Terminátor, gyerekeknek – M3GAN (2022) kritika

Premier kritikák | 2023-01-11 | Juhász Péter

Előre leszögezem; retro arc vagyok, így lehet kritikámat nem mindenki fogja széles mosollyal az arcán fogadni, de nem is ez volt vele a célom. Amikor én még kissrác voltam, a menő horrorfilmek a következők voltak; Rémálom az Elm utcában, Gyilkos bábok és a Gyerekjáték. Chucky, a kegyetlen sorozatgyilkos például lelkét halála előtt egy játékba, a „Jófiú” babába ültette. A gyerkőcök kedvence innentől kezdve a véres rémálmok rettegett alakja lett. 2023-ban sincs ez másképp, aktuális rémségünk neve M3GAN, a gond csupán annyi, Chucky baba bő 30 évvel megelőzte és még most is kenterbe veri simán.

Gerard Johnstone rendezésében a kis Cady, miután elveszíti szüleit egy autóbalesetben, anyai nagynénjéhez, Gemmához kerül, aki a Funki nevű, szuper fejlett játékokat gyártó cégnél dolgozik Seattle-ben. A durván kocka nagynéni életében a főszerepet elsősorban a kütyük és a jövőbeli fejlesztések játsszák, így erősen küzd az anyaszereppel. Cady pedig nehezen dolgozza fel szülei elvesztését, akaratlan vágyik egy megértő társra.

Gemma, miután főnöke elégedetlen az aktuális projekttel, továbbfejleszti egy korábban elkezdett alkotását, melynek neve; M3GAN, és aki hamarosan a család részévé válik. Tanítja Cady-t, barátjává válik. Gemma is elégedett, mert a kislány így sokkal boldogabbnak tűnik, és ő továbbra is teljes gőzzel a munkájára koncentrálhat. Gemma munkatársainak, Tessnek és Cole-nak, valamint Cady terapeutájának, Lydiának azonban komoly aggályai támadnak azzal kapcsolatban, hogy az M3GAN szülői szerepet vállal Cady életében, és a kislány túl erős érzelmi kötődést alakít ki iránta.

Ahogy az a horrorfilmek nagykönyvében írva vagyon; M3GAN-t úgy tervezték, hogy fejlessze magát és alkalmazkodjon környezetéhez, így aztán egyre önállóbban kezd működni, és mivel elsődleges célja, hogy érzelmileg és fizikailag is védje Cady-t, mindent és mindenkit célba vesz, amit és akit a kislányra nézve fenyegetésnek tart. Nos, már a felvezetésben éreztem, ez a film komoly meglepetést nem fog nekem okozni, és így is lett. A sablonos forgatókönyv ugyanis pontról pontra süti el a létező összes klisét, amit a műfaj magában hordoz. Sajnos, ezzel M3GAN – előttem  – alapból bukásra ítéltetett. Bíztam benne, hogy azért találok majd benne értékelhető mozzanatokat, szerencsére így is történt.

M3GAN ugyanis ott igazán erős, ahol azon fáradozik gőzerővel, hogy bemutassa; micsoda veszély fenyeget minket, ha életünket egyre nagyobb mértékben uralja – feleslegesen – a mesterséges intelligencia. Nem arról van szó, hogy egy gyengénlátónak ne segítsen például az okos otthon fejlesztés, de ha a hétköznapok működését írja felül lassan a szintetikus lét, az komoly problémát jelent(het). E téren működik jól a M3GAN, amikor arról regél, hogy a szülőket képtelenség gépekkel pótolni. A morális dilemma ábrázolása sikeresen teljesített feladat Johnstone filmjében. A horrorfilm szegmens azonban már egészen más tészta.

Gondolom, nem okozok nagy meglepetést azzal, ha leírom; a M3GAN (vajon, hányszor pötyögöm még ide ezt a frappáns nevet…) egyszerű, mint a bot rémületkeltés terén. Vegyétek sorra az ezerszer látott megoldásokat, s lőn; M3… maga a film. Az még hagyján, hogy sok újdonságot nem tartogat a felbőszült droid ámokfutása, de legalább megpróbálhatták volna az alkotók összerakni értelmes egésszé ezeket a részeket. Olybá tűnik ugyanis, hogy a produkció felett atyáskodók nem tudták eldönteni, merre billenjen a mérleg nyelve. Legyen kőkemény, bevállalós horrorfilm vagy maradjanak valahol félúton a Gyerekjáték-mozik és az A.I. - mesterséges értelem című Spielberg mű között. Nagyon rossz volt olyan ostoba jeleneteket látni, /!!!figyelem, SPOILER következik!!!/ mint például a szomszédasszony idegesítő kutyájának veszte, holott azt a fránya lyukat a kerítésen, ahol mindig átbújt szegény, már bőven azelőtt be lehetett volna fedni, vagy a kötelező gonosz kisfiú pórul jár M3GAN által, és a finálé csatája, ahol a kis Cady keményebb, mint Sarah Connor… Efféle dühítő klisék égetik ki sorra az ember retináját a film 95 perce alatt.

A színészekről dióhéjban annyit, hogy a Cady-t alakító Violet McGraw (Ready Player One) ügyesen teszi dolgát, elhiszem neki, amit látok tőle a vásznon. A nagynéni szerepében Allison Williams azonban sokkal gépiesebb, mint M3GAN maga, borzasztóan irritált végig. M3GAN-t amúgy egy fiatal táncos, Amie Donald alakítja. A 12 éves és új-zélandi lány nem csak ügyesen táncol a szintetikus szerepében, de ő maga végezte a különféle kaszkadőrmutatványokat is a forgatáson. Na, neki tényleg jár érte a taps!

Technikai oldalát tekintve a produkció természetesen kifogástalan, 2023-at írunk, hogy is lehetne ez másképp. A látvány profi, a trükkök is működnek. Ha nem kizárólag olcsó jumpscare megoldásokkal dolgozna a film, komoly lehetőség rejlene a látványvilágában.

James Wan producer szerint; "A koncepció arról szól, hogy túlságosan átvesszük a technológiát, túlságosan támaszkodunk rá. Mi történik, ha a technológia ámokfutásba kezd. Reflexió a világra, amelyben élünk, és eléggé relevánsnak tűnik" Helyes meglátás, kár, hogy a film ennél többet akart, ami elvitte az egészet az ezerszer látott, lerágott csont horrorok világába.

Értem én, hogy a Z generációnak is kell egy Gyerekjáték szerű film, de én retro arc vagyok, így maradok inkább a klasszikusoknál. A M3GAN-t látva például azonnal kedvem támadt levenni a polcról Chucky baba kultikus filmjeit, melyek anno valóban képesek voltak még álmatlan éjszakákat okozni. Nem úgy szegény M3GAN, ami olyan lett, mint amikor egy iPhone 14 Pro Maxon mutatják meg nekem a régi, bakelit telefonok csörgését. Elmosolyodom, mert az érzés azért megvan, de a többi rémesen üres…

 

Képek: TMDb