A háttérhatalom mindennapjai – KONSPIRÁCIÓS KORPORÁCIÓ 2. rész (2022) kritika

Premier kritikák | 2022-11-23 | Molnár Roland

A Rejtélyek városkája alkotói a tavalyi évben meglepetésünkre berobbantak a Netflix berkeibe egy inkább a felnőtt réteget megcélzó animációs sorozattal, a Konspirációs korporációval. Az első évadban megismerhettük a koncepciót, de mivel nem írtunk róla, így röviden összefoglalnám spoilermentesen az alapötletet.

Az alkotásunk egyfajta munkahelyi sitcom, mint a The Office és társai, azonban itt annyit csavarnak a felütésen, hogy az egész világot egy árnyéktanácsnak nevezett szervezet irányítja, ebben az Cognito Inc. cég segít nekik, ahol főszereplőnk, Reagen dolgozik. A műsor megértéséhez illik tudni, hogy itt minden összeesküvés elmélet, valódi. A legújabb évad ott veszi fel a fonalat, ahol az előző abbamaradt. Reagen álmai romokban, miután apja becsapta, és elhappolta tőle az Cognito Inc. vezérigazgatói székét. Miközben barátai, Brent, a mindig jókedvű és barátságos segéd, Magic Myco, az obszcén beszélő gomba, Glenn a félig delfin ember katonai tábornok, Andre, a drogfüggő vegyész, illetve Gigi, a közösségi média manipulátor mind visszatérnek a legújabb felvonásban, emellett apja, Randy is.

A mostani szezon sokkal egyenletesebb, és több manapság felkapott geget lovagol meg, ámbár egyik hátulütője is ebben rejlik, ugyanis a készítők specifikusan a saját közegükből merítettek ihletett a vicces, azonban aktuális társadalmi problémákból. Újfent azt a metódust alkalmazták, hogy nyolc részben elsősorban a karaktereink külön történetére, érzelmeire, illetve viszontagságaira húzzák fel az adott epizódok történetét, de mikor véglegesen a lezárásra kanyarodnánk, újból bedobnak a múltat magyarázó szálakat, amik megbolygatják az eseménysorozatot, ezzel létrehozva a harmadik szezont felvezető cselekményének alapját.

JR visszahozatalát kicsit elpazaroltnak éreztem, nekem az utolsó előtti részben kilógott a pálfordulásából visszatáncoló karaktere. A legjobb momentuma a mostani évadnak egyértelműen Ron és Reagen jelenetei, amit szívszorítóan, de szépen keretbe foglaltak. Az árnyéktanács árnyalása – értitek, na mindegy is – nagyon tetszett, az úgy feltette arra a bizonyos tortára a cseresznyét.

A magyar szinkront se feledjük el, ami hatalmas pluszt tudott hozzáadni az élményhez. Az alkotók szépen vitték tovább az előző szezon jobb elemeit, ami ott működött, az itt is fog. Akik eddig odavoltak a produkció néha túltolt kretén humoráért, azok most sem fognak csalódni. Ugyanakkor felmerült benne egy olyan kérdés, amire nem most fogunk választ kapni, hanem majd csak évek múltán. A gegeket megteremtő források vajon időtállóak, tudnak-e maradni hosszútávon? De mi a helyzet azon nézőkkel, akik nincsenek tisztában a forgatókönyvírók által használt szatirikus elemekkel, a bemutatott amerikai társadalmat pellengérre állító témákkal vagy internetes álhírekkel, azok találnak-e kapaszkodót, emellett szórakozási formát a szériában? Ugyanis a Rejtélyek városkája ebből a szempontból tud majd időtállóbb lenni a maga által létrehozott világában, ahol könnyen értelmezhető a néző számára, így téve a poénok forrását könnyebben befogadhatóvá.

A Konspirációs korporációk második őrült kalandja is egy emlékezetes, mókás, olykor fanyaran aktuális műsor lett, ami emellett tud érzelmes és érdekes lenni. Noha így is lehet még benne találni kivetnivalót, ám sokkalta összeszedettebb, mint elődje. Mindenesetre én várom a harmadik típusú találkozást a következő fejezettel, addig is nyugodtan tegyetek eme sorozattal egy próbát.