Az unalom órái – HALVÁNYKÉK SZEMEK (2023) kritika

Premier kritikák | 2023-01-07 | Molnár Roland

Az embereket mindig érdekelték a rejtélyes körülmények között megtörtént gyilkossági esetek. Ezen történetek felépítése pofonegyszerű. Megtörténik maga a gyilkosság, és a nyomozás kezdetét veszi egy kívülálló, magának való detektív bevonásával a legtöbb esetben.

Scott Cooper és Christian Bale nevével fémjelzett új Netflix produkció pontosan egy ilyen ügy köré építkezik. A fő kiindulópontunk egy helyi kadétiskola berkein beül történő öngyilkossággal kezdődik, ami után meggyalázták az illető holtestét, anak szíve kivágásával. Az ügy felderítésével a helyi, nagy becsben tartott Augustus Landor-t (Christian Bale) bízzák meg az akadémia felettesei. Vizsgálódása közben Landor-hoz csatlakozik az iskola egyik különc író, aki nem más, mint Edgar Allan Poe.

A történet egy 2003-as regényen alapszik, amit én nem olvastam ugyan, azonban eme utalás, és a cselekmény egészéből leszűrhető, hogy ez egyfajta tiszteletregény Poe életmunkájának, Louis Bayard tollából. A felvezetés hangulatosra sikeredett, ahogyan a hó fedte Colorado tájaival megalapozzák a jeges, kihűlt atmoszférát, illetve elsőnek sötétnek, illetve izgalmasnak ígérkező detektívtörténetet, aztán mikor bevonják a történetbe Poe karakterét teljesen elkalandozik a karaktervezetése a produkciónak, Landor helyett Poe kapja a nagyobb teret a vásznon.

A játékidő közepére indokolatlanul lelassul a cselekmény, ezt próbálja megtörni, az újabb eltűnt kadétok esete vagy a Poe és Lea között kibontakózó szerelem, ami nevetségesen varrnak el a fináléban, sőt az a bizonyos szertartásos jelenetsor mehetett volna egyenesen az IzauraTV esti krimi szappanoperájának sorozat záró részébe. Poe erkölcsi számonkérése és a nagy fordulat jó is lehetett volna, viszont az alkotás gyenge kriminek, illetve bosszútörténetnek is. Az erkölcsi monológ, feloldozás a film végén kellően mesterkélt.

A Halványkék szemek lehetett volna egy igazán erős rejtélyes, misztikummal nyakon öntött műfaji ínyencség, de ehelyett a két szék közé eső átlagos műfaji sajátosság lett, ami egyik oldalról sem mutatja ki a foga fehérjét, hanem meghunyászkodva mesél egy több potenciált rejtő történetről.

A színészek hozzák a tőlük elvárhatót több-kevésbé, ámbár szegény Harry Mellingre annyira nem illett ez a szerep, ezenfelül Bale is inkább takaréklángon ég. De a legnagyobb szívfájdalmam, ennyire ripacskodva látni Gillian Andersont. Persze, ezek mellett szépen fényképezett a film egésze, de emlékezetes megoldásokat nem nyújt technikailag, csak a korrekt szintet hozza.

Scott Cooper rendezése pont olyan gyorsan el fog halványulni az emlékezetünkben, mint, ahogy a címe is sugallja. Kár érte, hisz az előzetesek egy igazán sötét, nyomasztó eseményekkel teli alkotást festett fel, de a végeredmény sajnos csalódást keltőnek bizonyult, talán majd máskor. Mondjuk az Agancs után is ugyanezt gondoltam.

Képek: TMDb