A kincsvadász Pókember – UNCHARTED (2022) kritika

Premier kritikák | 2022-02-11 | Sós Áron Árpád

Ahogy tiszteséges szörnyfilmeket, úgy kiemelkedő kalandfilmeket se tudnak összehozni az almamater nagy stúdiói Hollywoodban. Az elmúlt években maximum a tisztes középszer szintjét sikerült csak összehozni a műfajban, miközben szökőévente egyszer, ha készítenek számunkra egy igazi kalandfilmet. Nincs mit szépíteni: ki vagyunk éhezve egy jó, mindamellett izgalmas kincsvadászatra. Valószínűleg ez utóbbi tényező miatt döntött a Sony amellett, hogy adaptálni fogja a kalandjátékok alfájának és omegájának számító Uncharted játékszériát. Nathan Drake-ék négyrészes története maga a nagybetűs kaland, maguk a játékok is filmszerűen vannak megrendezve és tálalva. Tehát tökéletes alapanyagként szolgálnak egy kalandfilmnek. Plusz a főszerepben Tom Holland látható. Szóval mégis, mi baj lehet?

Nathan Drake (Tom Holland) magányosan tengeti a mindennapjait, egyik napról a másikra él, miközben pultosként gazdag nőket lop meg. Egyszer csak beállít az életébe Victor Sullivan (Mark Wahlberg), hogy beszervezze Magellán rég elveszett kincsének megtalálásába, amit egykoron Drake a bátyjával szeretett volna véghezvinni, csak a tesó időközben eltűnt. Nathan egy kisebb közjáték után csatlakozik Sullivanhez, hogy együttes erővel találják meg az értékes, elveszett kincset, miközben más szerencsevadászok is a rég eltűnt arany nyomába erednek. Így hát elkezdődik a világon átívelő kincsvadászat Magellán aranya után, amit végül csak egyvalaki találhat meg.

Az Uncharted sztorija nem árul zsákbamacskát, pontosan azt nyújtja, amit elvárhatunk egy hasonló kaliberű filmtől: izgalmas, ám kiszámítható kalandot. Nagyon igaz a mondás, hogy zsánertől függetlenül minden filmnek jót tesz, ha kicsit meg tudja lepni a nézőjét. Azonban az Uncharted készítői nem tartották ezt fontosnak, megmaradtak a jól bejáratott alapoknál. Olyan az egész film, mint mikor a pedáns tanuló bemagolja a kiadott leckét és szóról szóra visszamondja azt. Csak közben hiányzik az egészből az egyediség, a kreativitás. A film fordulatai előre kitalálhatóak, a történeti elemeit már ezerszer láttuk máshol. Szóval pont, ami a játékokat kiemelte a középszerűségből: az egyedi hangulat, a kreatív akciók, valamint a zseniális karakterek hiányoznak a mostani adaptációból. Persze ezek ellenére is képes szórakoztatni a nézőjét, a karakterei közti interakciók kellően humorosak, miközben a kincsvadászata megkapóan grandiózus. Ráadásul jó pont, hogy a film képes a saját lábán is megállni, nem kell a játékok ismerete a sztori megértéséhez. Számomra ez hatalmas pozitívum.

Ha már fentebb szóba kerültek a karakterek: A film legnagyobb negatívuma viszont pont a főszereplőjét alakító Tom Holland, aki képtelen levetkőzni kisfiús kisugárzását és személyiségét. Nathan Drake elviekben egy csibész, nagyszájú, nőcsábász kincsvadász, aki a gyerekkori traumája végett képtelen megnyílni mások előtt, és a macsó attitűdjével leplezi érzelmesebb oldalát. Ezzel szemben Holland Drake-je inkább szentimentalista, mintsem vagány kincsvadász, aki, ha megrúg egy zsoldost, akkor elnézést kér az illetőtől, hogy „bocsi véletlen volt!”. Nem egyszer volt olyan érzésem, hogy Peter Parker karakterét látom a vásznon, Nathan Drake helyett. Pedig Holland tényleg igyekezett, hogy hitelesen alakítsa a karaktert, kellően kigyúrta magát a szerephez és próbált megfelelni az elvárásoknak. Csakhogy az összképet ez a kisfiús kisugárzás rendre elrontja. Véleményem szerint lassan újra kellene definiálnia a karrierjét, ugyanis, ha megmarad ennél a szintnél, hamar a felejtés homályába vész.

Hollanddel szemben Mark Wahlberg Victor Sullivanja kellemes meglepetés volt számomra. Wahlberg tökéletesen hozta az „anyját is képes lenne eladni” veterán zsivány karakterét, aki amolyan mentor szerepet tölt be Drake életében. Bár Holland alakítása számomra nem volt meggyőző, azt mindenképpen elismerem, hogy az idősebb színésztársaival lévő interakciói zseniálisak, a köztük lévő kémia is működik. A verbális adok-kapokjaik pedig rendre betalálnak.

Míg a színészek közti párbeszédek szórakoztatóra sikeredtek, addig a film akciójelenetei kimondottan unalmasan és sótlanul lettek tálalva. Egyedül a film végén látható nagy leszámolás lett ötletes és izgalmas. A többi esetben a készítők megelégedtek a középszerűséggel.

A Sony stúdió legújabb alkotása az Uncharted nem lett felejthetetlen vagy kiemelkedő kalandfilm, ám kellően szórakoztató és grandiózus. Akik egy több országon átívelő, szokványos kalandra vágynak azoknak tökéletes választás lesz a Tom Holland nevével fémjelzett film. Akik azonban valamilyen újra, netán meglepőre vágynak, azok valószínűleg csalódni fognak ebben kalandban.

Képek: TMDb