Sorozatajánló! - RICK ÉS MORTY 6. évad (2022) kritika

Premier kritikák | 2022-12-13 | Gulyás Dominik

„Most nézd meg Morty, hogy mit csináltál! Elindítottál egy láncreakciós folyamatot, ami a föld összes lakóját, arra kényszeríti, hogy minden évben végig kövesse a kalandjainkat a kis képernyőn. És nem, nem a televízióra gondolok Morty. Laptopokra, mobiltelefonokra, terhességi tesztekre. Ez tudod mit jelent Morty? Hogy több értelmetlen nonszensz hülyeséget kell kitalálnunk, hogy zabolázni tudjuk az emberek kedélyállapotát. Ha ezt nem tesszük meg, akkor tudod, mi lenne? Világháború, apokalipszis, energiaválság és még Will Smith is visszatérne az Oscar gálára. Mindez miattad Morty, mert nem voltál képes kordában tartani a kis tinédzser farkadat. Most már csak egy dolgot tehetünk. Dimenziót váltunk, ahol nem ismernek minket és ott elölről kezdünk mindent. Új élet vár ránk, Morty! Mindez nekem köszönhetően, mert én egy kibaszott zseni vagyok, te pedig egy szánalmas pöcs. Rick és Morty újra lecsap! Rick és Morty 6. évad gyereke! Rick és Morty visszatér!”

Bár a fentebb lévő helyzet nem történt meg egyik évadban sem (legalább is a mi dimenziónkban nem), de a hasonló marhaságok miatt kedveltem meg az őrült alkoholista feltaláló és kissebségi komplexusos unokájának, interdimenzionális kalandjait. A sorozat két szellemi atyja Dan Harmon és Justin Roiland fittyet hányva a dramaturgiai szabályokra egy olyan sorozatot alkottak meg, aminek semmi sem szabhat határt, csak az emberi képzelet. Rick és Morty kalandjai azért lehet a mai napig népszerű az emberek körében, mert a kötelező sitcomos sallangokat félredobva mindig képesek egyediek és kreatívak maradni. Ráadásul bármennyire is szegényesnek tűnik a karakterdizájn, olyan vad és elképzelhetetlen ötleteket valósítanak meg (lásd Uborka Rick, vagy a Savtartály epizód), amik kiszámíthatatlanok, de emiatt működnek. Ez a friss mentalitás az, ami miatt 4 évadon keresztül a Rick és Morty egy üde színfoltja a modern televíziózás történelmének. Aztán jött az 5. évad, ami után, mintha az alkotók és a közönség lelkesedése is alább hagyott volna. Sok volt már az önismétlés, a nonszensz történetszálak (amik sehova sem futottak ki) és egyre több lett az öncélú alpáriságból (vérfertőzött űrbaba). Azonban a finálé megint csak olyan lehetőségeket adott, amik egy új szintre emelheti a sorozatot, miközben megtartja korábbi színvonalát is. Nos, hogy a 6. évadra éltek ezzel az alkotók, azt mindjárt meglátjuk.

SPOILER AZ ELŐZŐ ÉVADBÓL!
Miután gonosz Morty az összes portálvető folyadékot elhasználta és elpusztította a Rickék citadelláját a C137-es nagyapa és unokája az űrben keringve visszajutnak a földre és próbálnak megbirkózni a helyzettel, hogy most már nem tudnak, csak úgy bárhová utazni. Közben egy új ellenség is felfedi magáról a leplet, aki személyesen kötődik kedvenc, pszichopata tudósunkhoz. Röviden tömören itt vesszük fel a fonalat és az alkotók jó szokásukhoz híven, megint csak olyan kalandokat írtak, amik bátran szembe merik köpni a politikai korrektséget, a rajongókat, sőt néha még saját magukat is (az a dinoszauruszos epizód bátor, de egyben botor lépés is volt). 

Ami elmondható erről az évadról, hogy az animátorok, még mindig remek munkát végeznek. Olyan akciószekvenciákat alkotnak meg egy epizód alatt, hogy azt egy Marvel szuperprodukció megirigyelné. Ehhez pedig ugyanaz a kreativitás társul, amiket már megszokhattunk az előző évadokban. És megint csak azok lettek a legszórakoztatóbb epizódok, amik mernek elborultak lenni. Mint például az a rész, amiben egy meta univerzumban vannak és minden kitalált hős egy forgatókönyvírói húzásról van elnevezve (Flashback Kapitány, Csavarember, stb.), vagy mikor Mortynak meg kell akadályoznia a naprendszer királyságainak háborúját. Ezek az epizódok nemcsak ötlet szinten működnek, de közben sokszor ki is röhögi a rajongókat (akik még mindig a régivágású kalandokat várják vissza), a hírességeket (és a teljes Oscar ceremóniát), illetve a politikai elitet (az elnökkel újra meggyűlik a bajuk). De mellette még komplett franchiseok is megkapják a magukét, mint a Star Wars vagy a Jurassic Park. Ráadásul egy epizód erejéig maga Dan Harmon (a sorozat fő írója) is megjelenik egy kiégett, reményvesztett forgatókönyvíró szerepében.

A Rick és Morty még mindig egy bátor sorozat, ami mer teljesen más irányt venni, viszont ez a zabolátlanság okozza a vesztét is. Már az előző évadnak is volt egy „hit and miss” jellege (egyszer betalál, máskor meg nem), ami inkább volt „miss”, mint „hit”. És ez ugyanúgy maradt ebben az évadban is. Az első felére megint csak előkerülnek az alpári baromságok (szexelő Beth ikrek, Jerry „közösülése” a saját anyjával), amik sajnos már inkább tűnnek öncélúnak, mint okosnak. És sajnos azt is ki kell emelnem, hogy most már a sorozat eljutott egy olyan pontra, ahol már elengedhetetlen, hogy a karakterek fejlődjenek valamerre, máskülönben már csak önmaguk árnyékai lesznek. És ezért is örültem az 5. évad végén lévő fordulatnak, amik újabb lehetőséget adtak az alkotók kezébe. Ők pedig ezt azzal háláltak meg, hogy azt a bizonyos szituációt fél perc alatt lerendezték és minden maradt a régiben. Talán még Morty karaktere az, aki az évadok során kezdett fejlődni (most már nem az a szerencsétlen kölyök, akit bárki kihasználhat), de Rick továbbra is egy egocentrikus, bunkó maradt, ami az ő hátterét tekintve érthető, csak hat év után ez már fárasztó. Még a Smith család többi tagja is kapott egy karakterívet. Főleg Jerry (aki végre ki mert állni a lányát szidalmazó „pisaember” ellen) és Beth (aki megtanulta elfogadni önmagát saját magán keresztül). Ők ketten megkapták a maguk kis epizódjait, ami miatt tudom azt mondani, hogy ebben az évadban vannak előrelépések. De a nagyrésze még mindig abból él, amiket már láttunk régebben, jobb kivitelezésben (amikor még a karakterek jellemben is azon a szinten voltak).

Összeségében a Rick és Morty új évada megint csak vegyes érzéseket fog táplálni a rajongókban. Még mindig kreatív, még mindig bátor, de ha továbbra is önismétlésbe bocsátkozik és kohézió nélkül ontják magukból a tétnélküli epizódokat, akkor egy idő után el fogják veszíteni a motivációjukat. Mert, ha már az alkotó is tehernek fogja fel a saját alkotását, akkor meg kell tanulnia azt elengedni. Még ha ez nehéz is.

Képek: TMDb