Céltévesztett landolás -  A GÉP (2023) kritika

Premier kritikák | 2023-01-27 | Gulyás Dominik

Az utóbbi időkben mintha Gerard Butler megmaradt volna egy biztos színvonalon. A Támadás a Fehér Ház ellen-széria, a Greenland, a Copshop, mind azt a kisebb költségvetésű akció/katasztrófafilm irányvonalat követték, amiket a Filmplusz előszeretettel sugároz nap mint nap. Ezek a tipikus nem jó, de nem is rossz filmek, amiket egy unalmas hétvégén megnéz az ember és továbblép. Arra az időre leköti őt, de 2 nap múlva már arra sem fog emlékezni, hogy melyikben volt a meteor eső és melyikben volt az elnökgyilkos osztag. Butler leginkább az akcióthriller irányában szeret mozogni és abban kifejezetten otthonosan érzi magát. Nincs ez másképp mai filmünknél sem. Ez pedig a halál unalmas címet kapó A gép.

Brodie Torrance (Gerard Butler) egy repülőgép kapitánya, aki az újév napján egy kisebb társaságot visz az útjára (plusz egy elítéltet, akit Mike Colter alakít). A gép azonban egy technikai malőr miatt viharba kerül, ezért Brodienak kényszerleszállást kell végrehajtania egy közeli szigeten. Mint kiderül, a sziget kívül esik minden állam hatásköréből, ezért a legénység és az utasok ki vannak szolgáltatva a helyi zsiványok garázdaságának. Egyedül csak Brodie és újdonsült társa (az elítélt Louise) mentheti meg a napot, akiket kemény fából faragtak és bármikor készek elverni a banditákat és kijuttatni az utasokat a szigetről.

Nem árulok el nagy meglepetést, ha azt mondom, hogy A gép precíz pontosággal illeszkedik Butler eddigi filmográfiájába. Megint van egy katasztrófahelyzet, amiben a hősnek helyt kell állnia, miközben idegen országbeli terroristák veszélyeztetik az életét (annyi különbséggel, hogy most ő van a területükön nem pedig fordítva). Történetben egyáltalán nem erős a film és, akkor még finoman is fogalmaztam. Kiszámíthatóan robog egy adott irányba, aminek már előre tudjuk a végét. Persze egy tipikus akcióthrillertől, mit is várna az ember, viszont ilyenkor az alkotók két módon tehetik érdekessé a filmet. Vagy rámennek a 80-as évek nosztalgiájára (ala A Feláldozhatók 1-2) vagy készítenek egy elborult akcióbombát, tele adrenalinnal és jó sok lökettel (ala Mad Max: A harag útja). A gépet rendező Jean-Francois Richet (Halálos közellenség, Az utolsó emberig) pedig nem élt egyik lehetőséggel sem. Helyette megelégedett a „direct to VHS/DVD” minőséggel. És ebben a formátumban a film, amúgy megállná a helyét, mert arra tökéletes. Korrektül van megrendezve, a színészek alakításai nem olyan gázak, mint a Támadás a Fehér Ház ellen 2-ben és a film is fel van véve rendesen (egyedül az elején lévő repülőgép zuhanás az, ami iszonyatosan sötét). Itt már csak az a kérdés, hogy Butlernek milyen kapcsolatai vannak, hogy ez a film mégis mozikba tudott kerülni?

Mert A géppel a legnagyobb baj az, hogy jóindulattal is inkább a TV-k képernyőjére van kalibrálva. Ez az a film, amit a stúdiók fel szoktak áldozni a streamingszolgáltatóknak, akiknek azért éri meg, mert így is bővül a platformjuk. Mégis a nagyvászonra került és ettől akarva-akaratlanul is inflálódik az élmény, mert amit látunk, azon már rég túllépett a mozi. A gép nem használja ki a nagyvászon adta lehetőségeket, sem a terjedelmes hangfalakat minőségét, mégis itt láthatjuk. És ez azért is probléma, mert amíg TV-re vagy VOD oldalakra kompatibilis filmek kerülnek mozikba, addig olyan művek, mint például Az üveghagyma elkerülik a mozikat és azok előnyeit. 

Összegezve A gép egy egyszer nézhető, tucat-akciófilm, ami nem rossz, de nem is jó. Két nap után elfelejti az ember, de közben nem károsítja egyik szervét sem. Ha valaki szereti Gerard Butlert, akkor ezt a filmet is bírni fogja, de azon kívül semmi érdemlegeset nem lehet elmondani róla. Egy korrekt közepes, aminek a bemutatási formátumát rossz helyre kalibrálták.

Képek: TMDb