Csapassuk! – HALÁLOS IRAMBAN 10 (2023) kritika

Premier kritikák | 2023-05-19 | Turbók Krisztián

A Halálos iramban-széria első része 2001-ben került a vásznakra. A 20 évvel ezelőtti tinigeneráció tagjai rajongtak érte, hiszen minden megvolt benne, ami menőnek számított, bár Vin Diesel laza beszólásainál már akkor is rezgett a léc. A film korrekt sikert ért el, ám a folytatásra (Halálosabb iramban) már csak Paul Walker tért vissza, ami ráadásul még sikeresebb is volt. Aztán történt, hogy Diesel és Walker egyre csak fogalkoztatottabb lett, és a Fast-saga elakadt. Sehogy sem tudták összehozni a folytatást, így jött Justin Lin, aki kezébe vette az irányítást a harmadik résszel, amiben a korábbi szereplők már nem jelentek meg, kivéve Dieselt, aki végül beugrott cameózni egyet. A tokiói hajsza korábban még amolyan folytatásféleség volt, de aztán már spin-off lett belőle, ezzel beékelődve a hatodik és a hetedik rész közé. Később Vin Dieselnek és Walkernek is kellett egy újabb sikervárományos akciófilm, így belevágtak a Halálos iramra keresztelt negyedik rész elkészítésébe, melyen ismét Justin Lin dolgozott direktorként. Lin az ezután következő részek rendezői feladatait is ellátta, kis szünettel a kilencedik részig bezárólag. A franchise nagyszabású akcióira vonatkozó látványosabb elemek az ötödik résztől kezdve lettek beépítve (egyébként pont ez a film, ami az alapját szolgáltatja a Halálos iramban 10 sztorijának), a következő filmek pedig egymásra licitálva szállították az egyre nagyobb, egyre hihetetlenebb irányba elvitt akciójeleneteket. Így ma már nem lepődünk meg azon, hogy Vin Diesel terminátort megszégyenítő módon túlél minden totálkáros karambolt, mások számára egyértelműen halálos kimenetelű zuhanást épületekről, vagy azt, ha konkrétan ráomlik egy épület. Ezekhez képest egy ajtófélfa lefejelése már csak afféle kutyafüle kategória. Neki az semmi, én meg akkor is vonyítok, ha éjszaka a budira menet beverem a nagylábujjam.

Mára ez a nagy látványorgia és a fizikai törvényeire fittyet hányó narratíva amolyan humorforrás lett a nézők egy részének, akik tudják, hogy bármi lesz is a következő részekben, azt Vin Diesel és a családja minden tagja túl fogja élni. Az elmúlt években megtanultuk, hogy a szériában az egyes halálesetek sem kifejezetten véglegesek, hiszen egy jól irányzott, némileg izzadságszagú fordulattal mindent meg lehet oldani. Még abban az esetben is, ha a korábbi részek drámaibbnak szánt eleme ezzel a lépéssel egy az egyben csorbát szenved.

Szóval mára a Fast-Saga egy multimilliárdos franchise lett, a kilencedik epizód például a Covid-időszak egyik legjobb bevételét produkálta 2021-ben, így aztán Dieselék minden további nélkül feljogosítva érezhetik magukat, hogy további filmeket forgassanak, ráadásul a korábban bejelentett duplázás helyett immáron trilógiát várhatunk a mozifilmes sorozat lezárásaként. Ennek az új trilógiának(?) az első része ennek a kritikának a tárgya, amire e hosszabb bevezető után rá is térnék.

A Halálos iramban 10 történetében a régmúlt árnyai kísértenek, ugyanis Dante Reyes (Jason Momoa), az Ötödik sebesség Hernan Reyeszének fia, egy kontinenseken átívelő, évtizedes bosszút forral apja halála miatt, így Dom szent családja minden eddiginél nagyon veszélybe kerül.

Szóval ez van, ezt tudták kitalálni a készítők erre a két – vagy már három? – filmre. Nyilván lehet szidni, meg mindenféle szarnak elhordani ezt a sagát, ám tagadhatatlan tény, hogy mégis közel milliárdos bevételt szednek össze filmenként a rajongók, így lényegében addig húzhatják és bonyolíthatják ezt a családi hacacárét, ameddig a mozik kasszái megtelnek bevétellel. Persze nincs ezzel semmi gond, hisz továbbra is szükségünk van agykikapcs akciómozikra, melyek nézése közben nem kell fejtegetnünk olyan dolgokat, hogy „most akkor mire is gondolhatott a direktor?” ebben és ebben a jelenetben. Ha gondolkodni akarsz blockbusteren, akkor Nolan a te filmesed. Nem, egy Halálos iramban-film az agyzsibbasztásról, a látványos akciókról szól, arról, hogy nagyjából minden (is) felrobban, ami a vásznon látható. 

