Pokoli rettegés – BESZÉLJ HOZZÁM! (2022) kritika

Premier kritikák | 2023-07-27 | Juhász Péter

Nagyon szeretem, ha egy film, akár egy horrorfilm képes újat mutatni. Elnézve a mostanság csapból is folyó produkciókat, mint sivatagban eltévedt vándor, vártam valami frissre. Az ausztrálok megcsinálták. Danny és Michael Philippou, a kaliforniai Los Angelesben élő, eredetileg a dél-ausztráliai Adelaide-ből származó testvérpár, a RackaRacka YouTube-csatorna atyjai, amelyet több 6,8 millió feliratkozó követ, bemutatkozó filmjükkel engem azonnal megvettek.

A Beszélj hozzám! a 2023-as Sundance Filmfesztiválon debütált, a premier után rögtön licitháborút indítottak a forgalmazók, amit az A24 nyert meg, és szerezte meg ezáltal a film forgalmazási jogait az Egyesült Államokban. Nos, megértem a kialakult versenyt, mivel a film az utóbbi idők egyik legjobbja, és nem csupán a horror berkeiben.

A történet szerint van egy titokzatos bebalzsamozott kézfej, amit ha megérintesz, és azt mondod; beszélj hozzám, megjelennek előtted a lidércek. Ha ennél is tovább mész, és „beengeded őket”, átveszik az uralmat feletted. Épp ezért, csakis rövid ideig lehet érintkezni a kézzel. Azt, hogy honnan ered a testrész, csak félinformációk alapján lehet tudni, de pont ettől izgalmas ez az egész. Olyannyira, hogy a fiatalok körében, akik az online világban tengetik mindennapjaikat, ez a legújabb buli-őrület. Egyikük bevállalja, a többiek pedig felveszik. A videó kikerül a közösségi hálóra, a srácok pedig tombolnak. Egészen addig, amíg egy nap rettenetes esemény történik. Amennyiben túl sokáig tartózkodsz „odaát”, a démoni jelenések átveszik feletted a hatalmat. Egy baráti társaság; Mia (Sophie Wild), Jade (Alexandra Jensen), Riley (Joe Bird), Daniel (Otis Dhanji) és Hayley (Zoe Terakes) akaratlan átlépik a bűvös határt, ami nem várt következményekkel jár.

A testvérpár debütáló rendezése egy roppant eredeti, és ettől nagyon fontos darab a 2023-as év mozis palettáján. Filmjükkel végre olyan vizekre eveznek, amely nagyon kellett már a műfaj szerelmeseinek. A sokadik Démonok között és társai mozik tengerén a Beszélj hozzám! elementáris erővel robban, nem csupán a műfajon belül, de azon túl is. A film ugyanis remekül elegyíti a rettegést keltő produkciók világát a drámai történetek legjavával. A lidérces torzón túl ugyanis szemtanúi leszünk egy anya elvesztésével járó pokoli fájdalommal, a depresszióba sodródott lélek őrült kínjaival, és a barátság szoros kötelékének elsöprő erejű fontosságával. Közben belekóstolunk a párkapcsolatok berkeiben felmerülő problémákkal, szembesülünk a háttérbe húzódó apa vívódásával, és a belső haragtól vezérelt elme megosztó cselekedeteivel.

A Beszélj hozzám! szerencsére képes minden területen kifogástalanul funkcionálni, még úgy is, hogy időnként el-elbizonytalanodik útközben. Ritka kivételes darab, ahol nagyon érződik az alkotók akarata, miszerint hozzunk némi vérfrissítést a klasszikus mozis műfaj berkeibe, mivel régóta fájó hiányosság a valóban friss ízvilág, a pokoli mozgóképek mezsgyéjén.

Ami még fontos! Rég láttam már olyan filmet, ami nem feltétlen olcsó jumpscarekre épít, nem az unalomig ismételt sablonos megoldásokkal működik, hanem tényleg igyekszik megtörni az „átkot”, és valami újat nyújtani. Végig leköt, a székhez szegez, kiváló atmoszférával, hatásos zenével és lenyűgöző képekkel rendelkezik.

Ok, a démoni megszállás séma sem most került le a polcról, hiszen temérdek kiváló alkotás született az évek során, elég csak Az ördögűzőre, vagy mondjuk hasonló témakörben az Ómenre gondolnunk, ám jelen produkció képes teljesen más megközelítést alkalmazni, és a mai fiatalok trendi világának megfelelő kontextusába helyezni. Ezért volt számomra döbbenetes a felvezetés, amiben a csapat fiatal egy házibuli keretében igyekszik kontaktust teremteni a túlvilággal, és mindezt gyors iramban feltölteni a világhálóra.

A film ezzel nem csupán a látványos ijesztgetések mezején teljesít, hanem olyan, amúgy a normális életünkre is nagy hatással levő jelenségekre is felhívja a figyelmet, mint például a TikTok vagy az Instagram magába szippantó birodalma. Ritka kellemes élmény volt számomra Danny és Michael Philippou rendezése, nem vártam igazából tőlük semmit, mégis a legtöbbet kaptam filmjüktől. Ez pedig a legnagyobb érdem manapság! 

Képek: TMDb