Búcsúkoncert - A GALAXIS ŐRZŐI 3. (2023) kritika

Premier kritikák | 2023-05-04 | Sós Áron Árpád

Szóval, adva van egy fosztogató, egy beszélő fa, egy mosómedve, egy orgyilkosnő és egy mindent (is) szó szerint értő izomagy, akik a képregények oldalain is maximum a C listás hősök szintjéig jutottak. Mikor bejelentették a Marvelnél, hogy róluk készül egy újabb mozifilm, sokan kétkedve fogadták a hírt, mondván, hogy a fenébe lehet egy ilyen szedett-vedett bagázsról értelmes filmet készíteni! Aztán, amikor 2014-ben megérkeztek a mozikba A galaxis őrzői, a remek direktor, James Gunn vezetésével, egyszerre mindenki kedvenc csapatává avanzsálódtak. Most pedig, nagyjából 9 évvel az első rész bemutatása után búcsúznunk kell ettől a hőn szeretett társaságtól, ugyanis az őrzők egy jó időre pihenőre vonulnak.

Eközben a Marvel éppen próbál életben maradni. A negyedik és ötödik fázis filmjei hiába hozzák a zsíros dollárokat, kritikailag a többségük rendre leszerepel. A legutóbbi Hangya-kaland pedig már bevételileg is a földbe állt. A Thanos utódját alakító Jonathan Majorst ráadásul családon belüli erőszakkal vádolják. Szóval nem éppen rózsás a helyzet a Marvel Studiosnál, ilyen hírek mellett pedig félve vártuk A galaxis őrzői-széria záróakkordját. Vajon méltó búcsúja lesz-e a harmadik rész a csapatnak, vagy James Gunn legújabb alkotása is jegyet vált a Marvel katasztrófavonatára?

Szeretett hőseink próbálnak felépíteni egy békés, családias társadalmat a Tudástérben, miközben mindenkinek meg van a maga kis problémája. Űrlord még mindig Gamorát gyászolja, emiatt Nebula próbál vezetőként viselkedni, Mordályt pedig a múltja kísérti. Ez utóbbi be is kopogtat: Adam Warlock és az őt irányító Evolúció mestere képében.  A mester vissza szeretné kapni kedvenc kis mosómedvéjét, akit egykoron ő hozott létre. 

A legújabb Marvel-film se fogja megváltani a világot, illetve megreformálni a műfajt, ám az egyik legérettebb és legdrámaibb MCU alkotás lett az őrzők búcsúja, ami emellett nem kevés humorral lett fűszerezve. Ezek java része nem erőltetett és tökéletesen belesimulnak a történetbe. Nagyon kevés alkalommal éreztem azt, hogy Gunnék túltolták volna a humorizálást, szemben a második résszel. Maga a sztori elsősorban Mordály-központú, megismerhetjük az eredetét, múltját és motivációit, ám a többiek is megkapják a maguk játékidejét a közel két és félóra alatt. Azt is fontos leszögezni, hogy a film nem építi a nagy egészet, önállóan képes megállni a lábán. Az előző részek ismerete kell, valamint a két utolsó Bosszúállók-filmmé, de se a negyedik fázis, sem pedig más Marvel-filmek megnézése nem szükséges a mű értéséhez.

Az őrzők mindig is azért működtek annyira jól, mert Gunn fantasztikusan ábrázolta a jellemüket és vezette végig őket a sztorin, továbbá nagyon ért a lelkileg sérült karakterek megírásához. Márpedig az őrzők minden egyes tagja egy komplexusos, sérült hős. Miközben nem kis utat járnak be részről részre. A köztük lévő interakciók pedig mindig parádésak. James Gunn harmadjára is képes volt nem egy újdonságot elmesélni a címszereplőkről, új megvilágításba helyezni őket. Űrlord a gyásszal próbál megbirkózni, Nebula a vezetés nehézségeivel találja magát szembe, miközben végre egy igazi családra lelt. Az alternatív világból származó Gamora a helyét keresi a galaxisban, ahogy Mantis is. Mordály a saját démonaival küzd, Drax pedig próbál visszatalálni az apasághoz. Mindenki megkapja a maga kis jelenetét, fontosabb pillanatát és a sztori végére jellemük ismételten fejlődésen esik át. Még a mellékszereplőké is. Egyszerűen parádés, ahogy Gunn képes ennyi karaktert ilyen jól összefogni és kezelni. Tanítani kellene, miképpen lehet egy filmen belül ennyi drámát és jellemfejlődést okosan összefűzni és elmesélni. Miközben a humor mindig jó helyen bukkan fel.

A szereplők közül még kiemelendő az Evolúció mestere, aki számomra az egyik legijesztőbb és legfélelmetesebb Marvel gonosszá lépett elő. Nincs nagy célja, csak egy tökéletes társadalmat akar mindenáron megalkotni, amiért mindent és mindenkit feláldoz. Az Evolúció mestere a nárcisztikus személy megtestesítője. Félelmetessége abban rejlik, hogy a narratíva előrehaladtával rájövünk: ezzel a típusú személlyel bizony a való életben már összefutottunk vagy összefuthatunk. Legyen szó akár munkahelyünkről, a családról, vagy a baráti társaságunkról.  Ő az, aki elnyomja a körülötte lévőket és kiszipolyoz mindenkit. Végtelenül valósághűre sikeredett a jellemének ábrázolása, emiatt pedig nagyon félelmetes lett a személye.  Aki viszont csalódásra adhat okot, az maga Adam Warlock. Ahhoz képest mekkora csinnadrattával lett felvezetve az érkezése, alig szerepelt a filmben. Hovatovább konkrétan debil lett a karaktere a képregényhez képest, ahol még egy komplex szereplő volt.

Az akciók ismételten korrektek, de ezen kívül van egy vágatlan zúzás is, ami üdítően kimagasló. A látvány több mint elfogadható. Ilyen az, mikor nem siettetik a VFX csapatokat és van idő a munkára. Nem esik le a háttér a vászonról. A zene pedig, mint minden egyes Gunn filmnél: kiváló.

A galaxis őrzői harmadik felvonása a trilógia legérettebb, legdrámaibb és legintelligensebb darabja. James Gunn méltó módon búcsúztatta el a hőseit, annak ellenére, hogy - a végére - egy kicsit több merészség elfért volna. Túl sokszor húzza be a film a kéziféket, ám a karakterei még mindig szerethetőek, a poénjai pedig rendre betalálnak.

Akik egy nagyszerű, drámában és humorban gazdag filmre vágynak azok bátran váltsanak jegyet a Marvel legújabb alkotásra. Ugyanis ilyen az, amikor egy filmnek van szíve és lelke is. 

Képek: TMDb