Trónok harca paródia - ARANYBULLA (2022) 1. évad kritika

Premier kritikák | 2023-01-01 | Sós Áron Árpád

Volt idő, mikor a magyar filmgyártás ontotta magából a történelmi témájú alkotásokat: Egri csillagok, A kőszívű ember fia, A Tenkes kapitánya, stb. Majd a rendszerváltás környékén ez a vonala elsikkadt a hazai filmiparnak, egészen Koltay Gáborig, aki leforgatta a Honfoglalást, majd a Sacra Coronát. Persze jobban jártunk volna, ha egyikre sem kerül sor, mivel olyannyira borzalmasak lettek végeredményben, hogy be is tettek a hasonló témájú filmeknek egy jó időre. Az elmúlt években azért néha előrukkoltak a filmesek egy-egy történelmi filmmel (Kincsem, Saul fia), de a zsáner nem igazán támadt fel. Ám most úgy tűnik, Főnix madárként éled újra hamvaiból, köszönhetően a Káel Csaba által vezetett Nemzeti Filmintézetnek, ami megannyi kosztümös történelmi alkotás támogatásába fogott. Jönni fog a Most vagy soha!, ami a 48-as forradalom kezdetéről fog szólni, készül a 1242: A Nyugat kapujában, ami a muhi csata utáni eseményeket mutatja be. Továbbá nemzetközi koprodukcióban készül egy nagyszabású sorozat Hunyadi János életéről, Bán Mór regényei alapján. Az alkotás a Rise of the Raven címet kapta, de volt már egy animációs filmünk a Pozsonyi csatáról, amit jobb lenne elfelejteni. Most pedig megérkezett a hatrészes Aranybulla című sorozat, amit a marketingben úgy reklámoztak be, hogy a magyar Trónok harca! De vajon tényleg azt is kaptuk?

A produkció középpontjában II. András uralkodása áll, illetve az idén (mire a cikk kikerül már tavaly) 800 éves Aranybulla. A sztori András fiatalkorától mutatja be az eseményeket, egészen az uralkodásának végéig. Ha valaki ismeri a Bánk bánt, akkor nem fog azon sem meglepődni, hogy Gertrúd megölése (aki a király felesége volt) is szerepel a sorozatban. Meg a fentebb már említett Aranybulla kiadása, ami egyfajta kompromisszum volt a király részéről a nemesség felé. Az elején fontos letisztázni valamit: a sorozat nem lett a magyar Trónok harca, de gondolom ez nem lepett meg senkit. Pedig aztán a magyar középkori történelemben nem egy olyan esemény van (István utáni belharcok, Károly Róbert), amelyek tökéletes alapanyagot biztosíthatnának neki, ám elsődlegesen nem is azért nem lett Trónok harca, mert nem jó a végeredmény, hanem mert ez egy dokudráma lett. Magyarán valódi színészeket látunk a főbb szerepekben, és nem csak név nélküli statisztákat. Természetesen a valóságban megtörtént eseményeket az írói fantázia segítségével egészítik ki, hogy a néző könnyebben fogadja be a cselekményt, miközben egy narrátor, valamint szakértők, magyarázatokat fűznek a látottakhoz. Mivel a sorozat marketingje ezt annyira nem reklámozta, így sok néző koppant az első részeknél, hogy miért van narrálás és szakértői magyarázat. Miközben a készítők azt állítják, hogy a sorozat mindig edukációs céllal készült az iskolások számára. 

