Cukiság, semmi több – KATONADOLOG (2022) kritka

Premier kritikák | 2022-03-13 | Juhász Péter

Mióta világ a világ, a kutya az ember hűséges társa. Ha kell, szeret, ha kell, megvéd, akár vigaszt is nyújt. Kutya és ember barátsága ősidők óta fontos részét képezi életünknek. Nem véletlen kerül elő a téma a film világában sem. Elég a Beethovenre, az Egyik kopó, másik ebre, vagy a Kutyám, Jerry Lee című klasszikusokra gondolnunk.

Kutyus és ember barátsága úgy látszik, 2022-ben is foglalkoztatja a filmeseket, így történhetett, hogy a táncosból akciósztárrá avanzsáló Channing Tatum is kapott maga mellé egy blökit, akivel kalandos útra indulnak a Katonadolog című moziban.

Az amerikai hadsereg Rangerének, Jackson Briggs-nek lesz a feladata, hogy Lulut, a katonai szolgálati kutyát a Washington-i Lewis-McChord egyesített bázisról az arizonai Nogalesbe vigye a Csendes-óceán partján, hogy időben részt vehessen gazdája temetésén.

Reid Carolin és a Magic Mike XXL sztárja, Tatum közös rendezése jól bevált séma mentén építkezik. Adott egy kiégett, sérült veterán (Tatum), akinek minden vágya visszakerülni a seregbe, teljesíteni az amerikai büszkeség elsődleges feltételét, védeni mind felett a hazát. Természetesen korábbi felettese nem engedhet az állandó könyörgésnek, hiába próbálja rendre meggyőzni egykori hűséges katonája. Amikor aztán nem várt feladattal kerül szembe, rögtön kapóra jön a szebb napokat is látott bajtárs. Briggs és Lulu első látásra tűz és víz, mint volt anno Jerry Lee és Dooley is.

Az ex-katona és az ex-katonai blöki így nem csoda, ha csak nagy nehézségek árán jut el a kölcsönös szimpátia alsó lépcsőfokára. A Katonadolog című film pedig ezt az alig használt metódust igyekszik kiaknázni, több-kevesebb sikerrel.

Kezdjük ott, hogy a főcím teljesen más képet fest a történetről, mint, amit majd kapunk, és ez az anomália végig jelen lesz a film során. A drámai felütést ugyanis egy laposabb vígjáték elemei követik, amiben Tatum és a kutyus igyekeznek menteni a menthetőt. A probléma mindösszesen annyi, hogy a sztori finoman szólva lagymatag, a cselekmény olyan szituációkat tartalmaz, melyeket egyszerűen képtelenség hova tenni.

Megértem a drámai alapot, a kiégett katona és a zavarodott, magára maradt blöki lélektani kálváriáját, de nagyon úgy fest, hogy az alkotók nem egészen tudták, merre is vigyék tovább a fonalat. Az első fél óra hozza az elvártakat: a kutyus kiállhatatlan, új gazdi idegbeteg emiatt, és ezek az ismerős mozzanatok remekül működnek. Amikor aztán belép a képbe egy váratlan fordulat, a film meginog, mert nem tudja eldönteni; komolyabb hangvételű legyen, vagy mókásabb irányt vegyen. Ez a billegés innentől kezdve állandósul, és a Katonadolog szép lassan elveszíti nézőit. Egyszerűen azért, mert nincs meg benne az egyensúly, ami komoly probléma egy film élvezhetőségénél.

Míg James Belushi és Jerry Lee fokozatosan építette fel érzelmi kapcsolatát, és jutott el a bajtárs szintjéig, addig Lulu és Tatum története folyton megakad, sablonos megoldások lazán egymás mögé pakolva elképzelés mentén próbál kerek egészet alkotni.

Sajnos, ez a fajta metódus képtelen érdemben működni. Az alkotók olyan, hol vidám, blőd és vicces mozzanatokat pakoltak komolyabbnak szánt pillanatok mögé, aminek köszönhetően a néző nem tud azonosulni a szituációkkal. Van olyan jelenet, amit egy ötéves sem tudna komolyan venni, és akad olyan szál is, ami a legkomolyabb drámákat kedvelőt is megérinti. Ezek azonban megosztják a közönséget. Nincs meg az a lazaság, ami akár Jerry Lee, akár Hooch kalandjait fogyasztóbaráttá tette.

A Katonadolog túl sokat akar, de közben többször megakad, elképzelhetetlen szituációkat teremt, és végül ebbe bukik bele.

Olyan az egész, mintha nem tudták volna az alkotók eldönteni, mit is akarnak pontosan. Tatum sajnos nem annyira jó színész, hogy elvigye a hátán a filmet, Lulu kutyus pedig olyan karaktert kapott, ami nagyon szűkre szabottan biztosítja csak fejlődését a vásznon.

Túl sok a töltelék rész, telnek s múlnak a percek, de sokkal előrébb nem jutunk. Különös alakok és különleges szituációk érkeznek, melyeket átlagemberként a való életben el nem tudnék képzelni. Ami a Jerry Lee moziban remekül működött, az itt nem tud érvényesülni, mivel érezhetően másnak akarja magát beállítani az alapsztori, de képtelenség nem észrevenni, miből is merít.

A Katonadolog az a film, mely okoz néhány kellemes percet nézőjének, de sem a főszereplő karaktere, sem a kutyus nem elegendő a tökéletes szórakozáshoz. Kicsit másképp elmesélve kevésbé lett volna izzadságszagú, és erőltetett. Így azonban idővel ellaposodik az egész, és mint azt tudjuk; lyukas gumival a kerékpár sem halad előre. A Katonadolog is kifullad a végére. Annyi azért van benne, hogy egy álmos délutánt elüssünk vele, de egészen biztosan nem lesz emlékezetes.

Képek: TMDb