Önéletrajzi dráma -  A FABELMAN CSALÁD (2022) kritika

Premier kritikák | 2023-01-22 | Gulyás Dominik

Steven Spielberg neve már régóta a köztudatban van, mint a modern Hollywoodi filmek egyik nagy alakja. Viszont amennyire sokat tudunk a legendáról (Cápa, Indiana Jones, E.T. Jurassic Park, Schindler listája), úgy keveset az emberről, aki a kamera mögött van. Ugyan 2017-ben készült egy portréfilm, amiben szó esett a rendező fiatalkoráról, de a magánéletébe egész eddig nem kaphattunk betekintést. Majd jött A Fableman család és a rendező megcsinálta talán eddigi legszemélyesebb filmjét, ami már szinte egy önéletrajzi vallomásnak is megfelelne.

A történet egy zsidó családról szól, Fablemanékről. Apuka (Paul Dano) egy realista felfogású műszertechnikus, anyuka (Michelle Williams) pedig egy szabadszellemű, zongoraművész. Fiúk Sammy (Gabriel LaBelle), beleszeret a filmkészítésbe, miután szüleivel moziba mennek. Kap is az anyjától egy kamerát, amivel elkezdi forgatni saját kis munkáit és úgy tűnik, van is tehetsége hozzá. Anyja minden ambíciójában támogatja, míg apja inkább a biztos megélhetés felé terelné őt. Később a családi idillt a háttérben meghúzódó dráma árnyékolja be, amivel Sammy-nek is meg kell birkóznia.

Ha nagyon egyszerűen kéne összefoglalnom, akkor Spielberg fogta a gyerekkorát és megfilmesítette azt. Sok olyan életrajzi elemet rakott be, mint például az arizonai cserkész korszakát, az apjával való viszonyát, illetve a középiskolai nehézségeit (zsidó származása miatt nem igazán tudott beilleszkedni). Szóval méltán nevezhetjük A Fableman családot a rendező legintimebb filmjének, amit aláhúz az a tény, hogy a központi szereplő Sammy már gyerekkorában él-hal a filmezésért (akárcsak maga Spielberg). Ettől a film kap egy igen csak bensőséges tálalást és Spielberg érzékenyen tárja elénk családi múltjának eddig fel nem fedett titkait. Mert A Fableman család elsősorban nem egy film a filmkészítésről, hanem egy családi dráma, annak minden toposzával együtt. Ami egyedivé teszi az a főszereplő filmes mániája. Sammy a filmen keresztül örökíti meg családjának múltját, érzékeli a jelenét és előre látja a jövőjét. Emiatt a plusz réteg miatt sokkal szerzőibb, sokkal személyesebb lesz a kész alkotás, mint egy egyszerű családi dráma és ebben közrejátszik egyrészt a profi rendezés és a színészek munkája. Mind Paul Dano, mind Michelle Williams remek alakítást nyújtanak, egyedül talán a főszereplőt játszó Gabriell LaBelle tűnik haloványnak az összképben.

Ráadásul az is igaz, hogy mivel a hangsúlyt inkább a családi dráma kapja, így a mű egy pontján már nem is a filmkészítés iránti szeretett dominál, hanem az egyszerű drámai szituációk, amik sokszor felváltják az addigi szerzőiséget és egy sokkal „basicebb” irányvonalra terelik a narratívát. Nem azzal van baj, hogy az arizonai idillt felváltja a kaliforniai nehéz időszak, de ezt már láttuk egy csomó filmben és sajnos nem Fablemanék fogják megreformálni a műfajt. Indokoltnak indokolt, csak egy kicsit megakasztja a film egyéni felfogását és egy általánosabb irányba viszi el a történetet. Házasság válságba kerülése, középiskolai bullyingolás, első szerelem és a többi. Ráadásul Spielberg jó szokásához híven itt sem hanyagolta el a szentimentalizmusát, így az erre allergiás nézők, nem biztos, hogy ezt értékelni fogják.

Viszont a filmet még mindig menti az, hogy a direktor megint csak profi szinten tudja adagolni az érzelmeket. Most is nagyon sokszor a képek beszélnek a dialógusok helyett (amikor Sammy rájön anyja viszonyára, az egy emlékezetes jelenet marad, ahogyan a film végi nagy cameo is) és az is érződik rajta, hogy egy olyan ember készítette, akinek fontos volt ez a történet. A lélek az, ami kiveszi a tisztes középszerből A Fableman családot és felhelyezi a jó filmek soraiba.

Összeségében Spielberg új rendezését érdemes megnézni, annak, aki rajong a munkásságáért és a filmkészítésért. Az Oscaron biztos még találkozni fogunk vele - jó sokat (és valószínűleg nyerni is fog díjakat) - és amúgy meg is érdemli, hogy ott legyen. Még ha díjat nem is adnék érte, de egy kellemes film, amiben a nagymester megemlékezik saját családjáról és gyerekkoráról.

Képek: TMDb