Csak akkor teljesen érthetetlen a sorozat marketingje és a színészek nyilatkozata a Trónok harcával való párhuzamra. Kicsit az az érzésem, hogy ők maguk sem tudták, mi is lett volna a cél. Mindenesetre a műfaj nem újkeletű, külföldön már több 10 éve bevett programról van szó. A History Channel legtöbb műsora például dokudráma, bár a legtöbbjük nem éppen valós tényeket közül a nézőjével. De ez itt is meg van. De a Netflixen is fellelhető nem egy hasonló struktúrájú alkotás. Szóval a hazai filmesek nem találták fel a spanyolviaszt, ám a nagyokat sem sikerült korrekt módon lemásolni. Például a részek nettó 20 percesek, ami semmire sem elég. A külföldi produkciók mindegyike normál időtartammal megy, magyarán 40-60 perces epizódokkal operálnak, ami idő alatt van mindet normálisan kibontani. Itt ez nincs meg. Gyorsan végigrohanunk egy-egy történésen, ugrálva a színészek és a történészek között, így mire megértenénk a dolgokat, már vége is a résznek. Az se sokat segít a helyzeten, hogy dokumentumfilmnek kevés, amit hallunk. Kvázi általános iskolai szint a történészek mondandója, míg a játékfilm része egyszerűen pocsék. Ez utóbbin még ront a folyamatos narráció is, ami szétvagdalja a látottakat. A történelmi hibákról nem is beszélve. Bánk bánnék tette balkáni megoldásnak lett titulálva, mert balkáni gyökerekkel rendelkeznek. Andrást túlontúl idealizálják, miközben egyáltalán nem volt olyan nagy és zseniális uralkodó a valóságban, mint ahogy itt látjuk. Az Aranybulla pedig a királyi hatalom gyengítése, miközben az országon élősködő nemesi oligarchák helyzetét megerősítette. Nem pedig egy csodás ötlet András fejéből a kompromisszumra, ahogy azt a sorozat bemutatta. Az meg külön vicces volt, hogy mikor az egyik történész az 1200-as évek vármegye rendszerét mutatta be, a háttérben egy 1000-es évek beli térkép volt bevágva végig. Ehhez hasonló bakik tarkítják a sorozatot, ami miatt nem nagyon lehet komolyan venni a végeredményt.

Szerencsére azonban a sorozat minősége egységesen pocsék, szinte minden elemében. A történészek a nézők legrosszabb emlékeit elevenítik fel a középiskolából és az egyetemből, ahogy monoton hangon, felmondják a száraz tényeket, mintha egy robot olvasná fel a történelemkönyvet.

A színészek sem jobbak. Trill Zsolt, mint az idősebb András, a legnagyobb ripacs a magyar filmtörténelemben. Úgy ordibál és gesztikulál, mintha egy görög szabadtéri színházban lenne és be kellene töltenie az egész nézőteret, hogy értsék, mit is makog össze. Veréb Tamás első nagyobb főszerepében - aki a fiatal király szerepében látható -, simán csak pocsék, de saját bevallása szerint a kosztümös alkotások a mélyvizet jelentik a szakmában. Szóval fogjuk erre, hogy teljesen semmilyen a karakter bőrében. Egyedül Törőcsik Franciska Gertrúdja jó, köszönhetően a színésznő tehetségének. A többiek meg csak úgy ott vannak, nem sokban különböznek egy mezei statisztától. 

Hiába került a sorozat több mint egymilliárd forintba, ez a végeredményen nem látszik. Nem tudom, mire költötték a pénzt, de a látványra sok nem mehetett belőle. Alig vannak statiszták, a királyi udvarban 10 ember rohangál, a csaták azelőtt véget érnek, mielőtt elkezdődne az akció, ugyanis, mikor a 30 statiszta egymásnak rohanna, bevágják a történészt, aki elmondja miképpen zajlott le az egész ütközet. A jelmezek nagy része nem korhű, úgy tűnik nem sikerült a korszakhoz értő hagyományőrzőkkel egyeztetni. A zene pedig simán a Mennyei királyság lemásolása, csak átszerelve egy kicsit. Vajon tud erről Harry Gregson-Williams? 

Elviekben 2023-ban jönni fog az Aranybulla mozifilm, amely egy közel két órás alkotás lesz. Ebből kivágják a dokumentum részt és csak simán játékfilm lesz, hiszen sokkal több anyagot forgattak le a készítők, mint amit végül ehhez a sorozathoz felhasználtak. Ám a tévés produkció végeredményét látva nem sok jót fűzök a mozifilmhez. A színészek játéka nem lesz jobb, amin nem is lehet csodálkozni. A rendezői székben az a Kriskó László ült, akinek a nevéhez olyan műsörök kötődnek, mint a: A Vörös gróf – Károlyi Mihály bűnei; Példát mutatva Európának, a L’art pour l’art társulat Besenyő Pista bácsis műsorai. Nem csoda tehát, ha színészvezetés, mint olyan nem létezett a forgatás során. Az Aranybulla sorozat két szék közé esett, dokumentumnak túlságosan rövid és gyerekes, míg játékfilmnek értékelhetetlen. A dokudrámát lehet jól is csinálni, ha valaki mondjuk elfogadható és korrekt alkotásra kíváncsi a zsánerben, azoknak ajánlom a Netflix két sorozatát: a Róma császárait, illetve Az Oszmán Birodalom felemelkedését. Azokban garantáltan nem fog senki csalódni, míg az Aranybullában igen, ami jelenleg formájában nem más, mint nagy pénzkidobás volt csupán.