A CineMániás - Az Online filmmagazin - Premier kritikák - A pokol lángjain túl

A pokol lángjain túl – A SZERELEM TÜZE (2022) kritika

Premier kritikák | 2023-01-31 | Juhász Péter

A megszállottság nagy úr. Vannak emberek, akik életük árán is megvalósítják őrült elképzeléseiket. Ha valami olyasmiért rajongsz, mint például a vulkánok, tudvalevő, hogy minden egyes pillanat kacérkodik a végzettel.

Catherine Joséphine "Katia" Krafft és férje, Maurice Paul Krafft francia vulkanológusok voltak, akik bolygónk döbbenetes képződményeinek filmezésének, illetve fotózásának úttörőjeként váltak ismertté. Elképesztő felvételeiket gyakran a pokol kapujában készítették. 1991. június 3-án, a japán Unzen-hegyen vesztették életüket, egy vulkánkitörés következtében. Életművük Werner Herzog két dokumentumfilmjében, és a 2022-ben bemutatott produkcióban került feldolgozásra. Utóbbi saját felvételeik felhasználásával meséli el lenyűgöző pályafutásuk legfontosabb állomásait.

Katia 1942-ben született a franciaországi Guebwillerben. Maurice 1946-ban Mulhouse-ban. Katia a Strasbourgi egyetemen szerzett diplomát fizika és kémia szakon. Maurice hétéves korában, Stromboliban töltött családi nyaralás során kezdett el érdeklődni a vulkánok világa iránt, majd a Besançoni Egyetemen, és a Strasbourgi Egyetemen tanult geológiát. Itt ismerkedtek meg egymással, 1970-ben pedig összeházasodtak. A nászút Strombolira vezetett, ahol lefényképezték első, közösen megélt vulkánkitörésüket.

Általában elsőként érkeztek az aktív vulkánokhoz, nevük hamar ismertté vált a vulkanológus közösségben. A 70-es és 80-as években számos vulkánkitörést dokumentáltak; Maurice filmezte őket, Katia pedig fényképezett. A kitörések környező területekre gyakorolt hatásáról készített páratlan felvételeik jelentős szerepet játszottak abban, hogy felhívják a hatóságok figyelmét a vulkánkitörések veszélyeire.

A szerelem tüze Sara Dosa rendezése, világpremierje 2022-ben volt a Sundance Filmfesztiválon, ahol díjat is nyert. A 95. Oscar-díjkiosztón legjobb dokumentumfilm kategóriában esélyes.

Ez a lenyűgöző erejű alkotás sok mindenről mesél. Ott van mindjárt a két főszereplő, egy megszállott házaspár, akik olyan tetteket hajtottak végre rövid életük során, amit más elképzelni sem tud, és amivel nagyban hozzájárultak a tudományág szempontjából létfontosságú ismeretek bővítéséhez. Mesél továbbá bolygónk félelmetes működéséről, a vulkánok páratlan erejéről, és arról is, micsoda apró kis porszemek vagyunk a Földön.

Katia és Maurice elképesztő felvételeken keresztül élednek újjá a dokumentumfilm 90 perces játékideje alatt, ismét gőzerővel fáradoznak azon, hogy közelebb jutva a félelmetes kráterekhez, megértessék; micsoda fortyogó energiák tombolnak mélyen, lábaink alatt. A vulkánok világa misztikus, ijesztő birodalom, ahova csak kevesen jutnak el. Főleg nem úgy, mint hőseink. A vulkanológus házaspár vállalkozása ugyanis grandiózusabb, mint bármelyik mai szuperhősfilm. A kénköves pokol szájába merészkedve, legyőzve ösztönös félelmeiket, egyben önmagukat is, készítették el páratlan életművüket, a közönség pedig tátott szájjal bámulja a vásznon pergő eseményeket.

1200 fok közelében filmezni? Savas tóban csónakázni? Belenézni a föld morgó gyomrába? Nekik ez meg sem kottyant, még úgy sem, ha életüket sodorták ezekkel veszélybe. A Krafft házaspár örömteli lelkesedéssel indult útnak oda, ahova normális ember egészen biztosan nem merészkedne.

A filmben látjuk, amint emberfeletti dolgokat valósítanak meg a kamera előtt, őrült elszántsággal loholnak a vulkánkitörések után, hogy elsőként érjenek az apokalipszis magjába, és rögzítsék Földünk szívének dübörgő morajlását. Megszállottságukért cserébe mindent feláldoztak. Bolondok voltak? Lehetséges, őket azonban ez egy cseppet sem zavarta. Azért éltek, ami aztán a végzetük lett.

Ők akarták ezt így. Egy percig sem volt kérdéses számukra, hogy minden egyes küldetés a vesztüket jelentheti. 50 éves korukig megkímélte őket különös hóbortjuk. Odaadásuknak azonban számos érdeme lett; páratlan felvételeik, mélyenszántó tanulmányaik segítettek jobban megérteni, időnként miért lesz roppant dühös bolygónk. Miért lövell halálos veszedelmet a felszínre, melyben ez az aprócska faj, az ember, másodpercek alatt elporlad.

A szerelem tüze megtekintése alatt végig az járt a fejemben, amit ők is vallottak; mennyire aprók vagyunk, és mégis mennyire nagynak gondoljuk magunkat. Ahogy Maurice fogalmazott; inkább a vulkánok, mint az emberek. Még ha az élet ott fent egy pillanat alatt ki is hunyhat, az is csak azt bizonyítja, semmik vagyunk a Föld felszínén. Oly kevesen értik, érzik ezt. Katia és Maurice egymás mellett lelte halálát a pusztító kitörésben. Tragikus sorsukra ők mindig készen álltak. Tudták, hogy bármikor utolérheti őket majd végzetük, mégsem cselekedtek másképp. Szívük és lelkük ugyanazért dobogott, hogy összeolvadjanak a szerelem tüzében bolygónk lelkével.

32 esztendeje már, hogy elragadta őket a pusztító lángtenger. A most bemutatott dokumentumfilm azonban méltó emléket állít nekik. Érdemes megnézni, és főt hajtani előttük.