Táncba hív az élete – I WANNA DANCE WITH SOMEBODY – A WHITNEY HOUSTON-FILM (2022) kritika

Premier kritikák | 2022-12-28 | Lubianker Dávid

A zenés életrajzi filmek kortárs népszerűségét újabb és újabb legendás előadókról szóló produkciók gazdagítják. A műfaj és a (pop)zene rajongói ezúttal Whitney Huston életébe tekinthetnek be egy átfogó, nagyívű portréfilm keretei között. Az I Wanna Dance with Somebody - A Whitney Houston-film bevett formulákból építkező klisé-története azonban a sztár mögötti ember személyes drámája helyett csupán közönségkedvenc karrierállomásokat sorol.

A Whitney Huston halálának tizedik évfordulóján megjelenő életrajzi alkotás cselekménye jobbára egy - igényesen kivitelezett, de kizárólag időrendbe szervezett érdekességeket és adalék háttérinformációkat taglaló - wikipédia szócikkre emlékeztet. A szigorú szülők ellen lázadó tehetséges tinédzserlányból egycsapásra felfedezett, sikeres sztárrá váló Huston életútja olyan szokásos karakterekkel van kikövezve, mint a sikkasztó menedzser, a rosszhatású, csalfa férj, az elhanyagolt, mégis őszintén támogató legjobb barát vagy éppen az érzéseit nehezen kimutató, szerető anya. Mellettük pedig a popsztárok számára látszólag elkerülhetetlen kreatív és magánéleti válság, a hirtelen jött siker káros hatása, a média és a közvélemény kiszámíthatatlansága, valamint a kábítószerek okozta gondok problémái kerülnek előtérbe.

Az I Wanna Dance with Somebody – A Whitney Huston-film címszereplőjéhez hasonlóan a minél szélesebb közönség számára elfogadott, konzervatív értékeket igyekszik képviselni. Még akkor is, ha ezzel saját identitását kénytelen háttérbe szorítani. Whitney Huston többször hangsúlyozza a film során, hogy kizárólag énekelni szeretne, nem vágyik magasztos megmozdulásokra. Ezzel összhangban a népszerű életrajzi mozik trendjeit szorosan követő alkotás sem bocsátkozik aprólékos, intim jellemábrázolásba vagy az életutat formáló társadalmi jelenségek alapos boncolgatásába. A készítők a nagyratörő megfejtések és tanulságok levonása helyett egy önfeledten szórakoztató filmélménnyel idézik meg az egykori énekesnő emlékét.

Noha számos izgalmas téma kerül szóba a cselekmény során – a szexuális és faji normák elvárásaitól a hírnévvel járó különböző lelki nehézségekig – a terjedelmes játékidő leginkább az ismert slágerek történetbe illesztett aláfestésére koncentrál. A Whitney Huston eredeti előadásában felcsendülő dalok áthallásai ráadásul többet mondanak el az énekesnő valós természetéről, mint a köréjük épített sablonnarratíva. Az I Wanna Dance with Somebody konvencionális megvalósítása az életrajzokra szakosodott forgatókönyvíró, Anthony McCarten (A mindenség elmélete, A legsötétebb óra, A két pápa, Bohém rapszódia) korábbi Freddie Mercury filmjének főbb fordulatait ismétli. Whitney Huston pop(zenei)-stílusával ugyanakkor autentikusabb összhangban állnak a túlcsorduló érzelmeket hangsúlyozó melodramatikus jelenetek.

A film főbb alkotói között ráadásul számos fekete, női szakemberrel találkozhatunk, akik téma iránti elkötelezettsége átütő erővel csábítja táncra a nézőket Whitney Huston szerethető ikonjával. Többek között Daysha Broadway (A negyvenéves változat) vágó, Chanda Dancy (Devotion) zeneszerző, Charlese Antoinette Jones (Júdás és a Fekete Messiás) jelmeztervező, valamint Kasi Lemmons (Harriet - Szabadság vagy halál) rendező és Naomi Ackie (Star Wars: Skywalker kora) főszereplő gondoskodnak Whitney Huston életének, ha nem is objektív alapossággal feltárt, de önzetlen lelkesedéssel vászonra álmodott részleteiről.

6/10

Képek: TMDb