Sorozatajánló - BARBÁROK 2. évad (2022) kritika

Premier kritikák | 2022-11-06 | Sós Áron Árpád

Két évvel ezelőtt jelent meg a Netflix ókorban játszódó sorozata, a Barbárok. A német részleg történelmi témájú produkciójának középpontjában a Teutoburg-i csata állt. Ez az ütközet mai napig mint az egyik leghírhedtebb van számontartva (a katonai akadémiákon még ma is tanítják), a németek számára pedig a teutoburgi diadal olyan, mint számunkra a nándorfehérvári. A készítők pedig ehhez mérten adaptálták az egész sztorit.

Az előző évad ott ért véget, hogy Varus, a római seregek parancsnoka belesétált nevelt fia, Arminius csapdájába, aminek következtében Róma három légiója odaveszett, Varus pedig öngyilkosságot követett el. Szerencsétlen Augustus császár pedig a vereséget követően álmatlanul forgolódott az ágyában, néha pedig azt üvöltözte az éjszakába, hogy Varus, add vissza a légióimat! Hannibal óta nem mértek ekkora csapást a római seregekre az idegen népek. Ez alapjaiban rengette meg a Római Birodalom tekintélyét, hiszen ez idáig a hadseregét legyőzhetetlennek hitték. A második évad egy évvel a Teutoburg-i csata után játszódik, Augustus nem törődött bele a vereségbe és újabb római csapatokat küld a germán határokra. A seregek élén Tiberius parancsnok és fia, Germanicus állnak, akiknek a célja, megtorolják a gyalázatos vereséget és a germán törzseket a Birodalomhoz csatolni. Közben Arminius próbálja újra összegyűjteni a germán törzseket és a királyukká válni, hogy ezáltal visszaverjék ismételten a római légiókat. Csakhogy megjelennek a színen a markomannok, mégpedig Marboddal az élen, aki szintén Rómában nevelkedett, ám ő nem háborúzni akar a rómaiakkal, hanem szövetkezni, így a germánokat is erre kezdi bíztatni. Eközben Arminius öccse és fia is feltűnnek a színen, hogy elfogják áruló rokonukat.

Nem kertelek, a második évad felépítése egy az egyben megegyezik az előzőjével. Konkrétan ugyanazok a fordulatok játszódnak le, mint két évvel ezelőtt, csak most több árulás, több kavarás megy a háttérben. Megint előkerültek a bántóan klisés megoldások, mint az előző évad esetében. Gondolok itt az olyan húzásokra: meghalt a karakter, de aztán mégsem, vagy nem megyek harcolni, de végül mégis. Miközben a mostani szezon is egy nagy csatával ér véget, bár ezúttal a sztori vége nem kerek egész, hanem a készítők a cliffhangeres megoldást választották. Mondjuk nekem az egész évad olyan félbehagyottnak érződött, mintha egy szezon első felét láttam volna csak. Remélhetőleg hamar jön a folytatás.

A karakterek szempontjából felemásra sikerült az évad. A régiek közül ismételten csak Arminius lett érdekes. A többiek megint egysíkúak és kiszámíthatóak lettek. Ellenben az újabb szereplők meglepően működőképesek, illetve többrétűek.

Marbod, a markomannok vezetője például szöges ellentéte Arminiusnak. Ő Róma barátságát keresi és nem hisz a sikeres háborúban. Tiberius és a fia közötti kapcsolat pedig nagyon érdekes lett: előbbi a császári pozícióra áhítozik, amire minden esélye megvan (Rómában sokáig nem apáról fiúra szállt a cím, hanem a császár a legrátermettebb személyt jelölte ki utódjául, akit örökbe fogadott a kinevezés után.), hiszen kiváló stratéga és politikus. A fia, Germanicus ezzel szemben túlságosan is forrófejű és hirtelen haragú. Emiatt pedig sokszor összetűzésbe keveredik az apjával. Flavius, Arminius öccse pedig próbálja lemosni a családjukról az árulás foltját, miközben Róma, ahol tud belerúg egyet, de ő ennek ellenére kitart a Birodalom mellett. A karakterek közötti kapcsolatok és dinamikák legjobban az új szereplők között működnek, miközben a régiek jó része csak egy helyben toporog. Ez akkor változik meg, ha egy újjal kerülnek interakcióba, olyankor teljesen kicserélődnek, ami azt hozza magával, hogy már érdekelni kezd a személyiségük és sorsuk. Mondjuk azt nem értem, miért kell ehhez egy rakat új színész és miért nem lehet az első évad karaktereit önmagukban is érdekessé tenni.

Egy történelmi témájú sorozatnál mindenképpen beszélni kell az ún. történelmi hűségről. Ebből a szempontból a készítők ismételten jól vizsgáztak, ugyanis látványosan nem írták át történelmi tényeket, csak amennyire azt a dramaturgia feltétlenül megköveteli egy élőszereplős sorozatnál. A rómaiak tényleg visszatértek a vereségük után, hogy megbosszulják azt, miközben Arminius próbálja egyesíteni a törzseket. A markomanok is bezavartak a valóságban, szóval a sorozat nem rondít bele a történelemkönyvek lapjaiba. A készítők külön odafigyeltek arra, ha fekete színész tűnik fel a képernyőn, akkor kiderüljön róla, hogy Afrikából származik. A férfiak közötti bensőségesebb kapcsolat se öncélú, mivel Rómában ez egy elfogadott dolog volt, csak a házasságot nem engedték. Emiatt pedig sok esetben kihasználtak a római szenátorok és hadvezérek a saját nemükhöz való vonzódást, hogy a politikai céljaikat könnyben elérjék.

A sorozat látványára ismét nem lehet panaszunk. Minden kellően grandiózus, miközben a rómaiak páncélja még mindig menő. Amikor pedig egy karakter suhint a kardjával, az tényleg úgy fest, mintha egy súlyos fegyverrel támadna az ellenfelére, nem pedig egy gumibottal. Rég láttam ennyire valósághű koreográfiát, mint itt.

Összeségében a Barbárok második évad ugyanolyan korrekt alkotás, mint az előző. Se nem jobb, se nem rosszabb nála. Ami egy kicsit szomorúsággal tölt el, hiszen az alkotói megelégedtek azzal a szinttel, és nem tartották fontosnak felülmúlni azt, vagy kijavítani annak hibáit.

Akik egy látványos történelmi kalandra vágynak, pár érdekes karakterrel, nekik tökéletes választás lesz a Barbárok második évada. Akik viszont nem annyira szeretik, ha egy sorozat sok klisével dolgozik és a karakterei egy része egysíkú és sótlan, azok inkább kerüljék el messzire a Germán erdőket.