Bőséges ünnepi süteményestál – A KARÁCSONY SZELLEMÉBEN (2022) kritika

Premier kritikák | 2022-12-25 | Juhász Péter

Itt van az év legragyogóbb, legmeghittebb időszaka, mindenki kedvenc ünnepe. Karácsonykor nem csupán a távoli családtagok gyűlnek össze, hanem összeforr szív és lélek is, a fény időszakában a szereteté a főszerep. Nem véletlenül vágyunk ilyenkor békés együttlétre, felemelő és könnyed szórakozásra. A karácsonyi mozizás ideális időtöltés lehet, tucatnyi mozgóképes alkotás várja ilyenkor a nagyérdeműt. De, hogy nem csak a megszokott, ezerszer látott darabok kapjanak helyet a fa alatt, érdemes kicsit körülnézni, milyen egyéb filmek kacsingatnak ránk a díszek közül. Én így találtam rá Will Ferrell és Ryan Reynolds közös darabjára; A karácsony szellemében című musicalre. A 2022-es amerikai karácsonyi zenés vígjáték Sean Anders rendezése, és Charles Dickens 1843-as Karácsonyi ének című klasszikus novellájának modern újragondolása, és az időközben elkészült adaptációk bátor szatírája. A filmben Will Ferrell alakítja a jelen karácsonyának szellemét, aki közel a nyugdíjazáshoz, nagyon várja már, hogy végre visszatérhessen a Földre. Tucatnyi átnevelés után, szellemléte legnehezebb feladatát kapja, egy bizonyos Clint Briggs nevű "menthetetlen" férfi (Reynolds) képében, aki végül akaratlan segít neki feldolgozni saját múltját.

A karácsonyi mozi november 18-án debütált az Apple TV+-on, pozitív kritikákat kapott, dicsérték Ferrell és Reynolds alakítását, de kritizálták, hogy története nem fejlődött a novella korábbi adaptációihoz képest. Ezzel szeretnék én most elsősorban vitatkozni. Számomra már az is döbbenetes, hogy Ferrell és Reynolds dalra fakadt, illetve táncra perdült, és ezáltal az év egyik legkellemesebb mozgóképes meglepetését hozták el az ünnepi menü mellé. Nem mintha különösebb bajom lenne a két színésszel, hiszen mindkettejük életművében találok magamnak szemrevaló produkciókat. Ferrell nevéhez fűződik a sok remek vígjáték mellett a Felforgatókönyv című csoda, Ryan Reynolds pedig sablon akcióhős darabjai közé azért már beszúrt olyan címeket is, mint az Élve eltemetve vagy a Free Guy.

A karácsony szellemében készült mókázásuk számomra pontosan azt hozta, amit vártam, és egy kicsivel talán még többet is adott, ami nem feltétlen kellett volna. Az alapfelállás ismerős, hiszen Dickens klasszikusát ezerféleképp láttuk már az elmúlt évtizedek során. Volt animációs feldolgozása, Bill Murray is levette már a polcról, és készült nem egy olyan darab, ami érdemben idézte meg az eredeti világát. Ennek értelmében kíváncsian vártam, ugyan mit lehet még kipréselni ebből az egészből, s lőn hatalmas(ra nőtt) meglepetés.

Sean Anders, a Megjött apuci filmek rendezője fogta két színészét, és bedobta a musicalek világába, ahol bizony bármi megtörténhet, és általában meg is történik. Így lehetséges, hogy a jól ismert történet kapott egy-két újabb réteget, amivel sokkal szórakoztatóbb, és egyben kissé nyögvenyelős is lett a végeredmény. Ez a kettősség jellemzi végig a filmet, mert hibátlan táncos-zenés pillanatok mellé azért jócskán becsúsznak laposabb részek, amivel a bő 2 órás produkció olybá hat, mint karácsonyi ebéd után a bőséges bejgli tál látványa. Kissé megfekszi gyomrunkat.

A szerencse az, hogy a két főszereplő végig brillírozik, Ferrell a tőle megszokott módon mókázik, Reynolds táncait látva pedig az is felderül, akit esetleg álomközeli állapotba ringatott a halászlé és a töltött káposzta. Ha nem akartak volna ennyi mindent belepréselni, akkor az A karácsony szellemében lehetne egy hibátlan produkció, így azonban kissé nehézkesre sikeredett, ami azért nagy kár, mert legjobb mozzanataival egy valóban érdemes alkotást kapunk, ami remekül utalgat vissza a korábbi feldolgozásokra, azoknak legjobb pillanataira, de közben saját súlya nyomja lassan agyon.

Hiába a remek koreográfiák, a kiváló dalok, a sokszor lenyűgöző látvány, az érzelmesre vett és valóban bölcs gondolatokat sugalló háttértörténet, ha a túlságosan bő lére eresztett, ünnepi mókázás ennél is több lehetett volna. Az alkotóknak csupán egyetlen dolgot kellett volna szem előtt tartaniuk; a kevesebb néha több, és ha ennek jegyében képesek visszafogni magukat, bátrabban nyesnek a végeredményből, most teljesen elégedett lennék. 

Mégis ajánlom ezt a filmet, nem csupán azért, mert éppen aktuális, és ’muszáj’ efféle darabokat néznie a családnak a meghitt ünnepi időszak közepette, hanem azért, mert tényleg képes meglepni nézőjét, ami azért valljuk be; nagy szó, főleg egy tucatszor lerágott csont sztori esetében. Így, ha még nem unjátok a forralt bor narancsos-vaníliás ízét, a különféle sütemények töménységét, és elbírtok még egy kis negédes csöpögést a valóban mókás történések mellé, akkor bátran vessétek bele magatokat ebbe az ízig-vérig karácsonyi darabba, mely ráadásul piszkosul pofátlan is időnként, ami a legszerethetőbb plusz ebben a gigantikus szaloncukorban. Boldog karácsonyt!

Képek: TMDb