Egyszer megjavulok én - A KIRÁLY (2022) évadkritika

Premier kritikák | 2023-02-20 | Sós Áron Árpád

Bevallom őszintén, mikor elsőnek meghallottam, hogy az RTL sorozatot készít Zámbó Jimmy életéből, hangosan felnevettem. Sosem értettem a személye körüli kultuszt és a sikerének titkát. Meg amúgy is: az RTL készíti a szériát, akik nem éppen a minőségi sorozatkészítésről híresek. Szóval kimondottan szkeptikus voltam az egésszel kapcsolatban, nem gondoltam egy percig sem azt, hogy ebből valami maradandó, vagy élvezhető dolog fog kisülni. Még akkor sem, ha Nagy Ervin és Olasz Renátó kettőse játssza majd a főszereplőt. De most komolyan, miért pont Jimmy életéből kell sorozatot csinálni? Mit tett ő a magyar kultúráért? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejembe a sorozat megtekintése előtt, hogy aztán akkorát koppanjak pozitív értelemben a padlón, mint az egyszeri nyugdíjas a csirkefarhát ára láttán, ugyanis A király az egyik legjobb dolog, ami az elmúlt évek a magyar sorozatgyártással történhetett. Bátran le merem írni, hogy az RTL legújabb szériája méltó párja az Aranyéletnek vagy éppen a Terápiának. Igazi minőségi alkotásról beszélhetünk A király képében. De nem menjünk ennyire előre.

Nem véletlen az, hogy Zomborácz Virág és Kovács István készítők Jimmy életét választották a sorozatuk témájának. Bár elsőnek viccesnek tűnhet a „király” személye, de ha jobban belegondolunk: mind az élete, mind pedig a halála kimondottam izgalmas volt. Volt ő akkora sztár Magyarországon, hogy  embereket érdekeljen az élete, illetve a halála. Botrányok és sikerek kisérték a munkásságát, szóval tökéletes sorozatalapanyag Jimmy életútja. Az pedig tökéletes húzás volt a készítőktől, hogy minden rész azzal kezdődött: Igaz történetek és hazugságok alapján. Mivel folyamatosan azon járt az eszem, hogy ebből mi lehetett az igazság és mi lehetett a fikció. És vélhetőleg nem én voltam az egyetlen ilyen néző.

A tízrészes évadot két etapra lehet bontani: az első öt évben az Olasz Renátó által alakított fiatal Jimmyt láthatjuk. Aki egy feltörekvő, ügyeskedő, de kedvesnek látszó szereplő, aki próbálja megcsinálni a szerencséjét a 80-as években, valamint a rendszerváltás környékén. A hatodik résztől aztán átveszi a stafétát Nagy Ervin idősebb Zámbó Jimmyje, aki már egy tahó, feleségverő, alkoholista, ripacs művész. A maradék öt részre maradéktalanul igaz Jimmy dalának egyik részelete: „Átvirrasztott éjszakák, száz el nem mondott szó. Most már ez vagyok én, egy süllyedő hajó.” Tökéletesen összefoglalja ez az idézet  a „király” sorsát. Azonban valamire rájöttem a sorozat megnézése után: ez a széria nem Jimmyről szól elsősorban, Ő csak a vázat, illetve a keretét adja a zenész körüli személyek drámájának, vagy éppen Magyarország több évtizedes történetének. 

A sorozat által ugyanis megismerhetjük a szocializmus, majd a rendszerváltás utáni kisemberek nyomorúságos életét, a korrupció minden szinten való elfogadottságát, a pozíciókkal való visszaélést. A nagyemberek képmutatását és leszarom stílusát. Ezek által pedig a  készítők kendőzetlenül mutatják be a hazai társadalom árnyoldalát. Egyébként minden rész külön-külön is megállja a helyét, kvázi mini sorstragédiákat kapunk epizódonként, azok egy-egy szereplőt helyezve a középpontjukba. Ennek köszönhetően pedig megismerhetjük a  feleség, a testőr, Zámbó Krisztián, vagy éppen a szerető személyes tragédiáját. És mi a közös ezekben a történekben? Nem más, mint maga Jimmy személye. Ő a katalizátora és résztvevője ezen tragédiáknak. Emiatt írtam fentebb azt, hogy maga "a király” csak a keretét és vázát adja a történetnek. Miközben a halála körüli eseményekre egy krimit húztak fel az írók, ami önmagában is megállta a helyét, de a fentebb említett témákkal kiegészülve még izgalmasabbra sikeredett. 

És akkor jöjjenek a karakterek. Kezdjük a sort Jimmyvel: mind Olasz Renátó, mind pedig Nagy Ervin lubickolnak a szerepben. Utóbbi egyértelműen élvezi, hogy végre nem jófiút kell alakítania, mivel Jimmy minden, csak nem pozitív szereplője a történeteknek. Míg a fiatal énjével úgy ahogy még lehet néha szimpatizálni, addig az idősebbel már egyáltalán nem. Maga Jimmy személye egyébként végig kétdimenziós marad az évad során, mivel a készítők a többi szereplőre fektették a  nagyobb hangsúlyt, a zenész élete tehát csak ürügyként szolgál a fentebb már említett témák bemutatására. Ellenben Jimmy személyét is lehetett volna árnyalni, nem is egyszer. Példának okáért az apafigura hiányával, az édesanyájával való kapcsolatával. Akinek egyébként folyamatosan próbált megfelelni, de az asszonynak mindig minden kevés volt, sosem ismerte el fia sikereit. Jimmy egy tehetséges ember volt, csakhogy sosem bírta kezelni a sikertelenséget vagy éppen a  sikert. Jimmy sem apának, sem pedig férjnek nem volt alkalmas, miközben arra vágyik, hogy mindenki szeresse és tisztelje, de amilyen érzékeny művész, annyira  érzéketlen a hétköznapokban. Egy igazi tahó paraszt. Aki sosem tudott beilleszkedik a magyar popszakmába vagy éppen a felső tízezerbe. Akit sosem ismertek el a művésztársai és mindig kinéztek. Ezeket a frusztrációkat jobban is ki lehetett volna bontani, ám a készítők egyértelműen a Jimmy körüli személyekre fókuszáltak. Vajon milyen lehetett a „király” feleségének, fiának, szeretőjének, vagy éppen rajongójának lenni, miközben kendőzetlenül láthatjuk hazánk egyes korszakait. 

