Ready Player Belle – BELLE: A SÁRKÁNY ÉS SZEPLŐS HERCEGNŐ (2021) Kritika

Premier kritikák | 2022-01-30 | Lubianker Dávid

A Mirai – Lány a jövőből Oscar-díjra jelölt rendezője, Mamoru Hosoda ezúttal A szépség és a szörnyeteg klasszikus meséjét ültette át a virtuális valóságba. A sárkány és a szeplős hercegnő mégis több egy szimplán modernizált átiratnál.

Belle egy átlagos tinédzserlány, aki ráadásul nem is túl népszerű iskolatársai között. A valóság elől online-személyiségébe menekülve viszont egyik pillanatról a másikra igazi popsztárrá válik és több millió követője rajongja körül a „U” világméretű virtuális közösségében. Mígnem az események hirtelen fordulatot nem vesznek egy hírhedt digitális avatár, a sokak által gyűlölt és üldözött sárkány felbukkanásakor.

A történet csak alapelemeiben emlékeztet A szépség és a szörnyeteg ismételt újrafeldolgozására, miközben a Belle gyakran merít olyan filmekből is, mint Az ötödik elem, a Mátrix, a Csillag születik vagy legfőképp, a Ready Player One. A készítőknek viszont nem sikerül a számos megjelenő narratív szálat és szerteágazó motívumkészletet maradéktalanul összefűznie. A film gyakran érződik kapkodónak a történet sűrű fókuszváltásai miatt. A virtuális és valós személyiségek konfliktusai, a szörny kiléte utáni nyomozás, a hősnő hirtelen világsztárrá válása, az iskolai szerelmek és a tinédzserek felnövéstörténetei külön-külön is egészestés megvalósítást kívánó témák. Így a Belle szerteágazó narratívájának nem jut elég ideje az egymásba sűrített szálak érdemi kibontására sem.

A tematikák kuszasága ellenben világépítő erővel bír a vizuális megvalósítás terén. Az animék nagy érzelemkifejező hatású filmformája a történetben megjelenő japán hétköznapoknak is erős stilizált hatást biztosít. Az alkotók fantáziája mégis a Belle digitalizált környezetében szabadul el igazán. A Ready Player One világára hajazó virtuális valóság az akciófilmek harcjeleneteinek lehetetlen akrobatikáját és kameratrükkjeit ötvözik egy flitterekben tündöklő nagykoncert világítástechnikájával. A hatalmas hangfalakkal felszerelt repülő bálnák hátán beúszó hősnő képe olyan monumentális élményt nyújt, ami mellett a Mad Max autókonvojának felcsapó lángjai is csak elismerően pislákolnak.

A Belle remek vizuális érzékkel megálmodott, de széttartó történetétt karakterei határozzák meg leginkább. A filmre viszont e tekintetében is a végletesség jellemző. A pozitív és negatív mellékszereplők egyaránt komikusan elnagyoltak, ahogy jellemfejlődésük is kiszámítható klisékben nyilvánul meg. A történet ugyanakkor elsősorban címszereplője körül forog. A hősnő viszont csak az őt ért traumák okán azonosulható. Míg karaktere a valóságban hormontúltengéses csitriként sírja el magát minden egyes szituációban, addig a virtuális térben az egysíkúan ártatlan, tökéletes hercegkisasszony tündöklő képét ölti magára. Ennél már a történet Disney-féle feldolgozásának Belle-je is összetettebb személyiséggel rendelkezett.

A tündérmeséktől elvárt boldog befejezés ugyanakkor jóval sötétebb vizekre evez a hősnő hirtelen önmagára találásánál. A digitalizációból fakadó látványvilágon és a tematikus elemeken túl itt érezhető leginkább az eredeti mese átiratának hatása. A nyomasztó hangulatkeverések mégsem ártanak a filmnek. Sőt, a történet ezek során talál igazán önmagára. A játékidőben azonban messze túl későn, hirtelen bekövetkező fordulat sem képes maradandó élményt kovácsolni a Belle inkoherens kuszaságából.

Képek: TMDb