Hiányosságok azért akadnak itt is szép számmal, sőt, talán még látványosabban, mint a korábbi részek esetén. A sztori például hemzseg azoktól a töltelékjelenetektől, amiknek az égvilágon semmi köze a fő szálhoz. Ezek a részek konkrétan két akciójelenet közti akciójelenetek, de pontosabban olyan közelharcjelenetek, amik jól néznek ki ugyan, de semmi szerepük nincs a narratíva előregördítésében. Ezeket a forgatás közben találhatták ki, de csak is abból a célból, hogy növeljék vele az amúgy is tetemes játékidőt, ráadásul látványosan leesik a vászonról, hogy semmi más funkcióval nem rendelkeznek. A felesleges, mindamellett totál értelmetlen jelenetek sorát gyarapítja az a jelenetsor, melyben Charlize Theron és Michelle Rodriguez egy antarktiszi(!!!) szigorúan őrzött börtönben le vannak szíjazva, majd Theron az ágyban fekve meghekkeli a gázosító rendszert, mindezt úgy, hogy az ágyfunkció gombjait - konkrétan - vakon nyomogatja. Elgázosítja a rosszfiúkat, hogy ők minden további nélkül meg tudjanak szökni. Kész röhej! Az idő nevű dologgal szintén nem vacakolnak az alkotók. A szereplők random módon bukkannak fel a világ különböző pontjain, egymástól több ezer kilóméterre található helyszíneken, mindezt úgy, hogy az idő múlását semmivel nem érzékeltetik.

Az akciók, amikért beülünk erre a filmre, ellenben pazar módon kivitelezettek, Leterrier rendező, ha valamihez, de ezek megvalósításához piszkosul ért. A Rómában játszódó szekvencia baromi pörgős, dinamikus, rendkívül szórakoztató percek a filmben, de a többi jelenet is igazán látványos – és hagyjuk el a lejárt lemezt, miszerint a fizika törvényszerűségeit ismét kifelejtették a sztoriból az alkotók. Ezen kár rugózni. A CGI néhány helyen viszont hagy némi kívánnivalót maga után, hisz 2023-ra sem értük meg azt, hogy hihetően animálják a lángokat - például egy égő kocsi esetén.

Vin Diesel most kivételesen nem nézett ki úgy, mint, aki totál be van állva és azt sem tudja, hol is van éppen. A színész drámainak szánt jeleneteinek hatását azonban a prózai részeivel semmisíti meg végleg. Egyszerűen minden megnyilvánulása iszonyat gáz, főleg, mikor kisfiának tolja az élet nagy igazságait. Egy remek emlékezős részt azért kapott Brian, a See You Again instrumentális dallamaival körítve.

A készítők az első órában elherdálnak 4(!!!) Oscar-díjas színésznőt, így a film után sem jöttem rá, hogy Rita Moreno, Brie Larson, Helen Mirren vagy Charlize Theron, miért is szerepel ebben a filmben. Azonban nem csak velük bánik mostohán a forgatókönyv, hiszen a család alaptagjai – Ludacris, Gibson, Emmanuel, vagy Sung Kang is takaréklángon égnek. Előbbiek nevéhez pedig megint csak az egyik legcikibb jelenet fűződik, ha megnézitek, biztosan rájöttök, melyik az. Noha a család egy tagja ismét hősi halált hal, a jelenet mégsem tud különösebb érzelmeket kicsikarni a nézőből, de nem csupán a tudat miatt, hogy eddig szinte mindenki visszatért a halálból. John Cena partnere ezúttal, főként a Dom fiát alakító kissrác volt. Kettejük párosáról elmondható, hogy jól működött köztük a kémia. Jason Statham nem sok vizet zavar, így, aki részben miatta ülne be, jelentem csalódás fogja érni, a brit aktor mindössze 2 percet szerepel a 140 perces filmben. Ez van, ha mindenkit beleírsz a forgatókönyvbe, aztán kiderül, hogy a színészeid épp csak be tudnak ugrani a forgatásra. Jason Momoa viszont elemében van a totál pszichopata, istenkomplexusos Dante Reyes szerepében, a sztori általában úgy hozza össze a jeleneteit, hogy valamilyen magaslatból figyeli nagyszabású terve alakulását. Momoa láthatóan nagyon is élvezte a negatív figura megformálását, karakterét természetesen védi a plot armor, hiszen a továbbiakban is szerepe van a történet alakulásában.

A Halálos iramban 10 szakít az eddigi hagyományokkal, a konklúzió egy cliffhangerbe torkollik, amiben ráadásul egy rég nem látott arc ismét feltűnik, ha engem kérdeztek, még a forgatáson sem kellett ott lennie. A film utolsó nagyjelenete egy minden tekintetben látványos, primitív élvezetet nyújtó szegmens. Magyarán tök jól néz ki, vizuálisan kielégít, ám végeredményben totál értelmetlen, irreális eleme a produkciónak.

Leterrier rendezése a fentiek fényében közel sem tökéletes, ám arra elég, hogy bő két órára kiszakítson a mindennapokból. A filmet lehetőleg minél nagyobb vásznon nézzétek, e sorok írója a 4Dx változatot választotta, ami kegyetlen szórakoztatóvá tette a történetben látható akciódúsabb jeleneteket. A Halálos iramban 10 nagyjából egy szinten van a nyolcadik résszel, a hetediknél nem, de a 2021-es kilencedik résznél mindenképpen élvezetesebb darabja ennek a franchise-nak. Halálos iramban-rajongóknak kötelező, másoknak ellenben nem kell túllépni a sebességhatárt, csakhogy időben odaérjenek egy vetítésre!