A színészekről egyébként csak pozitívan lehet beszélni, mivel teljes átéléssel alakították a karaktereiket. A magyar színészekre jellemző színházi túljátszások, manírok sehol nem fedezhetőek fel. Mindenki végtelenül természetesen játszotta a szerepét. Schell Judit véleményem szerint élete egyik legjobb alakítását nyújtotta az álmait elvesztő idősebb Edit (Jimmy második felesége) szerepében. Csákányi Esztert jó volt újra látni, miközben tökéletesen játszotta a családba behízelgő, végtelenül irritáló rajongó karakterét. Georgita Máté Dezsőnek, ha jól tudom ez volt az első komolyabb szerepe, mint a fiatal  Zámbó Krisztián. Ennek ellenére fantasztikusan formálta meg a megtört, az apja szeretetét folyamatosan kereső fiút. Bíró Panna Dominika felejthetetlen lett Háfra Mari, a szerető szerepében. Ahogy Thuróczy Szabolcs is zseniálisan jelenítette meg a Jimmyt kihasználó, de néha önmagától is undorodó menedzsert, aki még akkor is kitarott Jimmy mellett, amikor már mások rég otthagyták a „királyt”. Egyedül Péterfy Bori nyomozónőjét volt hiteltelen számomra és teljesen feleslegesnek éreztem a szerepeltetését, mivel semmilyen pluszt nem adott a cselekményhez.

A sorozat nem csak történetileg és színészileg lett hibátlan, hanem technikailag is. Kovács Dániel Richárd rendezése szinte tanítani való. Példának okáért az utolsó részben mesterien építette fel a feszültséget, addig a bizonyos lövésig, miközben Jimmy alig szerepelt a évadzáró részben.  Zomborácz Virág, Akar Péter és Bárány Márton forgatókönyvei egyszerűen tökéletesek, hiszen a folyamatos - idősíkok közötti - ugrálások se lettek zavaróak. Teljesen érthetőek és átláthatóak voltak ezek a váltások, a múlt és jelen szálai egymásra reagáltak, méghozzá pazar módon. Gosztola S. Ábris fényképezése világszínvonalú. Moldvai Márk zeneszerzőnek biztos nehéz dolga lehetett, hogy minden korabeli számot megszerezzen, de jelentem hiba nélkül vette az akadályokat. Véleményem szerint a készítőktől kiváló ötlet volt, hogy nem a valódi Jimmy hangját használták fel a daloknál, hanem Peter Sramek énekelte fel a legendás számokat, aki egyébként egy évig készült és gyakorolt a szerepre, így elkerülték azt, hogy az egész átmenjen paródiába. Fock Andrea előtt is le a kalappal, akinek a  jelmezei korhűen precízek, Holjencsik Anna és Asztalos Adrien látványtervezési munkái pedig egyszerűen kiemelkedőek. A besúgóval ellentétben itt a korabeli jelmezek és látványtervek nemcsak disznek voltak, hanem a történet szerves részét képeztek, melyektől még élethűbb volt az egész sztori.

A készítők hatalmas kockázatot vállaltak azzal, hogy Zámbó Jimmy életéről készítettek sorozatot. Egyrészt a néhai „királynak”  még mindig hatalmas rajongóbázisa van, akik szektások módjára védelmezik szeretet előadójukról kialakított képüket. Másrészt pedig Jimmy minden, csak nem kedvelhető figura, személyével egyáltalán nem lehet azonosulni. Hiába csak ürügy az élete arra, hogy sorstragédiákról meséljenek nekünk a készítők, vagy éppen bemutassák hazánk bizonyos korszakait, súlyos személyisége rátelepszik mindenki életére. Az alkotók merészek voltak és bevállalósak, így aztán egy kíméletlen őszinteséggel beszélő produkciót tettek le az asztalra. Az Aranyélet és a Terápia óta nem volt ilyen jó magyar széria, ami vélhetőleg megkerülhetetlen darabja lesz a hazai sorozatgyártásnak. Az RTL pedig bizonyított, hogy ők is képesek HBO szintű, prémium alkotást letenni az asztalra.

Végső soron  Zámbó Jimmy saját műveletlenségének és taplóságának áldozata lett, aki a folyamatos tagadásban létező ember iskolapéldája. Ez a férfi nem egy sorstragédiának az indikátora volt, személye pedig, ha negatívan is, de meghatározta a magyar popszakma, sőt, a kultúra útját is. Mindezek ellenére tízezrek szerették és szeretik is a mai napig a számait, mert képes volt megérteni és megszólítani a közép,- és alsóosztályt a dalaival. Akik nem szeretik a lassan építkezős történetvezetést, azok is lessenek bele A királyba, ha mást nem is, de a nyolcadik és tizedik részt mindenképpen nézzék meg, ugyanis azok kimagaslóan minőségi epizódok. Akik pedig csak simán kedvelik a drámai, nem mellesleg igényesen megvalósított történeteket - amelyek emellett kendőzetlenül beszélnek fontos témákról -, azoknak bátran ajánlom A királyt.