„Üdv újra, ribik!” – GINNY & GEORGIA (2023) 2. évad kritika

Premier kritikák | 2023-01-27 |

Rengeteg kisvárosi élettel foglalkozó sorozatot találhatunk a streamingszolgáltatók kínálatában és legalább ugyanennyi középiskolásokról szóló szériát is. A Ginny & Georgia esetében mindkettő megvan, noha kiegészítik olyan érdekes elemek is, mint a csonka család vagy az egyedülálló anyaság és a fiatalon lett terhes anyuka.

A Ginny & Georgia második etapja pont ott veszi fel a fonalat, ahol az első befejeződött. Georgia karriert és szép életet teremtett magának és két gyermekének Wellsburyben, miközben a múltja visszatér kísérteni. Ám a viharfellegek látszólag arrébb vonulnak az égboltról, hiszen a kisváros polgármesterének jegyese és ezenkívül is minden adott, hogy egy nyugodt élet elé nézzen a környéken.

Számomra azok az elemek, mint a karakterépítés, karakterábrázolás, hangulatteremtés és dialógusok, tehát mindazok, amik jók voltak az első évadban, azok csak még jobbá fejlődtek a másodikban. Első látásra a széria valóban klisésnek tűnhet és annak idején én is úgy ültem neki, hogy hozza a megszokott formulákat, ám a végére nagyon nagyot csalódtam, méghozzá pozitívan. Ezen klisék mellett ugyanis megjelennek olyan témák, mint a fiatalkori szex, az önkárosítás és a depresszió, mindez úgy tálalva, hogy ezek igenis léteznek és károsak lehetnek, mégsem rágják a szánkba propagandaként.

A második évadban sem kapunk túlságosan bonyolult sztorit, a készítők így tehát a karakterekre és a dialógusokra fektetik a hangsúlyt és ebben most sem hibáztak. Brianne Howey még mindig kisujjból hozza a törtető, ugyanakkor törődő anyát, aki a gyerekeit helyezi minden és mindenki elé, mellette Antonia Gentry tökéletesen adja át a kamasz, de már igen felnőttes Ginnyt, akinek nagyon-nagyon sok rétege van, neki öröm volt nézni a játékát. Egyrészt ott van Ginny iskolai élete a barátnőivel és szerelmével, ami teljesen életszerűen lett megírva, másrészről pedig saját maga depressziója, ami  mély ugyan, de kap egy reális és érthető ábrázolást.

Mellettük kiemelném Aaron Ashmore-t (az X-Menből és a The Boys-ból is ismert Shawn Ashmore ikertestvére), aki bámulatos játékot hoz Gil Timminsként (Georgia második gyermekének, Austinnak az apja), bár a karaktert távolról sem mondanám kedvesnek. Megemlíteném Nathan Mitchellt is (The Boys – Black Noir), aki Ginny édesapjaként hihetetlenül bölcs és jófej apukát hoz be a képernyőre. Talán még azt sem túlzás állítani, hogy Zionban egyetlen csepp rosszindulatot sem találunk.

A sorozat nagy hibája viszont, hogy a mellékszereplőket még a második évadra sem sikerült érdekesre kiépíteni. Leginkább kétdimenziós karakterekkel találkozunk, akiknek az a rendeltetésük, hogy a főszereplők karakterfejlődésének részei legyenek. Talán Maxine az, aki jobban kilóg ebből a sorból, de a többi vagy ezerszer látott vagy érdektelen.

Azzal tudom a legjobban összegezni a Ginny & Georgia második évadát, amit már fentebb leírtam. Amiben az első évad jó volt, az a másodikra csak jobban kidolgozottabb lett, amiben viszont rossz, az sajnos maradt ugyanazon a szinten. Még mindig tud azonban meglepetést, meghökkentő jeleneteket és örömet okozni, nem mondanám bűnös élvezetnek, de nem lehet rásütni a közhelyes jelzőt. Első látásra valóban úgy tűnhet, de a széria egy ékszerdoboz, ami igencsak hálás a nézőjének.

Képek: TMDb