Ébresszetek fel, könyörgöm! - RÉMÁLOM (2022) kritika

Premier kritikák | 2023-06-18 | Juhász Péter

Az álmok birodalma hatalmas ihlető forrás. Tucatnyi film használta már alapul, elég Freddy Krueger legendás sorozatára, az Eredet című remekműre vagy akár a Netflix Sandman c. sorozatára gondolnunk. Az álmok lehetnek csodásak, mint Robin Williams 1998-as, megható filmjében, és lehetnek rettenetesek, mint a Rémálom című 2023-as produkció esetében. A baj akkor van, ha nem csak a sztori, de maga a celluloid termék is borzasztó, ez történt a norvég horror esetében.

Kjersti Rasmussen rendezésében Mona (Eli Harboe) és Robbie (Herman Tømmeraas) új lakásba költöznek, ahol a felújítás után szeretnék megkezdeni közös életüket és ahol idővel családot alapíthatnak. A lakásfelújítás azonban nem megy zökkenőmentesen, Mona körül számtalan furcsaság történik, a szomszédból különös hangok zavarják meg nyugalmukat, a fiatal lányt mindeközben szörnyű rémálmok gyötrik, amelyek egyre inkább összefolynak a valósággal. Mona álmaiban egy kegyetlen démon jelenik meg, és egyre nagyobb fenyegetést jelent a párocska számára, mivel a bizarr dolgok a rémálmok birodalmán túl is folytatódnak.

Alapjáraton nem is hangzik rosszul, ugye? Nos, elárulok egy titkot; nem minden arany, ami fénylik.  Ez abszolút igaz erre a filmre is, mivel a kecsegtető felütést követően egyre haloványabb irányt vesz. Hiába a nagy igyekezet, lemásolni a nagy klasszikusokat, ha hibádzik a koncepció, finoman szólva hiteltelenek a színészek, és unalomig lerágott fogásokkal igyekeznek meghatni minket. A Rémálom első 30 perce még azt mondom; megállja a helyét, az atmoszféra teremtés roppant mód igyekszik az elődök nyomába érni, és még a főszereplőkre bízott jelenetekkel sincs különösebb gond. Igaz, a fura szomszéd meg a kaparászó hangok és különféle zajok elcsépelt megoldások eme szegmensben, ám ha van mögötte igyekezet, még egy sablonos alapanyagból is lehetséges tisztes falakat húzni. Ezúttal azonban a kezdeti hév félúton megtörik, és elindul az a folyamat, amit úgy hívunk; lefele a lejtőn. A sztori szerint az álmokba behozott démoni jelenés megvalósítása ugyanis megreked a 90-es évek elején a kábeltelevíziók műsorán futó, olcsó, b-kategóriás vackokéval.

Igaz, hogy a történetbe csempészett, abortuszt témakört alaposan körüljáró mozzanatokból egy komolyabb forgatókönyv segítségével talán még lehetett volna valami érdemi, de idővel ezt a remek  szösszenetet is átjárja az a kínos erőlködés, aminek hatására a Rémálom valódi lidércnyomássá válik a néző számára. Idővel ugyanis Mona és Robbie kálváriája átcsap kusza összevisszaságba, ami olyanná teszi a végeredményt, amit minél előbb szeretnénk majd elfeledni. A film második felére a valóság és a lidérces álmok határa lassan elmosódik, amiből szintén lehetett volna egy remek horror alapanyag, csakhogy itt nem ez történik, hanem egy totálisan érthetetlen kuszaságba fajul Rasmussen rendezése, amit a néző nem örömmel, hanem elborzadva fogad. Hiába vetnek be az alkotók szinte mindent, amit ezeknél a filmeknél csak lehetséges, ha képtelen összeállni szemünk előtt tisztes egésszé a produkció.

A számtalanszor használt légy zümmögés, különös kaparászás a falak mögött, rémísztő pillanatok és a két főszereplő egyre kétségbeesettebb arca sem menti ezt a próbálkozást a csúfos kudarctól. Mire elérünk a stáblistáig, én már hatalmasakat sóhajtozva vártam, hogy végre elhagyhassam a termet, és minél előbb elfeledjem ezt a valóságos rémálmot.

Sajnálom amúgy, mert az európai filmek ritkán okoznak (ekkora) csalódást, sokszor találkoztam a hollywoodi sémánál ezerszer szerethetőbb és hatásosabb filmmel kontinensünk skandináv területeiről, de ez a mozi most nagyon nem jött össze. Hiába az érdekes felütés, a norvég világ hangulata, az igyekvő színészek, a Rémálom hozza, amit a cím ígér, épp csak nem pozitív értelemben.

Lehetséges, hogy ha eredeti nyelven látom, nagyobb élmény, de a szinkron sajnos ezúttal csak rátesz egy lapáttal a Rémálom című film lidércnyomására. Jó lenne legközelebb kicsit jobban összeszedve nekiveselkedni egy hasonszőrű alkotásnak, mert a téma kiapadhatatlan és valóban nagyszerű dolgokat rejt magában, csak ahhoz fel kell őket hozni az éjsötét kút fenekéről.

Képek: TMDb