Sikeres mentődobás – DUNGEONS & DRAGONS: BETYÁRBECSÜLET (2023) kritika

Premier kritikák | 2023-04-02 | Faragó Tamás

Az asztali szerepjátékokat, de legfőképp a Dungeons & Dragonst manapság - szerencsére -egyre kevesebb embernek kell bemutatni. A hobbi 1974-ben látta meg a napvilágot és a wargamingből nőtte ki magát. A koncepció az volt, hogy ne egy egész sereget irányítson a játékos, hanem egyetlen, részletesen kidolgozott statisztikával rendelkező karaktert. A korai verziók még inkább taktikus harci játékok voltak, de az évek alatt az egész finomodott és a játék sokkal több mindenre adott lehetőséget. Nem beszélve arról, hogy megjelentek más szerepjátékok is, más szabályokkal, világokkal, kalandokkal. Azóta persze a D&D egy hatalmas franchise-zá lett, figurákkal, regényekkel, videójátékokkal és filmekkel, de nem egy filmmel.

A játékhoz már a 80-as években is hozzányúltak egy rajzfilmsorozat formájában, ami a maga idejében eléggé népszerű volt, de jogtulajdonosi viták miatt csak egy évadot élt meg. 2000-ben pedig készült egy félresikerült filmváltozat, méghozzá egy legendássá vált Jeremy Irons alakítással. Ezt még két teljesen különálló csak DVD-re megjelenő és TV-ben bemutatot folytatást élt meg, de egyik rosszabb, mint a másik. 2008-ban pedig jött egy reménykeltő hír, a franchise-hoz köthető egy kultikus könyvsorozatból, a Dragonlance-ből készül egy rajzfilm, egy legendás animációs alkotó, Will Meugniot rendezésében. Sajnos, mint kiderült, Meugniot megmaradt a 80-as években és nem volt képes egy színvonalas, modern adaptációt készíteni, mentségre legyen, hogy az alacsony költségvetés, a rövid játékidő és az elkapkodott forgatókönyv sem voltak segítetségére. Most pedig itt vagyunk 2023-ban, a Paramount és a jogtulajdonos Wizzard of the Coast újabb próbálkozást tett, hogy a Dungeons & Dragons végre megkaphassa az emlékezetes mozgóképes feldolgozását.  Dobjunk el egy 20 oldalú kockát és nézzük meg sikerült-e!

Edgin, a tolvaj, csapatával egy nagyszabású rablást tervez, ami eléggé félresikerül. Börtönbe zárják őt és legjobb barátját Holgát. Mikor kiszabadulnak és hazatérnek, egy sokkal sötétebb összeesküvésbe botlanak bele, mint amire számítottak. Úgyhogy toboroznak egy csapatot, régi és új tagokból, hogy visszaszerezzék azt, amit elvettek tőlük. Igen, a sztori nagyjából ennyi, kár lenne bonyolítani, még ha kicsit meg is próbálják. Megállapíthatjuk, hogy a film erőssége nem maga történet, de ez nem azt jelenti, hogy a kocka ne billegne a nagyobb szám felé.

A Dungeons & Dragons: Betyárbecsület olyan klasszikusok nyomába lép, mint A Herceg Mennyasszonya vagy a Csillagpor, amikben a humor, a kaland és a szerethető karakterek egyvelegét kapjuk meg. A film arra épít, amire a játék is, a játékosokra, vagyis itt a szereplőire. Ez nem azt jelenti hogy a karakterek ne lennének archetipusok, ezeket a figurákat láttuk már nagyon sok helyen. A nagydumás szépfiú, az egyszerű barbár, a kétbalkezes mágus, a kitaszított druida, a gáncsnélküli lovag, mint tipikus klisék, de ami miatt mégis működnek, az a csapatdinamika és a színészek közti kémia. Látszik, hogy mindenki megtalálta a karakterében, amit ki tud aknázni és amit szerethet. Ezáltal pedig tudta a nézőknek is prezentálni a figurát.

