúra, ugyanis azt hitték, elkerülhető a harc. Egyedül Churchill számított a háborúra. Chamberlain le is mondott, mikor kitört a háború, mondván megbukott a politikája. Egyébként a film készítői sikeresen kihagyták a brit miniszterelnök egyetlen igazán híres pillanatát: München után, az éljenző hazai tömeg előtt meglobogtatta a saját, illetve a Hitler aláírásával ellátott papírt és kimondta: „ez békét jelent a mi időnkre”. 

Christian Schwochow rendezése egyébként modernre, illetve feszesre sikeredett, ez utóbbi a vágásra is igaz. Nagy kár viszont, hogy semmilyen súlya nincs a történéseknek. Nem érezzük azt, hogy a szereplők egy világháborút akarnának megakadályozni. Hiába jó a film ritmusa, ha egyetlenegy emlékezetes pillanata sincs az alkotásnak. A film konfliktusai nem képesek megoldódni, egyszerűen csak unalomba fulladnak. A lezárásnak pedig semmilyen katarzisa nincsen, márpedig a készítők szándéka ezzel ellentétes akarna lenni, csak mivel teljesen érdektelen a film központi konfliktusa, így a nagy hűha is elmarad a végén. 

Jeremy Irons, mint Neville Chamberlain brillírozik a szerepben, kiválóan alakítja a ravasz vén rókát, aki semmitől és senkitől nem riad vissza. Kár, hogy a karaktere messze van a valóságtól. Irons méltó párja Ulrich Matthes, aki Adolf Hitler bőrébe bújt. Matthes Hitlere egy igazi megalomán pszichopata, aki egyszerre ravasz és őrült. Egyik pillanatban a jóságos nagybácsi, a másikban a kegyetlen diktátor, de ha kell fondorlatos diplomata lesz azonnal. A színész egyébként A bukás című filmben Joseph Goebbels alakította. 

A München egy fordulatos politikai thriller szeretne lenni, ám hiába varázslatos a látványa, hiába van két olyan nagyágyúja, mint Jeremy Irons, illetve Ulrich Matthes, a konfliktusai unalmasak és súlytalannak hatnak, nem érezzük a történések fontosságát. Így pedig Christian Schwochow rendezése képtelen kilépni a középszerűség árnyékából. Ezáltal pedig Chamberlain rehabilitációját sem segíti elő, ami a film elsődleges célja lenne, és ami egyébként teljesen valótlan lábakon áll. 

Képek: TMDb