Chris Pine lubickol a szerepében, igazán neki való a szélhámos, aki sose esik kétségbe, aki mindenhonnan kidumálja magát és aki a csapat lelke. Justice Smith, mint az önbizalomhiányos mágus, a film egyik igazán kellemes meglepetése. A karakter egyszerre vicces és szomorú, a tipikus kocka aki sokkal többre hivatott, csak saját magát gáncsolja. A másik nagy pozitívuma Regé-Jean Page, aki elképesztően szórakoztató Xenk, a túlságosan is tökéletes paladinként. Már az első megjelenése is egyszerre menő is vicces, hiszen kapunk egy vagány macskamentős belépőt (tudom nem macska, hanem egy tabaxi, de az utalás egyértelmű), ami azért mégis kicsit bizarr. Michelle Rodrigueznek pedig könyörgök, hagyja ott végleg a Halálos iramban-filmeket és jöjjön át végleg ebbe a franchise-ba. Vin Diesel biztos meg fogja érteni, hiszen ő is D&D fan. Rodriguezt régen láttam ennyire testhezálló szerepben, vagány, vicces és hihető. Hugh Grant, mint a fondorlatos Forge tökéletes, tenyérbemászó, rossz humorú, bájgúnár, Grant nem is játszik szerepet, ez ő maga. Aki kicsit kilóg a felsorolásból, az a Sophia Lillis által játszott Doric. A színésznő tehetséges, viszont ő kapta a legkevesebb lehetőséget, pedig a kitaszított démoni származású tiefling druidában sokkal több potenciál és dráma lehetősége rejlett. Cserébe ő kapta a leglátványosabb és legemlékezetesebb akció jeleneteket.

Amiért még sok XP jár a filmnek, az a hangulat. Itt nem csak arra gondolok, hogy a D&D egyik legnépszerűbb világán Faerûnön játszódott a film, és így sok helyszínre, szereplőre és lényre kaptunk valamilyen utalást, hanem magára a játék hangulatára is. A mozi felépítése egy átlagos filmes dramaturgiához képest kissé csapongó. A szereplők különböző helyszínekre szaladgálnak és egymástól független kalandokba keverednek mire visszatalálnak a főszálra. Közben nyakatekert terveket szőnek, amiben kihasználják a világ szabályait, ami néha vicces, néha monoton (persze csak a szereplőknek, a nézőknek ott van a vágás), néha pedig meglepő sikereket érnek el és közben folyamatosan kommentet fűznek mindenhez, amit a másik csinál. Ez az a érzés ismerős lesz minden asztali szerepjátékosnak, miközben nézi a filmet. Az alkotók azért a franchise-t nem ismerő nézőkről sem feledkeznek meg. Kevés olyan eleme van a filmnek, ami magyarázatra szorul, és az ilyen részeket is ügyesen oldják meg esetleg kellő öniróniával kezelik. Érdemes még figyelni az easter eggeket, mert egy olyan szemnek aki ismeri a D&D-t nagyon sok kellemes pillanatot ad egy-egy ilyen felfedezése.

A látványra sem lehet panasz. Nagyon sok kosztüm és jelmez készült a filmhez és ezek egytől egyig stílusosak és karakteresek. A CGI pedig profi és látványos, egyáltalán nem üti ki a vászont. A harci koreográfiák szépek, nincsennek agyonvágva, követhetőek, sőt, kapunk egy látványos és kreatív vágás nélkül üldözős jelenetet.

Amik viszont nagyon, nem működnek, azok a drámai pillanatok. Ezt valószínűleg maguk az alkotók is érezték, épp ezért kevés is van belőlük, pedig a karakterek háttere ehhez is szolgáltat potenciált. Talán majd a folytatás. A Dungeons & Dragons: Betyárbecsület egy elképesztően szórakoztató kalandfilm, nagyszerű szereplőgárdával, szép látványvilággal, kazamatákkal és sárkányokkal.  Olyan film, amire nemcsak a szerepjátékos haverokkal érdemes beülni, hanem az egész családdal.

Képek: TMDb